hídlap.net

Egy éve azt sulykolják az esztergomi fejekbe, hogy az, amire a többség várt és szavazott – tudniillik a jobboldal győzelme – az nem jó. A polgármester új keletű köreinek egy része korábban a jobboldalt tartotta meggyőzőnek, de ma már úgy vélik, ők is vannak olyan „menő srácok”, mint azok a politikusok, akiket támogattak, ezért már ők is kérnek a hatalmi ármányokból. Esztergom kisváros, ahogy minden szűk levegőjű helységben, itt is érvényes, hogy „mindenki ismer mindenkit, senkit nem kell senkinek se bemutatni” (az újonnan jötteket meg megelőzi a róluk szóló pletyka, hogy azért a tájjellegű jóindulatról se feledkezzünk meg). Még így, messzi földről is szinte ott érzem magam: tudjuk egymásról, hogy ki mikor ment oda Orbán Viktorhoz, amikor még hajdanán itt járt Esztergomban, ki volt a nagy rendszerváltó antikommunista, aztán, ahogy teltek az évek és tán a túlzott önérzet és becsvágy kielégítetlenül maradt, már nem volt jó a jobboldal és újra elfogadható lett a szocik által adott „vörös segély”, újra romantikus lett az ellenállás, még ha ez a rendszerváltás óta többségében jobboldali szavazókat jelentő Esztergom alapvető érdekeit, alapvető hozzáállását, többségi akaratát is húzta át. S bár a – nevezzük így - „tétényisták” még nem merik fennhangon, hivatalosan mondani, hogy pénzük, paripájuk, fegyvereik, működésük a baloldaltól van, de arra minden adandó alkalommal sort kerítenek, hogy harcba szálljanak a Fidesz-KDNP, tehát a jobboldali (és nem Jobbikos!) képviselői többséggel.

Ugyanis ha így haladunk, ez lesz, ahogy a példa is mutatja, a szélső-balos médiabirodalmi lépegetők, azaz a Népszava, az ATV és a Klubrádió jól megtámogatták az idei Hídünnepet „Éváéknak”. Az így baloldalinak kisajátított Hídünnepről szóló hirdetésben ezek után csak természetes, hogy Párkány helyett Stúrovot írnak, amit pont a Híd kapcsán csak az érzéketlen bolsevik tesz. A Mária Valéria híd újjászületéséről nem mellesleg a Szeretgomon már úgy vélekednek a „tétényista” csoporttagok, hogy ahhoz több köze van Haller Zoltán egykori szocialista képviselőnek, mint Orbán Viktornak. Ma már ott tartunk, hogy Esztergom nem mer(het) örülni, hogy az önkormányzatiságot szétzüllesztő Gyurcsány-éra elmúlt, mert a tétényista agitproposok gyorsan kezelésbe veszik, aki Orbán politikájáról merészel jót mondani. Tétényi Éva elérte, hogy Esztergomban kétszer is meggondolja az ember, hogy nyíltan felvállalja, hogy jobbra szavazott és voksával meg is nyugodott. Az acsarkodó agitproposok nemigen tűrik meg az ellenvéleményt, sem az utcán, sem társasági összejövetelen, sem a világháló közösségi oldalain, s hisztérikusan rohan rá a falka arra, aki megjegyzéssel, netán kritikával meri illetni Tétényit. A polgármester politika-filozófiai fejtegetéseit már többször is hallhattuk: „egy idő múlva mindenki rájön Magyarországon, hogy esztergomi” vagy „a pártok kora lejárt, és a civil mozgalmak ideje jött el”.

Tétényi forradalmi „Lenin-összesében” nemcsak, hogy azt állítja, hogy a Fidesz kétharmada ellen össztársadalmi mozgalmat kell indítani, vagy, hogy a fennálló demokratikus rend rossz, és a mai politikusok és a szavazóik sem tudják, hogy mit is kéne csinálni, de új kliséket kíván erőltetni régi alakzatokra, bár attól nem lesz civil mozgalommá semmi, hogy egykori MSZMP-tagok és aktuálpolitikából kiszavazott önjelölt show-szereplőkből áll.

