hídlap.net

A sportmozgalom kibontakozása Esz­tergomban a felszabadulást követő évek­ben (1945–1950) címmel olvashatjuk az Esztergom évlapjai 1988-ban megjelent számában a fent jelzett író esszéjét. Az írás egy meglehetősen fordulatos korszakba kalauzolja el az olvasót, egy háború utáni érába, melynek olyan, korábban független ágazatait is bekebelezte a politika, mint a sport. Az 1945-től 1950-ig tartó időszak eképpen az újrarendezés szakasza volt, számos korábban jól működő helyi sport­egyesület névtáblája kapott új nevet, új patrónust, miközben a tartalom, a tag­ság, a célok és maguk a sportolók min­den valószínűséggel nem változtak. A fordulat éveinek krónikája mindenesetre kellő mélységben ábrázolja a helyi sport­mozgalom szegmenseit. A 45 utáni Esz­tergomban huszonhárom sportegyesület létezett. Ezek között volt a sportvadász, az úszó, az evezős, a tenisz, az ökölvívó, a labdarúgó-, a turista-, a sportrepülő és az atlétikai sport egyesülete, melyek közül névszerint is a „nagymúltú Esztergomi Munkás Testedző Egyesület (EMTE) emel­kedett ki újjászerveződésével, mégpedig 1946. augusztus 19-én. Az újjáalakuláskor az EMTEelsősorban a labdarúgás színvo­nalának emelését tűzte ki célul, illetve az egyesület természetesen a „munkásifjú­ság nevelése” mellett is lándzsát tört. Az EMTEa kommunista párt favoritja lett, és miként a politikában is, úgy a sportéletben is arra törekedtek, hogy egyetlen tömbbé olvasszák a sok kisebb tömörülést. Végül 1946. szeptember 11-én az EMTEés az esz­tergomi Vasas Sport Egyesület fuzionált, és létrejött az Esztergomi Munkás Vasutas Sport Egyesület (EMVSE). 1947 tavaszán az – egyesületi székház rendbehozatala után – az EMVSEa háborús károk és az árvíz következtében tönkrement sporttelep újjáépítéséhez fogott hozzá.



Ekkor az egye­sületnek már több mint hétszáz tagja volt és gyakorlatilag lefedte Esztergom teljes sportéletét. A kialakult helyzet­ről Magyar György így ír: „Az egyesü­leti összefogásban jelentős tényező­ként szerepelt, hogy a helybeli pártok, a képviselő-testület és a szakszerve­zetek félretettek minden ellenséges szempontot, érde­ket. Nemes lokál­patriotizmustól hevülve, kizárólag az egyesületi közös­ség érdekeit tar­tották szem előtt. A kölcsönös meg­becsülés jegyében hozták meg dönté­seiket, ami ebben a pártharcoktól válságos időszak­ban nagy szó volt”. Országos változást hozott a 47-es választás is, ennek egyik eredményét a Magyar Kommunista Párt sportprogramját a Népsport közölte le ez év november 23-án. Az egyre inkább diktatórikus politikai pozícióba kerülő baloldali párt vezetői úgy vélték, hogy a hangsúlyt a tömegsportokra kell helyez­ni. Fél év múlva a Minisztertanács rende­letben szüntette meg és tiltotta a pártok sportegyesületeit és létrehozták az Orszá­gos Sport Hivatalt (OSH). Ennek következ­tében Esztergomban is egy kézbe került a sport ügye, így szűnt meg, illetve épült be a korábbi sportformáció, az EMVSEa helyben legnagyobbnak számító Esz­tergomi Vasas Sport Egyesületbe, mely a korai lelkesedés ellenére mégsem váltotta be a reményeket. Itt kell megjegyeznünk, hogy az esztergomi foci felívelése is ez idő tájt indult. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1950 elején felhívást jelentetett meg, mely­nek alapján tavasszal országos, egyfordu­lós labdarúgó bajnokság indult. Erre neve­zett be több esztergomi együttes is, köztük a honvédség és a rendőrség csapata.
A jelzett öt év története összegzéseként végül ezt olvashatjuk a szerzőtől: „Az a régi törekvés, hogy Esztergomban a város minőségi sportját egységesen képviselő központi sportegyesület jöjjön létre, több­szöri kísérlet és fúzió ellenére sem járt teljes sikerrel. Ugyanígy több más nagy horderejű elhatározás is megfeneklett a szűkös anyagi feltételek miatt, illetve a keresztbeszervezések következtében”.