hídlap.net

Azaz: a 3008 több kategória mezsgyéjén egyensúlyoz, ezzel némi könnyítést adva a kereskedőknek: aki szabadidőautóra vágyik, annak gond nélkül mutatják be SUV-ként, aki egyterűre, annak egyterűként, de kis rátermettséggel rá lehet sütni a kombi besorolást is. Nincsenek illúzióim: a sokat látott dealereknek ez igazán nem okozhat problémát, annyi minden egyebet értékesítettek már – nem csak autókat, és természetesen nem csak a Peugeot kereskedésekben.

Első ránézésre sokkal inkább érdekes, mintsem szép a 3008, és ez valószínűleg a későbbiekben is így marad, a kicsit bumfordi testhez illesztett harcsaszáj azonban bájos kisugárzást kölcsönöz a több kategória jegyeit ötvöző francia öszvérnek. Az eddigi tesztekben számos lehetséges vetélytársat párosítottak a 3008-hoz, elsősorban különböző egyterűeket, én azonban hajlok arra, hogy elsősorban a Nissan hasonló koncepció alapján épült Qashqai modellje lehet az igazi vetélytárs. Igaz, a japán rivális öszkerékhajtással is kapható, a 3008 pedig csak elöl húz, de az is igaz, hogy a vásárlók jelentős része a Qashqai esetében sem tart igényt a 4x4-es hajtásra. Ezt az opciót leszámítva hasonló alapelv érvényesül mindkét crossovernél: elsősorban a nagyvárosi dzsungel leküzdése volt a cél (magas vezetőpozíció, elfogadható méretű alapterület, masszív műanyag védőelemek), az emelt hasmagasság is főként a magasabb padkákra való fel- és leszhajtásnél, semmint a földutak bakhátain segíti majd a tulajdonost.

Az autóba beülve tovább erősödik ez az érzésünk, a francia tervezők igencsak szabad kezet kaptak: elegáns, rengeteg egyedi megoldással fűszerezett cockpit fogad minket. A klasszikus kiosztású műszerfal krómgyűrűi mutatósak, a krómkeret visszaköszön a kétoldali kerek, és középkonzol egyedi formájú légbefúvónyílásain is.

A vezető előtt, a szélvédő tövéből automatikusan emelkedik ki a HUD-renszer kivetítője: egy átlátszó plexilapocska, amire a pillanatnyi sebességen túl a követési távolságot is kivetíti a 3008-as, mi több, az előre beállított érték túllépésekor egy villogó piktogram figyelmeztet bennünket arra, hogy túl közel kerültünk az előttünk haladóhoz. A gyakorlatban nagyon praktikus rendszer maximálisan személyre szabható, s ha valakit zavar, akkor egy gombnyomással eltüntethető a középkonzolra telepített, igazi ipari műremeknek is beillő kapcsolókkal.

A középkonzol egyébként is különc, de okos megoldásaival praktikus darab: a tetején trónoló, automatikusan felnyíló navigáción kívül itt kapott helyet a klíma és a rádió vezérlése és a rövid váltókar is, továbbá az utas felőli oldalon egy nagyon masszív kapaszkodó, valamint – a két ülés között – egy akkor könyöklő-tároló, amely – kis túlzással – nagyobb, mint néhány autó csomagtere. Az első sorban tapasztalt fejedelmi kényelem hátul is tetten érhető, akár három felnőtt is elfér viszonylag kényelmesen a 3008-ban, a komfortérzetet erősítik az apró pakolóhelyek, a padló „csempészüregei” és a hatalmas panorámatető. A Peugeot crossoverjénél elmarad az ilyenkor szinte elengedhetetlen feketeleves is, azaz az utasok kényelme nem ment a csomagtartó méretének rovására: a hátsó ajtó két részben nyitható, így nem kell magas peremen keresztül pakolni a nehezebb dolgokat.

A hátsó traktus megvilágításáról a konszern korábbi tesztautóiból már ismerős kivehető, zseblámpaként is használható lámpa gondoskodik, hosszabb tárgyak szállítását a sílécalagút, illetve a 2/3 arányban dönthető támlák segítik. Bár számítottunk rá, de már-már úgy tűnt, hogy nem találunk érdemi kritikával illethető részeket az utóbbi idők legfinomabb kidolgozású Peugeotján, hiszen utolsó ilyen hibaforrásként egyedül az Év Motorjának választott 1,6-os turbós benzinest hagytuk, amivel eddig szinte kizárólag csak jó tapasztalataink voltak. Ezúttal azonban csalódnunk kellett a 308-as sorozatban remeklő erőforrásban, amelynek nem igazán ízlett a 3008-as, bizony érezni lehetett, hogy sok esetben küzd a motor a crossover tömegével, ráadásul a tíz liter körüli fogyasztás is több, mint amennyi elfogadható lenne, különösen az erősen átlagos – valós – teljesítményadatok tükrében. (Hasonló volt a helyzet az ugyanezzel a motorral szerelt új C4 Picasso esetében, vagyis úgy tűnik, az egyterű-szerű modelleknek nem ízlik a BMW-vel közösen fejlesztett motor). Érdemes inkább a franciák HDi-jei között kutakodnunk, az 1,6-os 110 lóerős dízel erőforrás megérzésünk szerint sokkal jobb választás lehet az egyébként minden téren remeklő 3008-hoz.