hídlap.net

Hogy őszinte legyek, az egy hetes teszt után is meglehetősen nehezen tudok bármit is mondani a Note-ról. Nem mintha baj lett volna vele, csak egyszerűen képtelen vagyok visszaemlékezni olyan momentumra, amelyet így felvezetésképpen leírhatnék, így maradjunk annyiban: a Nissan Note maximálisan semleges autó. Ez alatt nem csak az uniszex formáját értem, amely éppúgy megfelelhet egy családfőnek, mint a főképp az asszony által bevásárlásra használt második számú autónak, hanem minden egyéb tulajdonságát is. Ez persze korántsem jelent feltétlenül rossz pontot a Nissan-ak, de akik egy megbízható, mindennapos közlekedési eszközön túl egyebet is elvárnak autójuktól, azok inkább a Qashqai-al szemezgessenek. Azok azonban, akik „csupán” közlekedni szeretnének, akár négyen egyszerre csomagostul, és immunisak a fekete-szürke műanyagok, és a barna szövet-műbőr kontrasztjából fakadó szürke hangulatra, könnyen megbarátkozhatnak a Note-al, és a szomszédok előtt sem kell szemlesütve közlekedniük. A Note kívülről ugyanis rendkívül barátságos autót, a hatalmas első lámpák, s rajtuk a kis dudorok, no meg persze a Murano hűtőrácsának kicsinyített mása pajkosan megnyerő formát kölcsönöznek a Nissan-ak. Oldalról semmi extra, maximum a csomagtér vonalában a tető ívének megtört vonala vonzza a szemet, hátulról nézve azonban kételkedni kezdünk, hogy vajon a megfelelő autóhoz illesztették-e a Note farát. Az egészen a tetőre felfutó hátsó lámpák szépek, bár funkcionalitásuk megkérdőjelezhető, a csomagtartó pedig kifejezetten ötletes: a duplafenekes tárolóhely kemény fedele két részletben nyitható, az alacsony perem miatt pedig könnyen pakolható. A Note belső terében befelé haladva egyre-másra adjuk a jó pontokat: a hátsó üléssor sínen tologatható, így a csomagok, illetve utasok számának/méretének függvényében variálható a hátsó sor és a csomagtartó térkínálata. A hátul utazók életét kihajtható asztalkák, jól pakolható, zipzáras, az első ülések hátára varrt zsebek könnyítik meg. A helykínálatra elöl sem lehet panasz, a kezelőszervek kézre esnek, egyedül az ajtókat lezáró kapcsoló került rossz helyre, a kézifékkar elé, és a vezetőülés oldalára eszkábált, gyakorlatilag használhatatlan könyöklőt érheti kritika: minduntalan útban van a váltáskor, így lemondtam a használatáról. Mindezért cserében a vezeti pozíció remekül beállítható, annak ellenére is, hogy a kormány tengelyirányban nem, csak magasságában állítható, a cuccok elrejtéséről pedig méretes kesztyűtartó, és a műszerfal közepén lévő fedett tárolón kívül apróbb rekeszek gondoskodnak.

Tesztautónkban a Renault 1,5-ös dízelje tette a dolgát: a halknak nem nevezhető erőforrás elképesztően kevés üzemanyaggal beéri, mi valamivel több, mint öt litert mértünk vegyes üzemmódban, de véleményem szerint akár az öt liter alatti fogyasztás is nagyobb áldozatok nélkül abszolválható lenne. Mindehhez a Note mozgatásához elegendő nyomaték párosul, az akadozva járó váltó azonban nem szerez jó pontokat: minden egyes váltásnál hallható valami furcsa reszelős hang, ahogy a helyére pattan az ötfokozatú egység karja – ennél a Nissan csak jobbat tud.

Persze a japán gyártó nem csak ezt, hanem az autó minden porcikáját akár raktári készletről tudná jobbra, de főképp izgalmasabbra cserélni, de praktikusabbra nem biztos: a Note mindent tud, amit egy sokoldalú, családi kisautónak tudnia kell, aki ennek megfelelően dönt mellette, valószínűleg hűséges társra lel a Nissanban.

Adatok:

Méretek (mm): hosszúság 4276, szélesség 1821, magasság 1519, tengelytáv 2600, saját tömeg 1240 kg , megengedett össztömeg 1560, csomagtartó mérete 280-437 l Motor: négyhengeres turbódízel, 1461 cm3, max. teljesítmény: 63 kW (86 LE)/3650 min, Maximális nyomaték: 200 Nm 1900/min, Átlagfogyasztás 4,6-5,9 l Tesztfogyasztás 5,3 l, CO2 kibocsátás (g/km): 135 A tesztelt változat alapára: Nissan Note Tekna 1,5 dCi 4 379 000 Ft, alapváltozat ára: Visia 1,4 2 999 000 Ft