Élet öt liter alatt

Teszt: Audi A3 Sportback 1,9 TDI

2009-01-01 09:26:00
A négykarikás márka modelljeit eddig is kevés kritika érte, a kifinomult műszaki megoldások, a felhasznált anyagok mellé újabb adut játszottak ki az ingolstadtiak: az ötajtós A3-as étvágytalansága egy pillanatra még a relatív magas vételárat is elfeledteti.

Az ember fia/lánya egy idő után komoly fenntartásokkal olvassa az autók fogyasztására vonatkozó gyári adatokat. A szépen csengő értékekről ugyanis meglehetősen gyorsan kiderül, hogy azokat csak szerencsés véletlenek összejátszásával és valószínűtlenül óvatos vezetéssel produkálhatóak. Hirtelenjében egy olyan tesztautó sem jut eszembe, amellyel sikerült volna produkálni a gyári adatokat – de nyilván ez az én hibám. Volt, egészen az A3-asig.

 

 

Hogy őszinte legyek, az A3 Sportback első pillantásra nem az az autó, ami leveszi a lábáról az embert. Jó-jó, a single frame hűtőrács, és a szúrós tekintet gyakorol némi érzelmi nyomást a nézelődőre, de oldalról és hátulról nézve semmi különös: precízen összerakott, kellemes összhangú autó. A nehéz, szélesre nyíló ajtókon beszállva azért javul a megítélésünk: a bézs színű kárpitozás kényes, de vitathatatlanul elegáns, a felhasznált anyagok kifogástalan minőségűek, a piros megvilágítású műszerek szépek és könnyen leolvashatóak, a kormány közepéről visszaköszönő hűtőmaszk motívum pedig biztosít minket arról, hogy mégis csak egy Audi-ban ülünk. A könyöklőbe minduntalan beleütköző kézifékkar, valamint a gyújtáskulcs elfordítását követően a motorháztető alól felhangzó kerregés ugyan megbontja az egységet, de szerencsére a motorzaj idővel halkul, utazósebességnél pedig szinte teljesen eltűnik.

 

 

Ami a helykínálatot illeti, vegyes a kép: elöl természetesen nem lehet panasz a kínálatra, hátul viszont csak két ember fér el, sajnos egy bizonyos magasságon túl nem is igazán kényelmesen. Mindezt tetézi, hogy hátul a rakodóhelyeket sem mérték bőkezűen a mérnökök, tulajdonképpen csak az első ülésekre varrt hálóba pakolhatjuk cuccainkat, elöl az ülések alatti fiókok javítanak a helyzeten, pohártartót viszont csak a felhajtható könyöktámasz alatt találtunk, igaz a bankkártyáinkat egy, a műszerfalból előkúszó helyre kis rekeszben utaztathatjuk. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy az igényesen kárpitozott csomagtér mérete csak átlagos, akkor egy tökéletesen összerakott, kiforrott, hamisítatlan német autó tárulna a képünk elé – semmi több. Mivel mindez ma nem biztosan elég a sikerhez, az ingolstadtiak még egy adut tartogatnak: ez pedig nem más, mint az 1,9-es „tádéi”, ami ebben az autóban a hosszú áttételű váltónak köszönhetően már-már anorexiás tüneteket produkált. Az egy hetes teszt utolsó napjaiban nagyon meg kellett izzadni azért, hogy sikerüljön öt liter fölé vinni az átlagfogyasztást, sokat elárul azonban, hogy az 55 literes tank háromnegyedét sikerült mindössze kiautóznunk a több mint 800 kilométeres tesztút alatt…

 

 

Az A3 Sportback nevével ellentétben nem tartozik a márka sportos modelljei közé, és a családi autó szerepére sem biztosan ideális választás. Azoknak azonban, akik sokat utaznak egyedül vagy párosban, de néha egy-két barátjukat is furikázzák, esetleg gyakran utaznak gyerekekkel együtt, és mindez mellett fontos számukra járművük presztízse, igazán megfontolandó választás lehet.

 

 

Méretek (mm): hosszúság 4286, szélesség 1765, magasság 1423, tengelytáv 2578, saját tömeg 1335 kg , megengedett össztömeg 1895, csomagtartó 370 l Motor: 1896 cm3, soros négyhengeres, max. teljesítmény: 77 kW (105 LE) 4000/min, Maximális nyomaték: 250 Nm 1900/min, Átlagfogyasztás 4,2-6,1 Tesztfogyasztás 5,2 l, CO2 kibocsátás (g/km): 135-140, Gyorsulás (0-100 km/h) 11,7 s, Végsebesség 187 km/h Ár: 6.213.000 Ft

 

Bukovics Krisztián
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkeznie

Hozzászólások

Nincs hozzászólás.
Ön milyen turistaszezonra számít Esztergomban?


hét képe

Nincs kép