hídlap.net

A szabad királyi város képviselő-testü­lete a polgármester elnökletével, soron következő közgyűlésén elsőként arra kérte a város polgárait, hogy a haza irán­ti szent kötelességét mindenki viselje a szívén, majd örömmel köszöntötték az új pápát, XV. Benedeket és felkérték a her­cegprímást, hogy tolmácsolja Esztergom üdvözlő szavait. Ezt követően a képvise­lők tárgyalták az alispán két véghatáro­zatát, melyben állásából felfüggesztették és fegyelmi eljárás alá vonták Kottra Kál­mán házipénztárnokot, Koksa Tivadar házipénztári ellenőrt, valamint szintén fegyelmi eljárást indítottak Huray Ferenc főszámvevő ellen. A pénztárban ugyanis mintegy 9200 korona hiányt fedeztek fel az illetékesek. Igaz, a vádak még korainak bizonyultak, hiszen bírósági eljárás híján pontosan nem lehetett tudni, ki is a hibás, ki az elkövető. A hónapokig tartó vizs­gálat megállapította, hogy a város házi­pénztáránál sikkasztás történt, ráadásul a vizsgálódás előrehaladtával az összeg nőttön nőtt. Az is kiderült, hogy a pénzt Koksa Tivadar ellenőr „kezelte el”.



Hogy a város biztosítsa a kárát, azt Kottra Kál­mán pénztárnok ingatlanával biztosítot­ta, akinek a bűne az volt, hogy nem lépett fel kellően erélyesen az ellenőrrel szem­ben. Jellemző volt például, hogy valahá­nyan az utóbbi időben szemetet hordat­tak a városban, alig akadt közülük olyan, akivel a szemétszállítás díját ne kétszer fizettették volna meg. Miután a vissza­élések bizonyítást nyertek a komáromi törvényszék vád alá helyezte Koksát, aki egyébként honvédhadnagyként vonult be, de ott is állandó pénzzavarokkal küsz­ködve ismét letért az egyenes útról. Végül lefokozva, civil ruhában, mint közembert hozták haza a helybéli járásbírósághoz, ahol kényszerűen hallgatta végig súlyos bűneinek felsorolását, hiszen bár koráb­ban tekintélyes vagyonnal rendelkezett, úri passzióból annak nyakára hágott és méltó módon érdemelte meg a bör­tönbüntetést. Az ügy folyományaként a komáromi királyi törvényszék elrendelte az összes pénztári könyvek és iratok szak­értői felülvizsgálatát, melyet Skrivanek Gyula pénzügyi számellenőr végzett. A munka nagyságát jól jelezte, hogy az apró tételekből összeharácsolt pénz mér­téke meghaladta a húszezer koronát már akkor, amikor a vizsgálat még közel sem fejeződött be. Az Esztergom és Vidéké­ben a következő törvényszéki felhívás volt olvasható 1915. szeptemberében: „A komáromi királyi törvényszék vizsgáló­bírója hivatali sikkasztás büntette miatt Koksa Tivadar hivatalától felfüggesztett városi házipénztári ellenőr ellen a vizsgá­latot megindítván, felhívom Eszter­gom város közön­ségét, hogy mind­azok, akik Koksa Tivadar hivatali működése alatt a város pénztárába befizetést teljesítet­tek, de erről nyug­tát nem kaptak, vagy akiknek ez időből a várossal, vagy a város kezelésében lévő alapítványokkal szemben még kifizetetlen követeléseik vannak, vagy bármely irányban magu­kat megkárosítva érzik, az esztergomi királyi járásbíróság vizsgálatot teljesítő bírájánal, Forgách Béla királyi járásbí­rónál szerdán és szombaton a hivatalos órák alatt jelentkezzenek és ott pana­szukat jegyzőkönyvbe mondják”. A fen­ti hirdetménynél szomorúbb falragasz (addig) még nem volt Esztergomban. A helyieken mindenesetre bizonyos hideg borzadály futott végig az ügy halla­tán. Mindenki tudni vélt róla valamit, a kínos ügyet mégis mindvégig valamiféle mélységesen mély homály fedte. Az ügy mindvégig rejtegetett számos kellemet­lenséget a város polgárai számára. „Ha nem volnának fegyelmezett emberek – írta a helyi sajtó – igazán felfortyanná­nak azon az indolencián, azon az ázsiai nemtörődömségen, azon az eléggé el nem ítélhető bárányi türelmen, melyet a város polgársága s még inkább ellenőrzése és számonkérésre hivatott képviselő-tes­tülete eme titokzatos üggyel, s következ­ményeivel szemben mindezideig tanúsít. Ám mint kultúremberek nem engedünk meg magunknak ilyen felesleges és hiá­bavaló érzelmi kitörést! Annyit azonban magunk meggyőzve is szeretnénk tudni, mi az oka annak, hogy a bűnös tisztvi­selő elleni vizsgálat annyi idő után még mindig nincs befejezve; másrészt miért nem tájékoztatta a város vezetősége a képviselő-testületet és a polgárságot tel­jes nyíltsággal a sikkasztás méretéről és megtörténtének módozatairól. Mind a két felvilágosítás követeléséhez teljes jogunk van; és csak szégyenünk, gyámoltalan­ságunk, ha nem követeljük! Ami pedig a város vezetőségének mélyen hallgató titkolózását illeti, erre nézve nem a leg­jobb a feltevésünk épp magáról a vezető­ségről. Csakis azt gondolhatjuk, hogy a Koksa-ügy olyan lavina, mely többeket elsodorhat a városházán…” Íródott mind­ez 1915-ben!