hídlap.net

Világhírű szőlőnemesítőnk Ádámföldén (Sáros megye, ma Szlovákia) született 1838. február 22-én. Édesapja uradalmi tiszt volt, középiskoláit Eperjesen és Kassán végezte. Ezek befejezése után egy évet a kassai papneveldében töltött, majd átiratkozott a jogakadémiára. 22 éves korában Abaúj vármegye hivatali apparátusában helyezkedett el: írnok, majd főispáni titkár lett. Érdeklődését azonban hivatali munka nem tudta lekötni.  Hivatalnokoskodása éveiben, 1866-ban kétholdnyi szőlőt vásárolt a kassai Rozáliahegyen. Néhány év leforgása alatt mintegy 1600 szőlőfajtát, köztük számos francia és olasz eredetűt gyűjtött itt össze. A fajtagyűjtemény cserepes példányaival (ez divatos szőlőnevelési módszer volt akkoriban) először az 1873-as bécsi világkiállításon vett részt és velük mindjárt első díjat nyert. A váratlan siker Mathiászt a szőlészeti szakterület élvonalába emelte. Negyvenkét éves korában, 1880-ban végleg megvált Kassától, a hivatali pályától és életét egészében a szőlészkedésnek kívánta szentelni. Öt hold szőlőt vásárolt a Tokaj-hegyaljai Mádon, a magyarországi borkereskedelem egyik hajdanában híres mezővárosában és odaköltözött. Egy évvel később elvállalta a gróf Andrássy Gyula százholdas szöllöskei szőlészetének vezetését is. Új munkakörében minden idejét az 1880-as évektől a hagyományos dombvidéki bortermelő körzetekben pusztító filoxéra elleni küzdelemre kellett fordítania. Mathiász János egy évtizeden át vívta küzdelmét a filoxérával, egyre reménytelenebbül. Az 1890-es években immunis homokot vásárolt a kecskeméti Talfája dűlőben. A sívó homok betelepítéséhez részint a helybeli Miklós-telepről származó, részint francia eredetű vesszőket használt, majd a maga által nemesített fajták foglaltak el mind nagyobb területet Mathiász szőlőgazdaságában. A 19. század utolsó évében Mathiász megvált a szöllöskei gazdaságtól és 60 éves korában családjával együtt Kecskemétre költözött. Mathiász Kecskemétre való áttelepülésével párhuzamosan hazai szőlőtermelés területi eloszlásában döntő változás zajlott le. Pest megye Duna-Tisza közi részén és Kecskeméten a századforduló évtizedeiben közel háromszorosára nőtt a szőlők területe. A történelmi jelentőségű „homokhódítást" egyfelől a zsellérek és kisparasztok ezrei, másfelől a Mathiász Jánoshoz hasonló szenvedélyes és találékony szőlészek, a „homok hősei" végezték el. A mindmáig legnagyobb eredményeket elért szőlőnemesítőnk szenvedélyes fajtagyűjtőként kezdte pályafutását. Az összegyűjtött fajták megfigyelése során szerzett tapasztalatok formálták kiváló szakemberré Mathiászt. Ekkor összegyűlt gazdag ismeretanyagára későbbi nemesítő tevékenysége során támaszkodhatott.A múlt század utolsó harmadában mind nagyobb kereslet mutatkozott a csemegeszőlők iránt. Mathiásznak lehetősége nyílt arra, hogy Franciaországba utazzon, ahol megismerkedett a termékenyebb csemegeszőlő-fajták előállítását célzó nemesítési törekvésekkel. Arra törekedett, hogy a Nyugat- és Dél-Európában terjedő félben levő fajták előnyös tulajdonságaiból a hazai körülményeknek mindenben megfelelő új fajtákat hozzon létre keresztezéssel.

Mathiász János hibridizációs tevékenysége során elsősorban olyan új fajták előállítására törekedett, amelyek érési ideje széthúzott, a friss gyümölcskínálat nyárközéptől késő őszig elnyújtható. Nagy gondot fordított arra is, hogy a szőlő fürtje és bogyója különleges, feltűnő, tartós, lehetőleg kellemes ízű, zamatú és könnyen szállítható legyen. Nemesítői tevékenységének első jelentős eredménye az Ezeréves Magyarország emléke elnevezésű csemegeszőlő volt. Az új fajtával mindjárt nemzetközi hírnevet szerzett magának. Kecskemétre költözése után évente kerültek ki keze alól a jobbnál jobb és később világszerte elterjedt új fajták. Élete során mintegy 3500 hibridet állított elő. Jelentősebb szőlőfajtái: Erzsébet királyné emléke, Kecskemét gyöngye, Kecskemét kincse, Kecskemét virága, Cegléd szépe, Thallóczy Lajos, Mathiász Jánosné muskotály, Mathiász János diadala, Munkátsy József (a műkedvelő kertész és szőlőnemesítő, egyébként építész Munkátsytól kapott Mathiász egyre nagyobb kedvet a szőlészethez), Szauter Gusztávné, Vörösmarty Mihály, Zrínyi Ilona, Tompa Mihály, Bem tábornok, Darányi Ignác. Az 1916-ban nemesített Szőlőskertek királynője Mathiász legsikeresebb fajtája volt. Kinemesített világhírű fajtáinak, így a Szőlőskertek királynőjének és az Ezeréves Magyarország emlékének is a koránérés volt az egyik legkedvezőbb tulajdonsága.

Jellemzőjük volt még a fürtök külső szépsége, a kellemes és rendkívül intenzív muskotályos zamat. Ma is 67, névvel ellátott fajtáját tartják számon és közülük 12 csakugyan világszerte elterjedt, Kaliforniától a Krím-félszigetig. Nemesített fajtái közül hat (Cegléd szépe, Ezeréves Magyarország emléke, Kecskemét virága, Mathiász Jánosné muskotály, Szauter Gusztávné, Erzsébet királyné emléke és a Szőlőskertek királynője) ma is telepítésekre engedélyezett. Mathiásznak köszönhető, hogy a magyar csemegeszőlő-termelés, különösképpen a homokon, egyre magasabb színvonalra tudott emelkedni. Nagymértékben bővítette a hazai csemegeszőlő-termelés fajtaválasztékát. A külföldi és hazai fajták keresztezésével, a legjobb tulajdonságok kiválasztásával és továbbörökítésével sajátos jellegű magyar csemegeszőlő-fajtákat állított elő. A szőlőnemesítés terén elért eredményeit írásban is népszerűsítette, belső munkatársa volt több lapnak, így egyebek között a Borászati Lapok és a Homok című folyóiratnak.
Kecskeméten halt meg 1921. december 3-án, 83 éves korában. Vagyona nem volt, kilenc gyermekére hírnevét hagyta. Emlékét a róla elnevezett borrend és díj őrzi. Birtokát 1926-ban megvásárolta a magyar állam.
Mayerffi Zoltán kecskeméti ipartestületi elnök így összegezte munkásságát: „Amerika megvolt Kolumbus előtt is, a homok is megvolt Mathiász előtt is: mégis Kolumbus Amerikát, Mathiász pedig a homokot fedezte fel". Kortársai egyszerűen „kecskeméti szőlőbűvészként" emlegették.

1959-ben vetette fel Esztergom Városi Tanács végrehajtó bizottsága, hogy a város egyik, akkor még névtelen, a „Malinovszky-utat a Kenderesi úttal összekötő" utcáját a „híres magyar szőlészről, Mathiász János-utcának" nevezzék el.