hídlap.net

Meszlényi Zoltán Lajos 1892. január másodikán született Hatvanban, a római katolikus tanító Meszlényi Zoltán és Brunszki Etelka házasságából. Meszlényi Zoltán jó tanuló volt, és jó képességeitől is ösztönözve a papi hivatás felé fordult, ezért a gimnázium utolsó osztályát az eszter­gomi bencés gimnáziumban fejezte be. A kisszemináriumot 1909-ben végezte, majd megkapta a római Collegium Germanicum et Hungaricum ösztöndíját. 1915. október 28-án, Szent Simon és Júdás apostolok ünnepén szentelték áldozópappá. Az ifjú levitát hazatérése után Csernoch János hercegprímás idején káplánná, majd 1920 decemberében érseki titkárrá nevezték ki. Csernoch bíboros halála után, az új főpásztor, Serédi Jusztinián hercegprímás Meszlényi Zoltánt nevezte ki kanonokká az esztergomi főszékesegyházi káptalan beleegyezésével, miután a Vallás- és Köz­oktatásügyi Minisztérium részéről meg­kérdezett Klebersberg Kunó miniszter sem emelt kifogást. Ezek mellett 1934-ben Szmrecsányi Lajos egri érsek kinevezi az Egri Érseki Jogakadémia magántitkárá­vá, majd ugyanebben az évben Serédi Angelo Rotta apostoli nunciustól megké­ri Meszlényi segédpüspöki kinevezését. Érdekesség, hogy a nuncius nem pártolta a kinevezést, de a másik jelölt, Hamvas Endre betegsége miatt elhárul az akadály, a püspökszentelésre így 1937-ben, Szent Simon és Júdás apostolok ünne­pén kerül sor. A szertartást az esz­tergomi Baziliká­ban végzik, Serédi Jusztinián bíboros vezetésével.



Az új püspök jelmon­data: Fidenter ac fideliter, azaz Hit­tel és hűséggel. A frissen felszen­telt egyházvezetőt 1939. július 14-én a Magyarországi Katolikus Legény­egyletek Országos Szövetségének és az Országos Központi Katolikus Legény­egyletek elnökévé teszik meg, de egy év múltán a buda­pesti Pázmány Péter Tudományegye­tem Teológiai Kara rendkívüli tanárává nevezik ki. Serédi Jusztinián utódja az esztergomi érseki székben Mindszenty József veszprémi megyéspüspök lett az 1945. október másodikán kelt pápai bulla alapján. Meszlényi Zoltán az új főpász­tora iránt is hűséggel viseltetett, akinek bizalmát bírta. Mindszenty 1946-ban az Esztergomi Prímási Főszentszék elnöké­vé nevezte ki Meszlényit. 1948. december 26-án letartóztatták Mindszenty József bíboros hercegprímást. Az ezt követő nehéz évek az egyházon belül is érződtek, Meszlényi sorsán, pályafutásán keresztül is. Meszlényi Zoltánt 1950-ben egy meg­lehetősen szövevényes úton, az egyházon belüli hierarchiához igazodva, és az egy­re zordabbá váló kommunista nyomás alatt lévő közéleti atmoszféra árnyéká­ban választották meg érseki helynökké. Meszlényi székfoglalójában ekkor ezt írta: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egy­házunk iránti hűséget meg nem tagadtam soha”. A nehéz körülmények között átvett hivatal mellett eleget tett e ranggal össze­függő tisztségének és 1950. június 20-án Budapesten a Központi Papnevelő Inté­zetben megrendezett püspökkari konfe­rencián első és egyetlen alkalommal vett részt. Kilenc nap múlva letartóztatták, mely esetről Salacz Gábor történész így ír: „Június 29-én elhurcolták Esztergomból a főegyházmegye Rákosi által kifogásolt helynökét. (…) Meszlényi lakását aznap éjjel ki is fosztották, ékszereit, egyházi ruháit is elvitték. Őt magát a pusztulásra ítéltek recski büntető internálótáborába szállították, majd a kistarcsai internáló­táborában elkülönített helyen őrizték”. Halála dátumáról, az akkori hatalom ebbéli kegyetlensége okán, többféle vál­tozat látott napvilágot, a kutatások alap­ján az egyháztörténészek úgy valószínű­sítik, hogy 1951-ben hunyt el, a pontos dátum vitatott. Először az Új Közteme­tőben temették el. 15 évvel később, földi maradványait 1966. június 23-án hozták a Bazilikába, melynek altemplomában helyezték nyugalomra.