hídlap.net

Tilos a kenyér, a tészta, a sütemény és a sör is!

A gabonák magvában lévő fehérje együttesre, a gluténre érzékeny szervezet védekezőrendszere valami rejtélyes okból kifolyólag ellenanyagot termel a gluténben lévő gliadin ellen, melynek következtében a nyiroksejtek a vékonybél nyálkahártyáját károsítják. Az allergiás reakció emésztési és felszívódási zavart okoz, hosszabb távon pedig egyéb szervi megbetegedést is előidézhet. A lisztérzékenység régóta ismert betegség, a glutént azonban csak az ötvenes években fedezték fel.

A cölikália autoimmun betegség, melynek legnyilvánvalóbb tünete a fogyás, és a puffadás, melynek oka az, hogy a nem felszívódott tápanyag a belekben bomlani kezd. Mivel a károsodott bélbolyhok nem tudják kiválasztani a tápanyagokból a zsírt, a betegség gyanújára okot adó tünet az is, ha a széklet fénylő, zsíros lesz.

A lisztérzékenység tünetei legtöbbször kisgyermekkorban jelentkeznek, ha tehát a szülő azt veszi észre, hogy a lisztes ételek bevezetése után hasfájásra panaszkodik, és nem gyarapodik a gyermek, célszerű orvoshoz fordulni.

Felnőtteknél nehezebb a betegség megállapítása, hiszen ebben a korban mindössze a betegek egyötöde észlel bélrendszeri panaszokat, a többiek inkább fáradékonyságra panaszkodnak. A fogyás sem mindig indul meg a felnőtteknél, sőt a lisztérzékenyek egy része kifejezetten elhízott. Előfordul, hogy a beteg vérszegénységgel vagy ismétlődő vetéléssel fordul orvoshoz, és csak a vékonybélből történt szövetmintavétel után derül ki, hogy a háttérben lisztérzékenység áll. A nem diagnosztizált, vagy elhanyagolt cölikáliának súlyos következményei lehetnek: okozhat pajzsmirigyproblémákat, csontritkulást, meddőséget és rosszindulatú daganatokat is. A lisztérzékenységet sajnos nem lehet kinőni, akinél diagnosztizálják, annak élete végéig gluténmentes diétát kell tartania, különben tünetei újra jelentkeznek. A megfelelő étrend betartásával a lisztérzékenység nem jelent különösebb kockázatot, az egyre nagyobb választékban és elérhető áron kapható gluténmentes, vagyis kukoricalisztből, rizsből és kölesből készült élelmiszerek pedig egyszerűbbé teszik a diétát.

Diagnózis és megelőzés

A legtöbb szülőnek az tűnik fel, hogy gyermeke hiába eszik, nem hízik egy grammot sem, ráadásul rossz a kedve, fáradékony, esetleg vérszegény is, a hasa pedig nagy és puffadt. Ilyen tünetek láttán ma már a legtöbb orvos lisztérzékenységre gyanakszik. A diagnosztika fejlődésével az is világossá vált, hogy a lisztérzékenység, amit addig ritka gyermekbetegségnek tartottak, egyáltalán nem ritka, és rengeteg felnőtt is szenved tőle, Magyarországon hozzávetőleg százból egy valakit érint, de van, akinél csak hatvan-hetven éves korában állapítják meg bélpanaszai és fáradékonysága igazi okát. A helyes diagnózist nehezíti, hogy a vidéki rendelőintézetekben kevesebb a lisztérzékenységre szakosodott gasztroenterológus, és ha a beteg nem jut el egy városi kórházba, könnyen lehet, hogy a betegség oka évtizedekig rejtve marad. A lisztérzékenység kialakulásának okát máig nem fedezték fel, de az biztos, hogy a betegség hajlama örökölhető. A cölikália megelőzésére egészen az utóbbi időkig azt javasolták, hogy nyolc hónapos kor alatt, lisztérzékenységre hajlamos gyereknek pedig egyéves kor alatt egyáltalán ne kapjanak gluténtartalmú élelmiszert, ma azonban már inkább úgy vélekednek a szakemberek, hogy ez az összefüggés nem ilyen egyértelmű, sőt a glutén túl késői bevezetése is kiválthatja a betegséget. Most folyik egy olyan tudományos kísérlet, amelyben a lisztérzékeny szülők gyermekeinek étrendjébe 4 és 7 hónapos kor között minimális mennyiségű glutént iktatnak be, mert bizonyos feltételezések szerint ennek megelőző szerepe lehet. Svéd kutatások azt mutatják, hogy a szoptatás mellett óvatosan bevezetett glutén is segíthet elkerülni az érzékenységet, úgy tűnik tehát, hogy nem érdemes sokáig várni a gabonafélék bevezetésével, hat hónapos kor körül érdemes elkezdeni – tanácsolják a szakemberek.