hídlap.net

Egy németországi és svájci kiruccanás
Magánszemélyek 2 millió márkát kaszál­tak azzal, hogy Dorog Richter-részvényeit a Globex Brókerház és – a tavasszal jog­erősen hat évre ítélt globexes, Vellai Györgyike javaslatára – a Globex Hol­ding Deutschland AG közbeiktatásával eladták. Erről a lapot egy magát megne­vezni nem kívánó, a német és a magyar Globexben is vezető tisztségviselő infor­málta. Az ügylet tőzsdei értéke akkori ár­folyamon 1 milliárd forint volt. Tittmann János szerint diszkontáron, 850-860 mil­lió forintért adták el a részvényeket. A nagyjából a tőzsdei érték és az eladási ár közötti különbözeten, 2 millió márkán (akkoriban 1 márka kb. 100 forintot ért) osztozott a német Globex és egy Molnár Ottó nevű férfi, aki tanácsadásért kapott 1 millió márkát. De Molnár csak stróman volt. A Dresdner Bank müncheni fiókjában kiállított csekket Zürichben készpénzre váltotta, amit ott átadott Tittmann-nak, aki a pénzt egy svájci bankban helyezte el. „Tittmann a müncheni fiókban is ott volt, és nagyon idegeskedett a csekk ki­állításának lassúsága miatt” – emlékezett az ügylet szemtanúja, a brit David Harold Warham, aki 1997-98-ban 15 hónapig volt a német Globex pénzügyi igazgató­ja. Tittmann a HVG-nek elismerte, hogy járt Münchenben, de a többi állítást kita­lációnak nevezte.

A Globex adósa maradt Dorognak, ezt a cég még összeomlása előtt közjegyzői okiratban el is ismerte. A város a nyilat­kozatot egyezségnek tekintette, emi­att feljelentést sem tettek. A tartozásra a Globex Holding kezességet vállalt, ám Dorog mindkét társaság felszámolásá­ban „f” kategóriás (csak kis eséllyel kifizet­hető) hitelezőként szerepelt, a pénz meg­térülésének maradék esélye így szállt el.
Egy cégcsőd anatómiája
Warham már belépésekor észrevette, hogy az 1 millió márkás Globex-alaptőke háromnegyede nincs meg. 1998 elején egyértelművé vált a számára az is, hogy a vezetés csal. Ez derül ki a müncheni rendőrség jegyzőkönyvéből. Warham el­mondta, hogy a Globex Holding AG meg­károsította német kisbefektetőit, 5 és 50 ezer márka közötti összegeket csalt ki tő­lük. Az összegyűjtött 250 ezer márkát a társaság vezetői „személyes célokra” for­dítottak. A német cég önfelszámolásba menekült volna, ám a kísérletét 1999 ok­tóberében a bajor hatóságok megaka­dályozták, mert úgy ítélték meg, hogy a Globexnek nem futja még az eljárással kapcsolatos költségek kifizetésére sem. (Földvári Zsuzsa bécsi tudósító cikke nyo­mán, HVG, 2008. február 13.)

Hat év a globexesnek
Tittmann nem akárkikkel üzletelt. Idén másodfokon a Globex vezetőit, Vellai Györgyikét hat, Vajda Lászlót négy év börtönnel jutalmazták 1996 és 1998 kö­zött elkövetett bűncselekményeikért. A bűnlajstrom: értékpapírok kibocsátása, portfólió-kezelés és más ügyletek révén 60 rendbeli sikkasztást, hűtlen kezelést és tőkebefektetési csalást követtek el. Ez­zel több mint hatmilliárdos kárt okoztak sok száz kisbefektetőnek és több önkor­mányzatnak. Az ítélőtábla bírája elmond­ta: az összes bebizonyított és meg nem térült kár mintegy 2,5 milliárd forint, eb­ből 800, illetve 405 millió két befektetési alap, 600 millió a Postabank, 475 millió a XI. kerületi önkormányzat, 300 millió pe­dig a kisbefektetők kára. Az ingatlan-be­ruházással és értékpapír-forgalmazással foglalkozó Globex nagy hozamot ígért kötvényeire, de veszélyesen eladósodott. A beruházásokat hitelből fizették, és fel­élték a kisbefektetők által rájuk ruházott értékpapírokat is. Vellait és Vajdát nem­zetközi elfogatóparancs alapján hozták haza Németországból 1999-ben.
Ügyészi szál
A múlt heti cikkünkben említett felje­lentésben kérték a bíróságot, állapítsa meg, hogy a dorogi Globex-ügyben eljá­ró ügyészek részlehajló módon jártak el, nem pártatlanul vizsgálták meg az irat­anyagot, így büntetlenséget biztosítottak Tittmann János polgármesternek. Állít­ják, hogy az ügyben eljáró ügyészek évek óta nem élnek a polgármester által kötött semmis szerződésekből eredő kár meg­térítését célzó keresetindítás kötelezett­ségével, ezért az ügyészség vezetőjét, a legfőbb ügyészt és Tittman János polgár­mestert egyetemleges felelősség terheli.