hídlap.net

A premieren rögtön szembetűnt, hogy az alkotó olyan korszakában van, amikor a színek harsánysága, erőteljes, dina­mikus alkalmazása rendkívül fontos. Ez különösen azért észrevehető, mert Bangó Miklós akvarelljeinek témái, a kompozíci­ók hosszú évek óta visszaköszönnek újabb és újabb képein. A téma pedig nem más, mint a varázslatos város – Esztergom. A hely, mely önmaga emblémájává vált, és nemcsak a képzőművészek számára. A gyakorló iskola galériájában lévő munkák is erről árulkodnak, Esztergom megismé­telhetetlenségében újra és újra értelmez­hető, leképezhető, lemodellezhető, lemá­solható város. Az akvarellek színei közül az alapszínek kerültek előtérbe, a kék, a sárga és a piros szinte eluralkodik egy-egy kompozíción.

Egy derűs, jó kedélyű város illúziója elevenedik meg a művész keze nyomán, egy olyan városé, melyben nemhogy közvilágítási gondok, politikai perpatvar, pénzügyi csőd, de a rossz­nak, negatív dolgoknak még leheletnyi jelenléte sem érzékelhető. Különös álom ez tehát, egy város ébredésének jövőbeni állapotáról, egy olyan majdani korszak­ról, melyben a szív és a lélek az elmével közösen aranyozza be a legendás utcákat, sétányokat, tereket, várfalakat. Nagy öröm elmerülni e csendes és káprázatokkal teli nyugodt festői világban. A tárlatmegnyi­tón egy helyütt maga az alkotó emelke­dett szólásra, és festői pályáját pedagógiai feladatával mérte le. „Ez a munka annyira szép és aktív volt, hogy egyáltalán nem bántam meg, és ha újra kellene kezdeni, akkor is csak így tudnám elvégezni. Sokan úgy fogalmaznak, hogy a pedagógus munkát végez. Vannak, akik úgy fogal­maznak, hogy a pedagógus nem munkát végez, ez egy hivatás. Továbbviszem ezt a gondolatot, és azt mondom, hogy ez több, mint hivatás, ez maga az élet, az életünk. Mindezt azokra az általam is megismert életekre mondom, akik a barátaim, akik művész-tanárok”. Bangó Miklós tárlatát december végéig lehet megtekinteni a Gyakorló iskolában.