hídlap.net

Ebben az esztendőben nagyböjt ötödik vasárnapján az Egyház Lázár feltámasz­tásának történetét (Jn 11,1-45) olvassa. Jézust baráti szálak fűzték a három test­vérhez, Máriához, Mártához és Lázárhoz. A hagyományban úgy maradt meg, hogy Lázár Jézus legjobb barátja volt. Ezek után furcsálljuk: vajon miért nem válasz­totta be Lázárt is az apostolok közé? Miért nem lett tagja a Tizenkettőnek? Bár igaz, hogy Lázár nem volt apostol úgy, ahogy a többi, de mindenképpen apostolnak nevezhető, hiszen az ő feltámasztása hir­deti, hogy az Isten Fiának van hatalma a halál felett.



Nézzük meg, hogyan tanít bennün­ket Jézus! A történet elején, amikor Jézus hallott Lázár betegségéről, nem indul el rögtön. Vár. Valami csodálatos dologra készül. Tudja, hogy az Atya fog most megdicsőülni. Tudja, hogy Lázár meg fog halni, de éppen ez fog segíte­ni abban, hogy az ott lévő emberek hite megerősödjön. Különösen Mártáé, aki bízott Jézusban, de még szüksége van arra, hogy a hite fejlődjön. Papként magam is gyakran találkozom gyászoló emberekkel, akik sokszor megkérdezik: „Miért Atya? Miért pont ő? Miért tett velünk ilyet az Isten?” Nehéz ilyenkor valamit is mondani. De mindenképpen arra törekszem, hogy erősítsem ezek­ben az emberekben a feltámadás hitét. Bár igaz, hogy az egész feltámadás tényét nem nagyon tudjuk megérteni, de talán nem is ez a lényeg. Nem megértenünk kell, hanem hinnünk. Jézus ugyanis a legjobbat akarja nekünk, embereknek és mindezt azért, mert végtelenül sze­ret bennünket.
Ez a történet azonban nem csak a tes­ti halálról szól, hanem a lélek haláláról, vagyis a bűnről is. Ha valaki bűnben él, ha nem tartja meg azokat a parancsokat és törvényeket, melyeket Jézustól kaptunk, az ugyanolyan lelki halott, mint amilyen Lázár volt. Az ilyen emberen nem tud senki segíteni, csak Jézus. Hiszen ő a fel­támadás és az élet. Jézus mindannyiunk elé akar állni, és minden embert ki akar hívni a bűnök sírjából. Mindannyiunknak mondja: „Jöjj ki! Jöjj ki a bűnök sírjából, támadj fel az isteni életre!” És hogyan tör­ténik ez? Természetesen a szentgyónáson keresztül. Jézus irgalmas és megbocsátó szeretetével ott találkozunk. Nem véletlen tehát, hogy nagyböjt végén olvassuk fel ezt az evangéliumi részt. Figyelmeztetni akar bennünket, hogy lelkileg nekünk is fel kell támadnunk.
Használjuk fel tehát a hátralévő időt, tisztuljunk meg minden bűntől, és vegyük komolyan Jézus szavát: „Én vagyok a fel­támadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog” (Jn 11,25). Így lesz igazi Húsvét a szívünkben.