hídlap.net

Az első magyar város írói, költői
Sok mindenre lehet büszke Esztergom, ezek között bizonyára elsők a történelem­ben elfoglalt szerepe, az egyháztörténeti vonatkozása vagy a kulturális és művészeti élete. Így egyebek közt az irodalomtörté­nete is, mely a bevezetőben említett Kőrösy kötetben is külön fejeztet kapott. Ennek egyik kiindulópontja a mohácsi vészt követő időszak, és annak is egyik legfon­tosabb alakja Vitéz János, aki nemcsak írói munkásságával, de akadémia- és könyv­táralapító ténykedésével is beírta magát a históriába. Kőrösy László Esztergom – Történeti emlékkönyv című munkájában kronológiai sorrendben megy előre, és említi a többé-kevésbé ismert alkotókat. Így például Nagy Mátét, aki a 16. század történetírója volt, és őt „emlékírónak” nevezi, de vitéz közhajdúként is érdeme­ket szerzett. Az író legfontosabb munkája a mohácsi vész leírása, mely csatának része­se is volt. Szelepcsényi György esztergomi érsek egy irodalomtörténeti jelentőségű énekgyűjteményről híres, melyet a 17. szá­zadban Nagyszombatban adtak ki. Farkas András, aki Szelepcsényi kortársa volt és evangélikus vallású költőként jegyzeték fel. Legismertebb költeményeit tartalma­zó könyvét Krakkóban nyomtatták ki, ez számított a legrégebbi magyar éneknek, melyhez hangje­gyeket is illesztet­tek. Balás Theophil 1795-ben született Párkányban, és bár Pannonhalmán volt a benedek-rendűeknél, néhány évig Esztergomban a gimnáziumot igazgatta. Mint esztergomi iro­dalomtanár jeles költeményei által hívta fel magára a figyelmet. Barinyai Ferenc, az egyike volt az elsőknek, aki tudományos alapossággal jegyezte le Esztergom történetét, illetve írt latinul monográfiát a városról. Dankó József, akit 1864-ben a király által az esz­tergomi káptalan tiszteletbeli kanonokká nevezett ki, majd később pápai kamarássá lett, számos hittudományi könyv megírá­sában vett részt másokkal együtt. Országos és európai hírű tekintély volt, számtalan kötet szerzője, egyházi lapok szerkesztő-írója. Ferenczy Jákó harminc évig vezette az esztergomi főgimnáziumot, ugyancsak jeles író volt. A 19. század második felében adták ki írásait könyv alakban, de az Esz­tergom című újságban is bejegyzett publi­cista volt. Győrffy Iván az 1848-as forrada­lom idején Kolozsvárott ragadott fegyvert a magyar szabadságért, Esztergomhoz csak később, a kiegyezés évében kötődött, amikor Simor hercegprímás meghívására ide érkezett, hogy a vízivárosi tanodák vezetője legyen. A városban is folytatta, amit már Erdélyben huszonévesen tett, folyóiratokban publikált rendszeresen. Szerteágazó tehetségének köszönhető­en értekezéseket, tárcákat, novellákat, humoreszkeket, verseket is írt. Fontos megemlíteni Majer Istvánt is, aki 1885-ben érte meg irodalmi működése fél évszáza­dos évfordulóját. Ő volt az, aki számos fontos tevékenysége mellett nemcsak írt, de nagyszombati barátaival megalapította a Magyar Nyelvgyakorló Egyesületet. Esz­tergomban Kopácsy hercegprímás idején a Mesterképző iskola tanárává léptették elő. Ő is országos és európai hírű volt, főként a köznevelés, illetve a magyar tanítóképző intézetek számára elkészítendő tanköny­vek miatt is. Író, újságírói munkássága 1844-ben indult, amikor megjelent első önálló műve, a Népneveléstan című kötet. Ezt követően rendszeresen adták ki újabb és újabb ilyen jellegű könyveit, cikkeit. Pór Antal, kiről teret neveztek el Esztergomban a Kis-Duna partjánál, 1834-ben született az első magyar városban. Tanár, honvéd, országgyűlési képviselő és plébános, vala­mint a tudományos akadémia tagja volt, nem csoda, hogy pennát ragadott. Számos történeti művei között említhetjük Szent István király, Róma története és Hunyadi János című könyveit. Molnár István a 19. századi Esztergom egyik jeles borszakér­tője volt, az országos vincellérképző inté­zet igazgatója, aki a borászati irodalomnak részint szakműveivel, részint szaklapjával tett hasznos szolgálatot, de Kőrösy úgy fogalmaz még: „...Esztergom fia, s mint ilyen már városunk borászatára is üdvös befolyással bírt”.



