hídlap.net

Kik jöttek, távoztak attól a nagy asztaltól, ami idén sokszor egy kocsmapulthoz hasonlított, amin egyre több volt a széttört tányér, körülötte sokasodtak a feldöntött székek, s úgy alapvetően felborult minden ülés- és viselkedési rend. Mit tehettünk volna másképp, hol lehetett volna elejét venni a fennforgásnak, csillapítani az indulatokat, ököl helyett a tenyerünket nyújtani? Azt hiszem, ezek azok közé a kérdések közé tartoznak, amelyen mindenkinek, aki így vagy úgy részt vett az elmúlt egy év esztergomi közéletében, fel kell tennie önmagának, és választ is kell adni rá. Meg kell válaszolni, le kell zárni a félbehagyott, folyton mérgező dolgokat, kapcsolatokat, együtt, közösen, hiszen másképp nem megy, a most kissé kopottasan terített, de mégiscsak ünnepi karácsonykor nincs helye békétlenségnek a közös asztalnál.

Szerencsére sokan, nagyon sokan a békében hisznek, egy sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb jövőben, s nem hagyják magukat ettől eltéríteni akkor sem, amikor körülöttük minden forrong. Talán őket illeti először köszönet, akik szótlanul segítettek, akik nem a mellüket döngették, ha segítő kezet nyújtottak: egyszerűen csak tették a dolgukat, és mielőtt bárki megköszönhette volna, továbbmentek. Esztergomban és környékén százával vannak e „láthatatlanok”, itt élnek közöttünk, példát mutatva emberségből, jó szándékból, egyben görbe tükröt tartva minden álságnak. Gondoljunk rájuk, kiváltképpen, ha számbavesszük az idei esztendőt, és talán így megkapjuk a választ kérdéseinkre, s kételyeink helyére költözhet karácsony ünnepe, amelynek csak díszei a külsőségek, a fenyő, a díszek, ajándékok, és akár a jászol: lényege odabent honol.

Idén ez az utolsó lapszámunk, legközelebb január második felében jelenik meg a Hídlap, amelynek szerkesztősége nevében kívánok mindenkinek békés, nyugodt, gondoktól mentes karácsonyi ünnepeket, az új esztendőben sikert, egészséget, boldogságot!