hídlap.net

Az 1622-ben Jean-Baptiste Poquelin néven született fiút apja a legelőkelőbb gimnáziumba íratta arisztokrata és mérhetetlenül gazdag polgárok gyermekei közé. Mindegyik tanonc közül kitűnt éles eszével, félelmetes logikájával és mindenekelőtt végtelen szorgalmával is, ezért a tanulók hamar kiközösítették őt. Ez a serdülőkorban szerzett tapasztalat alakította ki benne a nagyurak iránti megvetést. A gimnázium után a férfivá érett Moliére beiratkozott a párizsi egyetemre, azért, hogy apja kívánságának eleget téve jogász legyen a fiúból. Ő azonban elment a párizsi színházba és az igazgatónál, Béjart mesternél jelentkezett is a társulat tagjai közé. A vezető alapos szakember lévén azonnal felismerte az istenáldotta színészi tehetséget, és szerződtette is a fiatalembert, aki előbb a kórusban szerepelt, de csakhamar már komoly felkéréseket is kapott kitűnő komikusként. Poquelin a teátrum tönkremente után vette fel a Molière nevet, melyet egy kis dél-franciaországi falu ihletett. Zsebében a jogi diplomával aztán nem ment haza, hanem megírta levélben apjának, hogy ő bizony színész lett.

A csalódott, felháborodott, elkeseredett apa első haragjában válaszként kitagadta fiát, még azt is megtiltotta, hogy tisztelt családi nevüket használni merje. Hosszú évek múltán az engedetlen gyermek már nemcsak ünnepelt színész volt, de ismert, híres író is, akkor az apa megbocsátott és örömmel ölelte újra keblére fiát. Érdekes egybeesést ismert fel az apa: az a híres Molière nevű művész, író, színházi rendező, akit maga a király is felettébb kedvel, azonos az ő kitagadott fiával. Ezután az elismerés már nem volt kérdéses. Molière életének talán legismertebb momentuma az az utolsó pillanat, amikor a Képzelt beteg előadása közben a színpadon összeesett, majd néhány órával később 51 évesen, saját otthonában meghalt.