hídlap.net

Bevallom őszintén, mikor a hazai importőr felkínálta e különös öszvér tesztlehetőségét, elgondolkodtam rajta, hogyan lehetne sértés nélkül lemondanom a megtiszteltetésről, de – mint utólag kiderült: szerencsére – nem tettem meg. Pedig nem sok jót sejtettek az autóról eddig megjelent tesztek bevezetői sem: szegény Starexet a mókusriogatótól a bálnáig mindehhez hasonlították, csak autóhoz nem. Hosszúra nyúlt tesztelésünk során azonban végül ugyanarra a következményre jutottam, mint a legtöbb kolléga: a Starex nem szép, nem aranyos, és még csak nem is feltétlenül praktikus jármű, de tágassága, elnyűhetetlensége és terepjáró képessége miatt – igaz, csak egy viszonylag szűk rétegnek – remek választás lehet.  Lássuk tehát a medvét, pontosabban a Hyundai rém rendes rémét.



Az autóval történő első találkozás során szinte mindenkiből kibukik a „hű, ez mekkora állat” gondolat, ami tulajdonképpen tökéletes összegzése annak, amit a hatalmasra nőtt Starex sugall. A közel 1,9 méter magas, 1,8 méter széles és 35 centi híján öt méter hosszú monstrum nem csak az út szélén szemlélődőkben, hanem a közlekedés többi résztvevőjében is azonnal kialakítja „a tartok tőled effektust”, azaz a legtöbb kereszteződésben, szűk utcácskában attól függetlenül adnak nekünk előnyt, hogy a KRESZ mit diktál. Az autó tekintélyét azonban mégsem ebből, hanem az X5-ös BMW-ből kimeredt szemmel bambuló kopasz fiatalember reakciójából szűrtem le: igen, van nagyobb, ráadásul hét személlyel kényelmesen elbaktat ott is, ahol valószínűleg kopasz barátunk már nemigen merne tovább próbálkozni, ha másért nem, akkor a fényezés iránti aggodalma miatt.



Egyszóval: a Starexel közúti forgalomban közlekedve simán belátunk mindent, a szalonterepjárók és hagyományos kisbuszok fölött átnézve haverkodhatunk a velünk egymagasságban ücsörgő Volánbuszos kollégákkal: ehhez hasonló élményt a B kategóriás jogosítvánnyal vezethető autók közül más nem igazán ad. Mindennek persze hátulütője is van: a magasan lévő súlypont miatt az ember önkétlenül is óvatosabban veszi a kanyarokat, az oldalról érkező széllökések pedig csúnya viccet űzhetnek az elmélázó Starex-sofőrel.

A vezetőnek a fentieket leszámítva nincs rossz dolga: klíma és napfénytető kényezteti, a kényelmes, ám kissé rövid ülőlapú plüssfotelben, a biztonságról ABS és két légzsák gondoskodik. Igaz, a belső tér anyagai nem túl szívderítőek, a DeLuxe névvel felruházott autóba beszerelt, lepattintható előlapú CD-egység pedig már-már fösvénység egy 8 millió forintos autóban, még akkor is, ha a Starexet vásárlók többsége valószínűleg nem koncerttermi élmény miatt dönt az autó mellett. A helykínálat ellenben parádés: elöl és a második sorban karfás fotelekben utazhat két-két ember, és a háromszemélyes hátsó üléspadon is kényelmesen elférnek az utasok. Igaz, hét személlyel egy hetes kirándulással már nehezen vállalkozhatunk, mivel ilyenkor minimálisra szűkül az utastér, amely – néhány utastól megszabadulva- óriásira bővíthető. A Starex menettulajdonságai közúton is elfogadhatóak, a nyomatékos dízelmotor megfelelően mozgatja a nagyvasat. A bent ülők – már akiknek sikerül bejutniuk, mivel az autóba csak megfelelő kondícióval rendelkezők tudnak felkapaszkodni – kényelmét hátul is külön légbefúvók, klmía, valamint a forgatható fotelek teszik teljessé.



Mindez azonban valószínűleg keveset számít majd azoknak, akik számára a Starex megéri a nyolc millió forintos vételárát. Elsősorban erdészek és vadászok vehetik hasznát a Hyundai gombnyomással kapcsolható összkerékhajtással ellátott járműjének, ők azonban valószínűleg hosszú távon is biztosan számíthatnak a Starexre. Nem árt azonban igyekezniük: az importőr tájékoztatása szerint ugyanis a várhatóan jövőre érkező új modellcsaládban már nem kap helyet a hétszemélyes, összkerekes erdőjáró.