hídlap.net

Az elmúlt hetekben jelent meg Gömör Béla: Tipary Dezső élete és művészete című könyve. A monográfia számunk­ra érdekes fejezete az, amelyikben Tipary esztergomi éveiről olvashatunk. A művész életét és művészetét bemu­tató elegáns kivitelezésű, albumszerű kötetről Zsembery Dezső a híres helyi műgyűjtő így vélekedik: „Gömör Béla több mint három évtizedes „emléke­it” friss ismeretekkel bővítve, részletes, mindenre kiterjedő kutatómunkához kezdett. Tipary Dezső munkásságát tár­gyaló hiteles dokumentáció hiánypótló mű az eddigi hazai művészettörténeti irodalomban. A műveit és életének egyes fontos pillanatait ábrázoló képek jól rep­rezentálják Tipay művészetének sokol­dalúságát, ábrázolásának stílusjegyeit. A művészeti kötet méltó szinten tárgyalja a művész esztergomi időszakát, mert való­ban a múlt század húszas éveiben Babits Mihályt jól ismerő Tipary Dezső Eszter­gom pezsgő kulturális életének megha­tározó alakja volt”.



Tipary Dezső rövid biográfiája
Az indulása első éveiben rézkarcaival és linómetszeteivel kitűnt alkotó Nagybá­nyán és Münchenben folytatott tanul­mányokat. Élethez és művészethez való hozzáállását nagyban befolyásolta, hogy 1920-ban elvesztette fiatal feleségét. Párja halála után vándoréletet élt, először Budapesten élt, aztán ez az életforma vitte Esztergomba, ahol több évet is töltött. Itt találkozott Babits Mihállyal, Einczinger Ferenccel és más híres művésszel is. Az esztergomi időszakban készítette el exp­resszionista vízfestményeit, pasztelljeit. Másodjára 1940-ben házasodott, de a háború, majd az azt követő kommunista diktatúra visszavonulttá tette művészeti szempontból. 1967-ben hunyt el.
Az esztergomi epizód
Bár neve már előtte ismert volt, az 1887-ben született képzőművész számára azért is volt fontos Esztergom, mert 1924. december 21-én itt, a bencés gimnázium­ban nyílt élete első kiállítása. Nem egyéni kiállításról volt szó, mellette Einczinger Ferenc festő és Hellebrand Béla ötvös is bemutatkozott, de Tipary volt a fő kiállító. Érdekesség, hogy az esztergomi tárlat bár meghatározó volt a fiatal művészek életé­ben, mégis negatívummal pecsételődött meg. Erről Einczinger írt egy levelében Babitsnak, melyben arról tájékoztatja a költőt, hogy mivel Tipary vállalkozása tönkrement, ezért ő (Einczinger) és nyolc társa 10 milliós váltókölcsönt vettek fel, melynek fedezete Tipary képeinek eladása lett volna. A kiállításon ugyanakkor csak egy millió koronáért tudott értékesíteni Tipary Dezső festményeket, így a felvett hitel megnehezítette a folytatást. Gömör Béla kutatásának eredményeképpen egy másik korabeli dokumentum – mégpe­dig egy újságcikk – is előkerült erről a tárlatról. A dolgozat a Színházi Élet című folyóiratban volt olvasható: „Tipary Dezső nevét az utóbbi években nem hallottuk, a kiállításokon sem szerepelt, teljesen elvonult a nyilvánosság elől. Most aztán egyszeriben feltámadt Tipary Dezső. Esztergomból jött a hír, hogy ott kiállí­tást rendezett. Esztergomi csendes elvo­nultságának eredményét most nagyobb kollekció keretében mutatta be. Tipary kiállításának igen nagy a sikere, azelőtt csak, mint grafikust ismerte őt a közön­ség, most azonban váratlanul igen értékes festői kvalitásokat mutatott be. Kitűnt, hogy Tipary nemcsak nagyszerű grafikus, de a színeknek és az ecsetnek is hivatott mestere. Tipary a modernebb irányok követője, azoknak a csoportjához tarto­zik, akik Greco művészetéből indulnak el, Cezan-on keresztül jutottak el a modern meglátásig. Esztergomnak nagy művésze­ti eseménye ez a kiállítás, de jelentősége messze túlnő a város keretein”.