hídlap.net

A megszámolhatatlan irányból felénk áradó végtelennek tűnő információhalmaz korszakában különösen fontosak azok az írók, akik legyenek akár a vaskosabb kötetek, vagy akár a vékonka cikkek szerzői, eligazítanak bennünket, olvasókat az élet özönében. Onagy Zoltán, esztergomi író ilyen, egységes pályájához egy újabb állomás, egy újabb életösszegzés, egy újabb regény, a Zsomboki szerető illeszkedett. A kötetben címet kaptak az egyes apró fejezetek is, a rövid skiccek, megállapítások, férfibölcseletek, és a több oldalba öntött történetek, életjelenetek. Jó bepillantani Onagy világába – s egy gondolatjelek közé beszorított megállapítás erejéig hadd álljon itt, hogy persze azért is, mert Zoli, szakmánk, az újságírás egyfajta karakteres művelője is, s így számunkra fontos – az író, az újságíró, a publicista, a jegyzetíró izgalmas és mozgalmas életébe. A Zsomboki szerető pedig – Onagy rajongóknak tán nem meglepő – egy rapszódikus szerelem történetfonalára felfűzött, minden ízében magyar jelenről szóló körkép is. Az író, ki egyben az események főszereplője is, a tőle megszokott rafinériával csatároz szerkesztők, közszereplők, a sokat áldott és sors által áldott/vert nők, valamint a legkülönbözőbb alakokkal. Az epizódok sokszor csupán a főhős belső monológjaként adott benyomások egymásutánisága, de csalódnunk nem kell, Onagy egyetlen momentumból is remek diagnózist ad, egy mozdulat, egy pillantás, egy sokaknak fel sem tűnő részlet is a tőle megszokott komplettírozásba torkollik. Így van ez már a regény elején, amikor az író egy furcsa szerelem prológusaként találkozik a történet másik főszereplőjével.

„És akkor jön a piros Škoda a lánnyal. Fékez, nyitja az ajtót, hogy gyorsan. És már megyünk is. Farmer. Mindig szerettem a farmert a nőn. Szépen kopik rajtuk. Vékony, kék vászondzseki, alatta fekete póló. Hosszú, összefogott haj. Mindig szerettem a lófarokba kötött hajú nőket. Kibontható, óvatosan, hogy a gumi ne tépjen hajszálakat, nem nagy munka. Fehér vászoncipő. Mosolygó arc, távol ülő, szürkészöld, máskor szürkéskék szemek, finom járomcsont, dús száj. Szép száj. Hosszú lábak, hátrahúzott ülés, a nő lazán, kinyújtott kézzel, szinte nyújtott lábbal vezet. És kellemes beltéri illat, amilyen csak nő kocsijában érezhető. A parfüm, a kencék, a nem tudom micsodák illatösszese.” Onagy Zoltán Zsámboki szerető című kötete a Babits Mihály könyvesboltban kapható.