Hat hét hit - görögkatolikus egyházi elmélkedés

Húsvétig tartó elmélkedéssorozat a böjtről

2011-03-19 06:20:00
Böjt második vasárnapja következik, és miként elő­ző heti számunkban ígértük, most egy másik felekezet, a görögkatolikus Húsvét előtti időszak gondolatvilágával is­merkedhet meg az olvasóközönség. Ezúttal Cselényi István Gábor paróchus elmélkedik a böjtről.

A keleti nagyböjt
Kicsit abban a helyzetben vagyok, mint (gondolom) protestáns testvéreink, akik­nek a római katolikus egyház szokásaihoz kell hozzá mérniük hagyományaikat, pél­dául most, a nagyböjtben, hogy tudniillik maga a böjt náluk kicsit háttérbe szorult, de a lelkiség más értékei kerültek előtér­be. Nos, a görögkatolikus (és az ortodox egyház) nagyböjtje sok mindenben azo­nos a római katolikus egyházéval, néhány dologban viszont eltér.
Hadd kezdjem ezekkel az eltérő voná­sokkal. A nagyböjt Nyugaton és Keleten is negyven napos, az Úr Jézus negyvennapos böjtének megfelelően (Mt 4,1-11), de más­ként számoljuk ki ezt a negyven napot: nem (hamvazó-) szerdával, hanem két nappal korábban kezdjük el. Szokták aztán kér­dezni tőlem azt is, hamvazkodunk-e? Nos, ez a hagyomány nincs meg nálunk, de az a gondolat, hogy szembesülnünk kell saját halálunkkal, nagyon is, az úgynevezett halottak szombatjainak beiktatásával.



Hasonlít, de különbözik a nyugatitól maga a böjtölés hagyománya is. Mára már csak nagyböjt első napján (az említett hétfőn) és nagypéntekén maradt meg az úgynevezett „szigorú böjt”, amikor nem­csak húst, de tejes, vajas, zsíros, tojásos eledelt – más szóval melegvérű állatokból származó ételeket – sem fogyaszthatunk. Halat (hidegvérű állatokból származó ele­deleket) és növényi eredetűeket viszont igen, és nálunk nincs mennyiségi korlá­tozás (hogy, mond­juk, csak egyszer lakhatnánk jól). A 7 hét szerdáin és péntekjein csak a hústól való tartóz­kodás kötelező.
Keleti szertar­tásunk tudatában van annak, hogy a böjtölés könnyen képmutatóvá vál­hat, mint erre maga az Úr Jézus mutatott rá (Mt 6,16). Ezért hangsúlyozzuk a böjt további formái­nak és az erénygya­korlatoknak a fon­tosságát. „Testileg böjtölvén, atyám­fiai – mondja egyik énekünk –, böjtöljünk lelkileg is: törjük szét az igaztalanság bilincsit, távolítsuk el a mulandóság konok kívánságát, tépjünk szét minden igaztalan írást, adjunk kenye­ret az éhezőknek, s fogadjuk házunkba a hajléktalan szegényt, hogy Krisztus Iste­nünktől dús kegyelmet nyerjünk!”
Nagyböjt alatt szinte felizzik a liturgia. Ide összepontosítjuk legszebb énekeinket, imáinkat. Vasárnaponként Nagy Szent Bazil liturgiáját végezzük, böjti napokon pedig az úgynevezett előre megszen­telt áldozatok liturgiáját, amelyen nincs ugyan átváltoztatás, de teljes hódolást végzünk az eukarisztia előtt, hogy teljes lélekkel készüljünk a szent titkok átélésé­re. Nagyböjt csúcsa nagypéntek, amikor elvégezzük Krisztusunk temetését, aki áldozatával megváltott bennünket, és feltárta előttünk az isteni élet titkát.

Oly védtelen vagy!
„A mindenek Teremtőjét
A teremtmények arcul verik.”
(Nagypéntek zsolozsmájából)
Oly védtelen
vagy, Istenem,
idő-tér-rácsra
fölfeszített Ige,
bűneink ostor-csapásaitól
nem véd meg semmise.
E szüntelen
nagypénteken
megfagy a szellem,
test lesz, holt anyag,
életerőd
felissza föld,
hűlő kozmosszá
dermed a gondolat.
De oly végtelen
vagy, Végtelenem:
világgá halsz,
hogy éljen a világ.
Keresztedből
a menny rügye nő,
megtermi
a folytonos újulást.

hídlap
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkeznie

Hozzászólások

Nincs hozzászólás.
Ön milyen turistaszezonra számít Esztergomban?


hét képe

Nincs kép