Az esztergomi folyóiratok históriája
Esztergomban nemcsak az írók, költők, de az újságírók, a különböző publicisták és a könyvtárosok is beírták magukat a város irodalomtörténetébe. Kőrösy László e témával foglalkozó összegzése végén sorra vette a folyóiratokat és a könyvtárakat is. Mint ebből kiderül, az esztergomi folyó­iratok a Beimel-féle nyomda megjelenésé­vel tűnnek fel, az Uránia című időszakos kiadvány például 1828-ban jelenik meg. Ebből 1832-ig évente ad ki zsebkönyv formájú, szép irodalmi tartalmú kötetet Szeder Fábián szerkesztő és Beimel József kiadó. A Magyar Sion egyházirodalmi folyóiratot havonta jelentették meg, és azt Knauz Nándor alapította és szerkesz­tette 1863-tól 1869-ig. A kitűnő történe­ti irányú kiadvánnyal az volt a cél, hogy bemutassák a meglehetősen nagy egyház­történeti anyagot. A leírás szerint Knauz Nándor szerkeszté­se alatt a Sion a tör­ténetírók számára valóságos kincs­tárrá gyarapodott, az ide begyűjtött ismeretanyagok révén. Esztergom első hetilapja, az „Esztergami Újság”, melyet a nagyhírű Pongrácz Gergely alapított és szer­kesztett 1863-tól. A kiegyezés évé­ben alapították az Esztergomi Köz­löny című időszaki folyóiratot, melyet Haan Rezső indí­tott el, és mely­be a Hídlap Helyi história rovatából is ismerős Besze János is írt cikke­ket. Az Új Magyar Sion kiadvánnyal – melyet 1870-ben alapítottak – a Knauz Nándor által korábban kijelölt utat kívánták folytatni Zádor János kanonok és munkatársai. Ugyancsak ez a férfiú volt az 1871-ben megjelent Katholikus lel­kipásztor című prédikációs folyóirat ala­pító-szerkesztője, mely lap öt esztendeig élt. A sorrendben következő helyi hetilap nemes egyszerűséggel az Esztergom nevet viselte, és melyet Horák Egyed indított el 1874-ben. A lapot az első három évben Ompolyi Ernő szerkesztette, ezt a mun­kát később Rényi Rezső vette át. 1875-ben adták ki az első „Irodalmi Értesítő”-t. Ezt a kulturális kiadványt a nyomdász, nyom­datulajdonos Buzárovits Gusztáv és báró Horning Károly egyetemi tanár készítette. Ugyancsak egyházi kiadványnak számí­tott az Isten Igéje elnevezésű havi folyóirat, melyben eredeti egyházi szent beszédeket adtak közre 1876-tól. A maiak számára oly ismerős Esztergom és Vidéke szintén a 19. század második felében jelent meg. Az első időkben hetente kétszer megjelenő újság­ban a krónikás Kőrösy László volt a főszer­kesztő, Sarkady István volt a szerkesztő, a lapot Mellinger Rezső adta ki. Eszter­gom sajtótörténetében érdekes színfoltot jelentett a Gomi Misi című élclap, melyet ugyancsak Sarkady István szerkesztett, ez a kiadvány viszont csak néhány példány­számot élt meg. Ugyancsak a könnyedebb kategóriába volt sorolható a Mulattató Zsebkönyvtár, mely gyakorlatilag egy szépirodalmi füzetsorozat volt, és melyet szintén Kőrösy László készített.