hídlap.net

A 2004 májusában elindított párká­nyi Hídőrház (www.bridgeguard.org) sorrendben 19. alkotóművésze június 4-én – az Aquaphone projekt alkalmával – mutatkozik be kiállítással a párkányi Hídőr-házban.
Itt készülő alkotásai művészi moti­vációjáról és terveiről így nyilatkozott a német alkotó:
„Az én eddigi művészi tevékenységem és személyes ambícióim vonatkozásában egy határváros folyóval nagyon ideá­lis motiváció. A megénekelt Kék Duna dinamikusságával felüdülést nyújtó energiaforrás, de határként fenyegetően is tud hatni. A folyó, mint egy ambiva­lens természeti jelenség, egy érzelmi és esztétikai attrakció szeli át a tájat, amely­ben különböző nemzetiségek, kultúrák, hagyományok találkoznak. Másrészt egy politikailag meghúzott határon hömpö­lyög, amely azonban sokkal áteresztőbb, mint korábban, és ennek a Mária Valéria híd a jelképe és az eszköze.”
A német alkotó művészi munkájában az itt megismert helyi viszonyokra és adott­ságokra hivatkozik. Hozzáállása intuitív és tudakozó jellegű. A városokat és orszá­gokat pásztázza, miközben az újonnan érkezők szemével igyekszik felfedezni azokat a jelenségeket, amelyek különle­gessége valószínűleg a megszokás miatt már nem tűnnek fel a régen itt élőknek.



Juliane Duda párkányi tartózkodá­sa során különös érdeklődéssel figye­li a Duna két partján lévő épületeket és térbeli konstellációkat – későbbi művei kiindulópontjait – amelyek funkciójuk­ban és építészeti átalakulásukban lát­hatóan megváltoztak. Barangolásai és a helybéliekkel való beszélgetései során videofelvételeket is készített és ezek­kel egyidejűleg igyekszik felkutatni az adott objektumról a lehető legpontosabb információkat, rögzíteni a tényeket és feltérképezni az érzelmi hátteret, ami egyaránt kapcsolódik az épületek építési és rendeltetési történetéhez, de személyes emlékeket és kötődéseket is felidéz. Ez a nyersanyag a téma művészi feldolgozásá­nak és formába öntésének. Ezek alapján jönnek létre installációk és térplasztikák, vagy számítógépes grafikával elkészített nagyméretű „imázsok”. Ezek nem rész­letes fotografikus leképezések, hanem a hasonulás és átalakulás folyamatát, és a másként megmaradást esztétikailag, illetve vizuálisan megragadó alkotások. A június 4-i kiállításon bemutatja az addig elkészült alkotásokat, de az anyagmeg­formálás és a művészi produkció túlmutat az alkotó itteni tevékenységén, azok majd későbbi alkotásaiba is beépülnek.
A kiállításon láthatóak lesznek Juliane Duda korábbi munkái is, amelyek az Aquaphone projekt témájához illeszt­hetők, emellett az alkotó bemutatja az itt szerzett tapasztalatok alapján készült hídőr naplót, mely szöveg az irodalmi és vizuális megformálás által a magánjelle­gű naplófeljegyzések fölé emelkedik. A kiállítás révén a helyi érdeklődők meg­ismerhetik a német alkotó itteni művészi tevékenységének módszereit és céljait.