hídlap.net

Az esztergomi Várhegy és a közeli Szent­Tamás-hegy lábánál ősidők óta bővi­zű meleg források fakadtak, amelyeket már az Árpád-korban is malmok hajtá­sára és fürdésre is használtak. A Szent Tamás-hegy lábánál volt Magyarország legrégebbi nyilvános közfürdője (balnea communia) melyet III. Béla király felsé­ge létesített a XII. század végén.
Esztergom két török megszállása (1543-1595, 1605-1683) idején több hévvizes-, és gőzfürdő építéséről vannak adatok. Ezek közül a legjelentősebbet 1560-63 kö­zött építtette Güzeldzse (Szép-) Rüsztem budai pasa a mai Katona István utcában. Ez a fürdő az 1594 és 1595-ös ostromok­ban rommá vált, maradványait lakóházzá alakították. Amikor a törökök 1605-ben ismét elfoglalták Esztergomot, az itt fa­kadó meleg forrásokra – az előbbi köze­lében, de a városfalon kívül – újabb kis fürdőt létesítettek, amelyről az 1663-ban itt járt híres török világutazó-történész a következőket jegyezte fel: „A Budai kapu előtt egy kis (föld-) erőd van, mely, mi­ként Kanizsa vár tömésfala, tizenöt lépés tömésfalból áll. Ezen falon belül az árok­nál egy kis kupolás meleg fürdő van. Az idegenek és szolgaféle népek ebbe a meleg fürdőbe járnak. Van még ezenfelül kívül­ről is egy árok...”
Az Evlia Cselebi által említett kis, ku­polás fürdőt a törökök kiűzése után is használták az esztergomiak. A 18-19. században még ábrázolták is a Vízivá­ros déli fala mellett, a 20. századra azon­ban eltűnt a föld színéről, csupán emléke maradt fenn. Egy ide tervezett lakóház építését megelőző próbaásatással 1969-ben tisztázták a kutatók maradványai­nak elhelyezkedését, illetve azt, hogy a 19. században 4,5-5 méter vastag feltöl­téssel eltemetett fürdőt, egy lépcső-le­járaton megközelítve, az 1890-es évekig még használták. Ekkor a kupolája besza­kadt és belsejét is betöltötték. A területet 1969-ben sikerült védetté nyilvánítani, az építkezés elmaradt. A feltárásra Esz­tergom önkormányzatának anyagi és er­kölcsi támogatásával tavaly került sor. Az ásatás jelenleg is folyik, a Nemzeti Kultu­rális Alapnál nyert pályázati pénzből.



A 64 négyzetméter alapterületű kis fürdőépület falai 4-5 méter magasság­ban fennállnak, a falkoronákon az ere­deti cseréptető borításnak jelentős rész­letei megmaradtak. A sarkokban lévő csegely-boltozatok is épek, a kupola-boltozat indítása 20-70 centiméter ma­gasságig megmaradt. A 310x310 cen­timéter méretű kis fürdőmedence az építmény észak-nyugati sarkában van, szélein körben két-két, lépcsőzetesen elhelyezkedő, vörös-márvány lapokkal burkolt padka övezi. A medence eredeti kőburkolata fölé a 18-19. században át­lyuggatott deszkapadlót helyeztek el. A medence alján fakadó meleg forrás vize a lyukakon át áramlik a medencébe.
A fürdő eredeti bejárata kelet felől nyílott, ezt még a 17. században befa­lazták (amikor a sáncot mellé építették) és északon nyitottak új bejáratot. Erede­tileg keleten és nyugaton egy-egy bevi­lágító résablaka volt, ezeket az elteme­téskor befalazták. A fürdőtér megvilágí­tását szolgálták még, a kupola tetején, a bevilágító tornyocskán lévő ablakok is. Az épület eltemetése után csupán ez emelkedett ki a felszín fölé.
A belső falakat szamárhátíves vakív díszíti, az eredeti török kori vakolatra arab-betűs török feliratokat és ábrákat karcoltak, melyeket később lemeszeltek, vagy bevakoltak. Köztük látható egy há­romárbocos tengeri vitorlás hajó rajza is. A török kori vakolat letisztítását és konzerválását – ugyancsak pályázaton nyert pénzből – jelenleg Sajnovits Péter restaurátor végzi.
A fürdővel egyidejűleg feltárult a vá­rosfal jelentős szakasza. Ennek a falsza­kasznak a rohamozásánál kapott halálos sebet 1594. május 19-én Balassa Bálint. Ugyancsak feltárul továbbá a „Hévíz­fürdő tornya” (törökül:”Ilidzsa kuleszi”) nevű török rondella jelentős részlete, va­lamint egy 17. századi építésű sokszög­bástya falmaradványai. Utóbbiból több 12. századi kőfaragványt, főleg boltoza­ti bordákat bontottak ki a kutatók, me­lyeket a III. Béla király által alapított pi­lisi cisztercita apátság épületéből szál­lítottak ide a törökök. Az ásatás során nagyszámú török puska- és ágyúgolyó, és egyéb apró lelet mellett sok közép­kori kőfaragvány (köztük a híres „Porta Speciosából” származó feliratos fehér­márvány faragvány) is előkerült.
A tér megnyitásával (egy istállóból ki­alakított lakóház elbontásával) a várfok és a bazilika eddig ismeretlen látványa tárul elénk. A feltárult közép- és török kori műemlékek helyreállítása után pe­dig Esztergom újabb látványos műem­léki együttessel gyarapodik.A mellékelt helyreállítási tervet – Esztergom önkor­mányzata megbízásából – az esztergomi származású Teleki Katalin készítette.