hídlap.net

Czuczor Gergely, Czuczor János – aki Károlyi József gróf egyre gyarapodó, tehetős jobbágya volt – és Szabó Anna fiaként látta meg a napvilágot 1800. december 17-én a Nyitra vármegyei Andód községben. Édesapja a szigorú katonaéletre készítette fel fiát, Istvánt (a Gergely keresztnevet akkor vette fel, amikor Pannonhalmán belépett a Szent Benedek-rendbe), ő azonban tanulni, és tanítani akart, s hogy ebbéli szándékát jobbágyszármazásúként véghezvihesse, a papi hivatást választotta. Gyermekéveit a szülőhelyétől mindössze négy kilométerre fekvő Érsekújváron töltötte, a középiskolai tanulmányait azonban már Nyitrán kezdte el, amit Esztergomban folytatott és Pozsonyban fejezett be. Gergely kivételes képességű ifjú volt, aki rendkívüli gyorsasággal tanult. Anyanyelvén kívül már egészen fiatalon jól beszélt latinul, németül, szlovákul és görögül. Mindössze 17 éves korában 1817. október 25-én Pannonhalmán belépett a Szent Benedek-rendbe. Az első évet itt végezte, majd ezt követően a rend győri főapátsági líceumába került, ahol bölcsészetet hallgatott. Két év múlva, 1820-ban a Pesten található központi papnevelőben mélyülhetett el a hittudományok tanulmányozásában. Itt a diákok számára kötelezően előírt négy évet azonban nem tudta befejezni, mivel sorozatos gyengélkedése miatt 1823 tavaszán vissza kellett térnie Pannonhalmára. Ennek ellenére számára rendkívül hasznosnak bizonyult az itt töltött idő, megismerhette ugyanis az új, korszerű magyar irodalmat. Elragadta a korszak egyik nagy költőjének, Kisfaludy Károlynak a romantikája, minden bizonnyal azért, mert saját falusi emlékeit idézték népdalai. 1824. szeptember 26-án szentelték fel, ezt követően Győrben megkezdődhetett számára a várva várt tanítás. Ugyanebben az évben jelent meg első, hangos sikert aratott műve az Augsburgi ütközet, melyet folyamatosan követtek a színvonalasabbnál színvonalasabb költemények. Kisfaludy halálakor, 1830-ban, az akkor mindössze 30 éves pap költő Vörösmarty mellett az új költői hang legnépszerűbb megszólaltatója volt, és a következő években a hazai irodalmi élet egyik fontos alakja lett. Ennek elismeréseképpen 1831. március 17-én a Magyar Tudományos Akadémia – melynek megalapítását 1825-ben határoztak el a magyar reformkor egyik vezéralakjának, gróf Széchenyi Istvánnak a kezdeményezésére a magyar nyelv ápolására, a tudományok és művészetek magyar nyelven való művelésére – levelező tagjai közé választották Czuczor Gergelyt.

1835. szeptember 12-től a Tudományos Akadémia segédjegyzője és levéltárnoka, majd 1836. szeptember 10-től pedig mint az Akadémia rendes tagja találkozunk a nevével. Ekkor úgy tűnt, hogy pályája töretlenül ível majd felfelé, s tehetségéhez méltó bánásmódban részesülhet. Abban hogy ez mégsem így történt nagy szerepet játszott az, hogy Czuczor pap volt. Az egyház ugyanis nem nézte jó szemmel, sem haladó költészetét, sem világias életmódját. Fegyelmi eljárás fegyelmit követett, és pont akkor, amikor a meginduló folyóiratnak, az Athenaeumnak ő lett volna az egyik szerkesztője, visszahívták Pestről (1836-ban költözött ide), s szigorú egyházi életre ítélték. Az 1840-es években a Magyar Tudományos Akadémia elhatározta egy nagy magyar nyelvi szótár kiadását, melynek munkálataival Czuczor Gergelyt bízták meg. Ez lehetővé tette számára az újbóli Pestre költözést, a világi élet vérkeringésébe való visszatérést. A forradalom és szabadságharc idejét betegséggel küszködve, az értelmező Nagy Szótár munkálataiba temetkezve érte meg. Közéleti szerepet nem tudott vállalni, de az eseményeket lelkes figyelemmel kísérte, s első szava a néphez szólt. 1848 tavaszán-nyarán keletkezett a Mezei Naptárban megjelent Uj világi szózata, az egyenlőség, szabadság és testvériség jelszavainak verses magyarázata. A szeptemberi fordulat arra ösztönözte, hogy a fegyveres önvédelemre buzdító költeményt írjon. Riadója, Petőfi harci dalai mellett, az egész szabadságharc legélesebb hangú csatadala, 1848. december 21-én jelent meg Kossuth Lajos Hírlapjában. Windischgrätz herceg nem feledte el ezt a költeményt, s miután 1849 januárjában a császári seregek megszállták Pestet és Budát, elfogatta a költőt, haditörvényszék elé állíttatta, s hat év börtönre ítélte, melyet Buda várában kellett letöltenie. 1849. május 21-én a magyar csapatok Buda várának felmentésével együtt Czuczort is kiszabadították. Világos után azonban újra várfogságra ítélték, 1850 márciusában az Osztrák Császárság hírhedt börtönébe, Kufsteinbe szállították. Innen az MTA hathatós közbenjárására 1851. május végén szabadulhatott. Tacitus Germaniájának fordítását, a Nagy Szótárhoz készített jegyzeteit, s a börtönőrtől megvásárolt rabláncát hozta magával. Hazaérkezése után Pestre költözött, ahol elvonultan élt a Múzeum körút 26. szám alatti lakásában. Szótári művén dolgozott fáradhatatlanul, de a hat kötet megjelenését sajnos már nem érhette meg, 1866. szeptember 9-én elragadta a kolera.