hídlap.net

Igaz, a város 1973-ban ünnepelte megalapításának millenniumát, de csak hét évvel később tudták felállítani az 1000 éves évfordulónak emléket állító alkotást. A Városalapító szobrát, jócskán megkésve, 1980-ban avatták fel a Várhegyen, a Rondellától pár méterre. A végül elfogadott alkotást több terv is megelőzte, az egyik elképzelés szerint – ugyancsak Vigh Tamástól – az Életfa című szobor került volna az Erzsébet parkba. Ez a művet viszont túl nagynak ítélték Esztergomba az akkori vezetők, így kapta helyette a város a pajzzsal, lándzsával ábrázolt harcos stilizált alakját. Horváth István, a Balassa Múzeum igazgatója még jól emlékszik az 1980-as avatásra, és arra, hogy azt némi vita előzte meg. Többek között azért, mert a múzeumigazgató azt javasolta, hogy a meglehetősen robosztus alkotást ne a Rondella mellé helyezék, mivel az a várhegyi táj főszereplőjét, az esztergomi várat a főszékesegyházhoz hasonlóan „elnyomja”. A város akkori vezetői azonban nem hallgatták meg az intő szót, s Vigh Tamás alkotását végül a várbejáratnak számító fahíd melletti, 19. században épült sáncműre állíttatták. A szobrot – mint számos modern köztéri alkotást – hamar „átkeresztelte” a köznyelv, s azt „gördeszkásnak” illetve „mosóteknősnek” becézték, és talán még ma is élnek eme humoros megnevezések. A mester a stílusból adódóan elnagyolt formákkal ábrázolta az alakot, így az eredeti nevétől eltérően valóban többféle asszociációra is alkalmat nyújthat a szemlélőnek. A szobor amúgy „jól állta” az idők sarát, a mai harmincasok és negyvenesek közül gyerekkorukban bizonyára sokan csodálták meg a kezében lándzsát és pajzsot tartó óriási városalapító harcos sematikus kőszekéren álló figuráját. Az arcnélküli, a szobor más részén is részletektől mentes vaskos alak leginkább talán az erőt, az elszántságot, a kikezdhetetlenséget és a folytonosságot jeleníti meg. E tekintetben nincs is gond az alkotással, hiszen mindezen tulajdonságokat valószínűleg birtokolnia kell egy olyan szobornak, amely az első magyar főváros alapítását jelképezi.

Vigh Tamás Az 1926-ban született alkotó ’52-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mestere Ferenczy Béni volt, 1969-ben Munkácsy-díjat kapott, 1973-ban érdemes művész, 1978-ban Kossuth-díjas, 1983-ban pedig kiváló művész lett. 1986-ban a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnökévé választották. Legfontosabb munkái többek között az 1962-ben készült Tudomány szobra, az 1967-ben megalkotott Alföld népe című bronzplasztika, az expresszionizmus jegyében fogant 1970-es Bartók című alkotás és az új korszakot jelképező Arány elnevezésű ’96-os munkája. Köztéri műve látható Esztergom mellett Debrecenben, Budapesten és Győrött.