hídlap.net

Az óvodások szörfölnek a mesecsatornák portálján, a fél ország jelen van és kutat a közösségi oldalakon, a nagyszülők a világhálón rendelik a buszjegyet, irattartó méretű számítógépünkkel egy kávézóból vezeték nélkül dolgozunk, vagy beszélgetünk a világ másik végén tartózkodó barátunkkal… Ezekről a ma természetesnek tűnő állításokról másfél évtizeddel ezelőtt azt gondolhattuk volna, hogy ilyen egy fantáziafilm jelenetei között fordulhat csak elő, pedig az Internet beférkőzött mindennapjainkba, a maga pozitív és negatív tulajdonságaival együtt, ezért ma égetően aktuális kérdés az, hogy hogyan védjük meg a gyerekeket, a fiatalokat a webes felületeken rejlő káros hatásoktól.

Miért más az Internet?

Ha belépünk a világháló útvesztőjébe néhány kattintás után korlátok, és határok nélkül kaphatunk jót és rosszat egyaránt. Az Internetes kommunikáció egyik különlegessége az információáramlás gyorsaságban és a közvetlenségében rejlik, ami a felhasználó aktív közreműködését is kívánja, ezáltal az információk hatása erősebb is lehet. Mindeközben a számítógépezők és a szolgáltatók, vagyis információ-közvetítők találkozása nem követhető nyomon. Egy ijesztő, vagy káros tartalmú könyvet, vagy újságot megláthatunk a gyereknél, a televíziózást szintén kontrollálhatjuk, de hogy merre járt a világhálón, az sosem derül ki. A netezés specialitása az is, hogy a különböző generációk számítógép-kezelői, Internet-alkalmazási tudásában szakadéknyi különbségek vannak, ami még nehezebbé teszi a gyerekek és fiatalok zártközegű kommunikációjának figyelemmel kísérését.

Az Internet-használat veszélyeit önmagában sem a hatósági működés, sem a különféle szűrőprogramok és egyéb műszaki megoldások sem képesek teljes egészében kiküszöbölni. A nem kívánatos hatások ellen a társadalmi összefogás mellett egyéni szinten a szülők, a pedagógusok, és a gyermekekkel kapcsolatban lévő egyéb szakemberek felelős magatartása lehet eszköz, ha odafigyelnek, és érzékenyen reagálnak a viselkedésben bekövetkező változásokra, amelyek egyértelműen a kontroll nélkül befogadott információk hatásaiból adódnak.

A legfontosabb tehát, hogy a netező gyerekek szülei is ismerjék a világháló használatát, tartalmát és lehetőségeit, hiszen így tudják megbeszélni a csemetékkel a felmerülő kérdéseket és problémákat, illetve így lesznek képesek megelőzni a bajt, és akkor az Internet valóban egy felbecsülhetetlenül hasznos tudásbázis és kommunikációs csatorna lesz a gyermek életében. A káros tartalmak elleni védekezésre léteznek szoftveres megoldások, amelyek segítségével vagy a káros tartalmú oldalakra jellemző kulcsszavak alkalmazásával, vagy egyes weboldalak címei alapján le lehet tiltani bizonyos oldalak elérhetőségét. Iskolákban és gyermekek által látogatott teleházakban működnek ezek a programok.

A felnőtteknek szóló oldalak

Az Interneten szerezhető információ egyrészt bizonyos tartalma miatt jelenthet veszélyt: a gyermek szándékától függetlenül – például a közösségi oldalakon terjedő, vagy kéretlen levélben érkező linkekre kattintva – könnyen juthat olyan oldalra, amely megtévesztő, hamis információkat, vagy a gyermekek egészséges erkölcsi- és szellemi fejlődésére káros tartalmakat, így pornográf és erőszakos információkat közölnek. Igaz, ezeken az oldalakon többnyire megjelenik a kérdés, hogy a belépni szándékozó elmúlt –e már 18 éves, de természetesen a jóval fiatalabbak is kattinthatnak a felnőttek számára készített gombra. Éppen ezért fontos, hogy a szülő még egészen kicsi korban próbálja irányítani a gyermek internetes érdeklődését, segítsen neki felfedezni a hasznos és ártalmak nélkül szórakoztató honlapokat, hiszen ha meglesznek a kedvenc helyei, akkor kevésbé fog céltalanul szörfölni és káros oldalakba ütközni. A gyermekre való odafigyelés és a többi mellett a neten szerzett élmények megbeszélése segít tudatosítani a gyermekekben, hogy céltudatosan internetezzenek, a kéretlenül felugró, zavaró, nem tetsző oldalakat egyszerűen csak hagyják el.

