hídlap.net

Feketeleves

Magyarországon a kommunista idők „miénk a gyár” szemlélete, majd a rendszerváltozás után kivirágzó és ma is burjánzó korrupció számos területen érezteti hatását, és valószínűleg generációknak kell még felnőniük és kihalniuk ahhoz, hogy a törvénytisztelet és az adózási fegyelem elérje, vagy legalább megközelítse a tőlünk nyugatabbra lévő országok szintjét. Ebben gyökerezik az a probléma is, amelyre Teplánszki Zsolt asztalos a Hídlap segítségével próbálja felhívni a figyelmet. „Sok „kontár” dolgozik a piacon, nem csak az asztalosok, hanem a villanyszerelők, vízvezeték-szerelők, lakatosok, festők, kőművesek és egyéb szakmák képviselői között is. Ők a munkájuk után nem fizetnek adót, nem terheli őket semmiféle hatóság által előírt kötelezettség, a hivatalosan dolgozó vállalkozók terhei ugyanakkor egyre nőnek, majdhogynem lehetetlen nyereségesen dolgozni, ha becsületesen bevallunk és fizetünk mindent. Összeszámoltam, hirtelen tizennyolcféle havi fizetnivalót tudtam összeírni az egészségügyi hozzájárulástól kezdve a vállalkozói- és szakképzési hozzájáruláson keresztül az építményt és a gépkocsikat terhelő adókig, mindezek mellett pedig rengeteget költünk rezsire, karbantartásra és egyéb biztonsági és munkavédelmi intézkedésekre. A több százezer forintba kerülő kockázatértékelésről, a por- és zajmérésről a fusizók talán nem is hallottak.” – részletezte a szakember. A feketén működő vállalkozások ellen nehéz fellépni. „A szakmán belül nyílt titok, hogy kik ők, de a tisztes iparos nem jelenti fel embertársát, hivatalos út pedig nem igazán van. Ha nincs bejelentve a vállalkozás, nem kap ellenőrzést sem, a kereskedők kiszolgálják, hiszen nekik az a fontos, hogy eladjanak, a megrendelő pedig örömmel bízza meg, hiszen olcsóbban dolgozik, mint bármelyik számlaköteles kolléga” – folytatta a kisiparos. Teplánszki Zsolt rámutatott arra is, hogy a jelenségnek számos tovagyűrűző hatása van: a feketén dolgozó vállalkozó az esetek többségében hivatalosan munkanélküli, ezzel nem elég, hogy részesül az állam nyújtotta szociális ellátásokból, tevékenysége révén ellehetetleníti a hivatalosan dolgozó iparosokat, akik közül ezért néhányan szintén kénytelenek feladni a vállalkozást és jelentkeznek álláskeresőnek, vagy szociális segélyért. A hiányzó járulékbevételek miatt a kormány újabb és újabb megszorításokat vezet be, és sajnos onnan vesz el, ahonnan már alig van mit: az óvodai és az iskolai étkezésből, az oktatásból és az egészségügyből. Az asztalos tisztában van vele, hogy a megrendelőnek minden fillér számít, de úgy látja, gyakran beigazolódik az „olcsó húsnak híg a leve” szólás, hiszen míg a tisztes iparos kérésre írásos ár- és határidő-ajánlatot ad, illetve garanciát vállal a munkára, a „kontártól” mindezt nem várhatják el. Az áldatlan állapotok megszűnéséhez a kisiparos szerint szemléletváltásra lenne szükség mind a vállalkozók, mind pedig a megrendelők körében. Példaként Németországot hozta fel, ahol ez a probléma nem létezik, hiszen senkinek nem érdeke a feketegazdaság működése. Ott a kőműves felépíti az autószerelő házát, az megjavítja a villanyszerelő kocsiját, aki ezért el tud menni dolgozni a suszter házába, aki a villanyfénynél meg tudja javítani a kőműves bakancsát – ilyen egyszerű lenne ez, közben pedig adóforintok folynának az államkincstárba, a tisztességesen megélő iparos pedig szíve szerint tudna támogatni sportegyesületeket és egyéb civil szervezeteket is.

