hídlap.net

Dániel Erzsébet etnográfus, az Érsek­újvári járás közösségi életének szer­vezője a következő gondolatokkal búcsú­zott Sliva Judittól: „Garamkövesd gyászol. S a garamkövesdiekkel együtt mi is, sokan, akik ismertük Sliva Judit polgármester as­szonyt. Hihetetlen, hogy 49 évével min­denkivel fel tudta venni a „békés” harcot, csak a halállal nem. Pedig hittük, hogy si­kerül. Ebben oly sokan bíztak! Mert szere­tete, tenni akarása oly sokfelé kisugárzott!
Soha nem panaszkodott, senkit nem szidott. Őrült elánnal dolgozott, s ered­ményeket ért el, mert nem ismert lehetet­lent: pályázott, kapcsolatokat hozott lét­re, lobbizott, ha kellett – s mindeközben megmaradt a régi kedves Embernek. A rangkórság pici tünetét sem vettük észre nála, bármilyen rendezvényre is mentünk hozzá – egyre többen.” – írja megemléke­zésében Dániel Erzsébet.
Hasonló emlékekkel teli szívvel búcsú­zott az elszólított polgármestertől kollégá­ja, Drapák Károly, Muzsla polgármestere is: „Miért, miért éppen ő? Sajnos a választ hiá­ba várjuk. Nagyon keveset és kevesen tud­tunk kíméletlen betegségéről. A magánéle­te és gondjai másodlagosak voltak. Mindig mással, másokkal, a falu gondjaival, felada­taival volt elfoglalva. A hivatása volt az éle­te, az élete volt a hivatása. Ha a kíméletlen betegsége egy szokványos önkormányza­ti feladat lett volna, azt rutinfeladatként ol­dotta volna meg. Sajnos a sorstól erre nem kapott felhatalmazást. Lehetséges, hogy szorgalma, elhivatottsága, felelősségtuda­ta és mások sorsa iránti alázata vonzotta el figyelmét a rá leselkedő veszély komolysá­gáról.” – fogalmazott Drapák Károly, majd az emberi értékek mellett a polgármester szakmai életútját is felelevenítette: „Mind­annyian emlékszünk az 1989-es rendszer­váltásra, azonban az igazi rendszerváltást az első demokratikus választásokon győz­tes jelölt, Sliva Jutka megválasztása jelen­tette. Garamkövesd sorsa megpecséte­lődött. Fejlődésre ítéltetett. A számtalan beruházás mellett teret kapott a kultúra, a hagyományőrzés, az oktatás és még so­rolhatnám tovább. Ha Garamkövesdről beszélgettünk, akkor az a Jutkát jelentet­te, ha Jutkáról beszélgettünk, akkor az Garamkövesdről szólt. Egyszóval Jutka volt Gramkövesd. Sajnos, mindig tragédiának kell történni ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen pótolhatatlan értéket, kincset veszítettünk el.” Muzsla polgármestere a következő gon­dolatokkal köszönt el kedves kollégájától: „Drága Jutka, a találkozás reményében bú­csúzunk Tőled a Déli Régió polgárai nevé­ben és mi is a régió polgármesterei.”
A gyászszertartáson Esztergom nevében Németh József alpolgármester helyezte el az emlékezés koszorúját.