A játékok

A sajnos egyre gyakoribb borzalmas gyermekbűntények okainak találgatásakor mindig felmerülnek a gyilkolós számítógépes játékok, amelyek az Interneten is elérhetők. Arról, hogy felelősek –e ezek az agresszió és társadalomtól való elidegenedés kiváltásában, a pszichológusok és a játékkutatók másként vélekednek: előbbiek többsége a játék egyenes következményeként tartják az erőszakos bűncselekményeket, utóbbiak viszont azzal érvelnek, hogy a játékok akár a feszültség levezetésére is alkalmasak lehetnek. Nyilván ehhez érett lélek és stabil személyiség szükséges. Egy egészséges gyermeknek bár nem hasznos, de nem is végzetes egy korának megfelelő, erőszakos jeleneteket is tartalmazó játék, viszont az amúgy is pszichés zavarokkal küzdőkre káros lehet, ha az öldöklést a konfliktuskezelés hatékony eszközeként látja, de ez igaz a filmekre és a könyvekre is. Egy felnőtt játékos általában nem is dicsekszik azzal, hogy hány fejet nyesett le legutóbbi virtuális harcában, ám a tizenéves fiúk között ez az egyik kedvenc beszédtéma, melynek kiragadott mondatai, lássuk be, ijesztően hangzanak.

A játékok többsége egyébként nem erőszakos, sőt vannak közöttük elgondolkodtató, oktató jellegű, művészeti értékkel bíró alkotások is, amelyek mértékkel hasznosak is lehetnek. A védekezés eszköze ez esetben is a mértéktartás, a törődés, az odafigyelés és a megbeszélés.

A csevegés

A veszélyforrások talán leggazdagabb tárházát a chat-oldalak, azaz a csevegő-szobákban való, ismeretlenekkel való beszélgetés sorakoztatja fel. Nagyon fontos tudatosítani a gyerekekben, hogy az ilyen beszélgetések során sokan állítanak magukról olyat, ami nem igaz, ezért a fiatalok legyenek mindig kellően óvatosak és távolságtartóak: valódi nevet, lakcímet, telefonszámot és egyéb azonosításra alkalmas adatot néhány társalgás után ne adjanak ki. Lehet, hogy a tizenéves lány valójában egy középkorú ferdehajlamú bűnöző, de az is elképzelhető, hogy potenciális betörő keresi a következő célpontját kihasználva a gyerekek őszinte naivitását. Ha ilyen súlyos esetek nem is történnek, egy-egy beteges csevegőtárs durva, bántó megjegyzései is ártalmasak lehetnek a gyermeki léleknek, tehát vértezzük fel a fiatalokat az árnyoldallal való találkozás esetére szóló tanácsokkal. Rossz élmények esetén el kell hagyni a chatszobát, gyanús dolgok észlelésekor pedig nem árt értesíteni az oldal moderátorát.

A kéretlen levelek

Az elektronikus postaládákba érkező levélszemét (spam) is tartalmazhat olyan hivatkozásokat, amelyre kattintva megtévesztő, vagy ártalmas oldalra jut el az olvasó. Ezt a veszélyt részben kiküszöbölhetjük, ha a gyermek számítógépén is használunk vírusirtó és spam-szűrő megoldásokat, illetve ez esetben is lényeges a felvilágosítás: gyanús, zavaró tartalmú honlapokon, és ismeretlen személyeknek nem szabad az email címünket és egyéb személyes adatainkat megadni.

Minden internetes tevékenységre igaz, hogy akkor nem árt, ha mértékkel, korának, illetve céljainak megfelelően naponta meghatározott ideig űzi azt a gyermek. A végtelen szörfölés, csevegés, vagy játszás függővé tesz, hátrányosan befolyásolja a gyermek erkölcsi- és érzelmi fejlődését, nehezíti a valós társadalomba való beilleszkedést és a hús-vér emberekkel való kapcsolatteremtést, amely később súlyos következményekkel járhat.