A mesterség tisztelete, az iparos becsülete

A Teplánszki Zsolt által felvetett problémával megkerestük az Esztergomi Ipartestületet is, hogy megtudjuk, érdekképviseleti szervként miként látják a feketemunkát, és hogyan tudnak fellépni ellene. Az Esztergomi Ipartestület 1886-ban alakult meg, és a régi dokumentumok tanúsága szerint már akkor is küzdöttek a feketemunka ellen – mondta Gál Kálmánné ügyvezető elnök, aki a probléma gyökereit az ellentmondásos törvényi szabályozásban látja. Míg a társas vállalkozások bejegyzését a cégbíróság intézi és a cégjegyzék nyilvános, addig az egyéni vállalkozók működési engedélyét a települési jegyzők adják ki, a polgármesteri hivatalokban viszont nem lehet róluk tájékozódni, hiszen ezek nem nyilvános adatok. Jóllehet, a törvény előírja, hogy a vállalkozások bejelentett székhelyén kötelező cégtáblát elhelyezni, ezt nagyon sokan nem teszik meg, és nem is ellenőrzik. Az ipartestület előtt is „nyílt titok” a fusizó iparosok tevékenysége, de nincs jogkörük fellépni ellenük, egyetlen eszköz a kezükben a tájékoztatás és a potenciális megrendelők tudatosságának fokozása. Az Esztergomi Ipartestület éppen idén indít egy marketingkampányt, melynek során újsághirdetésekben és rendezvényeken is felhívják a lakosság figyelmét, hogy bátran forduljanak hozzájuk, ha iparost keresnek, hiszen akit ők ajánlanak, azzal biztosan nem lesz probléma. Fontos jó tanács az is, hogy mindenképpen érdemes legalább három helyről írásos, árat és határidőt is tartalmazó ajánlatot kérni. Gál Kálmánné szerint a tájékoztatásra nagy szükség is van, hiszen a panaszosoktól néha egészen megdöbbentő történeteket hallanak: vannak, akik úgy adnak előleget az iparosnak, hogy még a nevét sem tudják, mindössze egy mobilszámot. Az ipartestület segít a panaszok kezelésében és ingyenes jogi tanácsadó szolgáltatást is működtet.

Fogyasztói önvédelem

Akár hivatalosan, számlával, akár fusiban dolgozó iparost bízunk meg, teljesítéskor vagy elégedettek vagyunk, vagy nem. Ha azt kaptuk, és akkor, amit kértünk, akkor minden rendben van, ha azonban minőségi kifogás, az előre kialkudott árral kapcsolatos vita, határidőcsúszás merül fel, vagy legrosszabb esetben a vállalkozó eltűnik az előleggel, akkor próbálunk jogainknak érvényt szerezni. Ha van írásos ajánlatunk, szerződésünk és számlánk, akkor nagy valószínűség szerint olyan vállalkozóval állunk szembe, akinek a munkájával sem lesz baj, vagy készséggel együttműködik a panaszok kezelésében. Ha mégsem, akkor a fogyasztóvédelmi hatósághoz és a fogyasztóvédelmi civil szervezetekhez fordulhatunk a problémával, ami bizonyára megnyugtató módon rendeződik. Ha viszont semmiféle papírral nem tudjuk bizonyítani azt, hogy milyen feltételekkel rendeltük meg és fizettük ki a munkát, akkor sajnos marad a „sóhivatal”, az anyagi veszteség és a tanulság. Erős Miklós, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület esztergomi tanácsadó irodájának vezetője elmondta: Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy hiába drágább számlával, ha a fogyasztó garanciát akar, akkor dönt helyesen és okosan, ha a megbízás előtt több helyről írásos ajánlatot kér, majd a kiválasztott vállalkozóval szerződést köt, végül számla ellenében fizeti ki a munkát. Jogi értelemben a szóban vagy írásban megrendelt munka is szerződésnek számít, melyről a polgári törvénykönyv paragrafusai rendelkeznek. Ha a teljesítés után reklamáció van, először az iparoshoz kell fordulni, ha vele nem sikerül megegyezni, akkor a megyei kereskedelmi és iparkamarákon belül működő békéltető testületek következnek, ahol az esetek nagy részében peren kívül rendeződik a vita. Ha mégsem, akkor következhet a hosszadalmas és költséges polgári per. Mindez csak akkor működik így, ha igazolni tudjuk, hogy a vállalkozóval dolgoztattunk. Ha nincs papír, számla és jelentős a kár, akkor rendőrségi feljelentést lehet tenni, vagy polgári pert lehet indítani, de mivel nem tudjuk bizonyítani igazunkat, a pénzünket aligha látjuk viszont.