hídlap.net

Majer István 1813. augusztus 15-én a Nyitra megyei Mocsonokon látta meg a napvilágot. Apja Majer Mihály, Kluch József nyitrai püspök udvari tisztje, anyja az esztergomi származású Tillmann Antónia volt. Alsófokú tanulmányait Érsekújváron, a középiskolát Esztergomban a bencéseknél végezte el. A nyitrai püspök felfigyelt az éles eszű gyermekre, ezért saját költségén vállalta továbbtaníttatását. 1828-tól Nagyszombaton tanult papnövendékként, de a pedagógia és a képzőművészet iránti vonzalma már az iskolapadban megmutatkozott: növendéktársainak magyar nyelvművelő egyesületet szervezett, valamint rajzot tanított. 1834-ben Pestre ment jogot hallgatni s közben magánnevelőként helyezkedett el a Sennyey családnál, ami igen hasznosnak bizonyult, mivel általuk lehetősége nyílt megismernie a korabeli pesti író- és tudóstársaságot. Első, nyelvészeti tárgyú tanulmánya a Tudományos Gyűjteményben jelent meg 1835-ben. Pappá szentelése után Muzslára került káplánnak, majd 1838-tól segédlelkész lett az esztergom-belvárosi templomban. Kopácsy József érsek 1842. szeptember 17-én felkérte az általa alapított Esztergomi Érseki Mesterképző, a mai tanítóképző főiskola jogelődje, első tanárának.

A korabeli Magyarország egyik komoly problémáját, a társadalom közműveltségben való elmaradottságát, akárcsak a reformkor nagy gondolkodói, a nevelés révén látta felszámolhatónak Mayer István is. A tanügyi szakirodalom szűkössége miatt írta meg imponáló felkészültségről tanúskodó tankönyveit (Népneveléstan 1844, A rézmetszés tankönyve 1847, Egészségtan a nép számára 1847), amelyekben számos újító szellemű elképzelést fogalmazott meg. Vallotta, hogy a jó nevelőnek el kell érnie, hogy tanítványai az átadott ismereteket alkalmazzák is az életben. Fontosnak tartotta a közérthetőségre törekvést, tanításkor a gyermek életkorához való igazodást, a tanulók bizalmának a megnyerését; a megértetés, a figyelem ébrentartása érdekében pedig nagy jelentőséget tulajdonított a szemléletességre való törekvésnek és az állandó gyakorlásnak. Az egészség megóvásáért úttörőként szorgalmazta a testnevelés bevezetését, de a reformkori Magyarországon például sok faluban még nem volt orvos, ezért a tanítókra hárult a feladat, hogy az alapvető higiéniai, egészségtani ismeretekre megtanítsák az embereket.

Mayer István nem győzte hangsúlyozni a továbbképzés szükségességét. Ebben, mint annyi másban, ő járt elöl jó példával: tapasztalatszerzés céljából hazai és külföldi – ausztriai német és olasz – tanintézeteket látogatott. Népneveléstan című munkáját hamarosan az ország összes tanintézetében használták. Áldozatos munkájának eredményeként a mesterképző intézetben folyó oktatás olyan magas színvonalra emelkedett, hogy a tanítói hivatást választók messzi vidékekről kérték felvételüket Esztergomba. Figyelme más tanintézetekre is kiterjedt, 1845-ben tanácsaival segítette Nedeczky Katalin esztergomi nőnevelő intézetét is. A vallásos nevelést szolgálták a saját keze munkájával készített rézmetszetű, magyar nyelvű bibliai idézettel kísért szentképei, amelyeket 1845-ben százezres példányszámban sokszorosíttatott, az ebből származó bevételeket nevelési célokra fordította.

A szabadságharc idején részt vett Eötvös József iskola-reformjában, 1848-ban az oktatási miniszternek nyújtotta be „A magyar képezdék reformja” című munkáját. 1850-ben kinevezték a pest-budai elemi iskolák főtanfelügyelőjévé, ez az időszak pályájának legaktívabb szakasza volt. Bevezette a tornatanítást, adományaival tanítói könyvtárakat létesített, de törekedett a városi életmód kihívásaira is választ adni. Az iparostanulók számára vasárnapi és esti iskolákat hozott létre. A dolgozó nők csecsemőkorú gyermekei érdekében 1852-ben megnyitotta Pesten az első hazai bölcsődét. 1857-ben egészségügyi okok miatt Kürt községbe került plébánosnak, itt papi teendői mellett mintaiskolát szervezett, ahol kézműipari oktatás is folyt.

1866-ban, kanonokká történő kinevezése után visszatért Esztergomba. Eleinte a megye, majd 1870-től kezdve a főegyházmegye oktatási ügyeit intézte. Részese volt az 1868-as közoktatásügyi törvény előkészítésének, de emellett tevékeny szervezője volt Esztergom egyesületi életének is. A város közműveltségének emelése céljából 1868-ban létrehozta az Esztergomi Irodalmi Egyletet. Aktívan munkálkodott a Városi Iparossegédek és az Esztergom-járási katolikus tanító egyletekben, valamint több jótékonysági egyletben is. Tudományos cikkei igen széleskörű tematikát öleltek fel: pedagógiai, vallási, egyháztörténeti, köztörténeti, művészeti, régészeti, néprajzi témákról egyaránt írt. Sokat tett a felnőtt népművelésért, népnevelő füzeteit és könyveit szövegközlés mellett képekkel is ellátta, mivel a vizualitás érvényesítését elengedhetetlennek tartotta a sikeres népművelés érdekében. Országosan népszerűek voltak az „István bácsi” kötetek, valamint az 1856–1880 között szerkesztett „István bácsi naptára”. E műveiben szórakoztató történeteken, meséken, irodalmi szemelvényeken keresztül nevelt becsületességre, hazafiságra, miközben praktikus gazdálkodási tudnivalókkal is megismertette olvasóit.

Esztergom városa, érdemeit honorálva, 1885-ben díszpolgárává fogadta. Ugyanebben az évben, közéleti tevékenységét elismerve, az uralkodó kinevezte a főrendiház örökös tagjává, miközben az egyházi hierarchiában is egyre magasabbra emelkedett: 1892-ben az érseki szék helynöke lett.

Az általános közmegbecsülésnek örvendő főpap 1893. november 21-én hunyt el. Végrendeletében kedves városának nevezte Esztergomot, lakosainak feléje megnyilvánuló szeretetét megköszönte, emellett jelentős pénzösszeget adományozott a város iskoláinak, egyleteinek. Könyvgyűjteménye a Főegyházmegyei Könyvtárba került. A belvárosi temetőben helyezték végső nyugalomra.

Immár harmadik éve itt adják át Esztergomban az önkormányzati alapítású Majer István-díjat. Az „Esztergomi Nevelésért” kitüntetéssel a város azok tevékenységét ismeri el, akik az oktatás, nevelés terén kiemelkedő munkát végeztek. Idén Németh Mária, Pap Antalné, Tuschinger Lászlóné és Besey Gyula vehette át az elismerést. A kitüntetett pedagógusok a szakmai életművüket elismerő emléklap mellé egy ezüst tollat is adományoztak.