Ugye emlékszünk tavaly őszről a szlogenre: „Fidesz igen, Meggyes nem!”, nos ezzel az egy évvel ezelőtti ukázzal önmaguk a szerzők sem tudnak azonosulni már, miként Tétényi hívei sem. Az ötlet visszájára sült el, rosszul, gondolja, aki Meggyest nem kedvelte, de az országgyűlési és önkormányzati választások rendjét is felejtené jó erősen. Mert Esztergom voksaival kielégítette a korábbi vezetés leváltását célzó szándéktömörülést. Aztán az új polgármester körei részéről a pénztártól való távozás után mégis volt „réklámácijá”. A totalitárius, teljes-pályás letámadós módszerrel dolgozó „tétényisták” egyfajta politikai nimfomániában szenvednek, nem lehet igazán a kedvükre tenni. Az adósságrendezési eljárásnak köszönhetően szétment a korábban jól működő városi intézményrendszer, a város szellemi és gazdasági hitelét vesztette, az utcákon szeméthalmok mentén az időnként kivilágítatlan közterületeken nem járnak a buszjáratok.

Mindeközben Tétényi Éva bérletet váltott a Népszava, a 168 óra, a Népszabadság, a HVG, az ATV és a Klubrádió felületein, műsorsávjaiban, a jobboldali, illetve Fideszes, valamint a meglévő demokratikus intézményrendszer vaskos és többnyire túlontúl szubjektív bírálatával jelentkezve. A gyakori netszörfölő az elmúlt években a Szeretgom portáljától megszokhatta, hogy az egyre hevesebb helyi politikai életben rendre együttműködtek a Népszava munkatársaival, a szeretgomos írások jelentős része landolt a Népszava és delejköreinek orgánumaiban és viszont. Ma ez az internetes felület Tétényi Éva egyik fontos szócsöve, Váczy István (a Hídlap korábbi, a fideszes többség által favorizált főszerkesztője), Tétényi jelenlegi sajtósa pedig az oldal egyik gyakori szerzője. De van más rosszízű fordulat helyi média szinten, egyes, a politikai boszorkánykonyhák szellőzőnyílásain kiszökkenő pletykagőzökbe szimatolók szerint a szocialista médiabirodalom pénzeli az újonnan felállt esztergomi tétényista propaganda gépezetet, a Civilhetest és társait. Amivel – ha igaz – ettől függetlenül nem az a baj, hogy vannak – mert a pluralizmus szót mi még elfogadtuk Pozsgay Imre bácsitól – hanem az a gond, hogy ezek a hagyományos és internetes médiumok egy sosem volt esztergomi győztes baloldalt támogatnak működésükkel.

A legnagyobb felelősség mégis a csúcsdíszé, a többszörös személyi kultuszt építeni hagyó „városasszonyé”. Tétényi Éva ugyanis azóta már volt minden, a baloldal Jean D'Arc-ja, Orbán Viktor 2014-es riválisa, „Esztergom királynője”, idült baloldali publicisták szerint akár az Egyesült Államok elnöki posztjáért eséllyel induló jelölt is, de a tétényisták egyik értelmiségije sem pisszent vagy szisszent fel ezekre, nem mondta, hogy gyerekek, ez már kicsit sok lesz ám, ez már nem úgy vicces, mint a „Tétényi tér”...

Tétényi Éva egy jó képességű politikus, jellegzetes, sokakban rokonszenvet is keltő stílussal, külső és belső tulajdonságokkal. Mindez stimmel is, mert valóban kevés az intelligens női politikus, de a baj az, hogy feltűnése óta Esztergom leromlásával egyenesen arányos az új politikai helyi tömb szerzési vágya. Néhány hete indult el egy újabb ötletelésük, melyben már nemcsak Esztergomra terjesztenék ki a szerintük új politikai paradigmával kapcsolatos elképzeléseiket, utópiájukat, hanem országos mozgalommá tennék azt. Nagy gyötrelmet hozott Tétényi Évának, hogy egyszer kitűzte a függetlenség jelvénykéjét őszi kiskabátkája hajtókájára, mert azt onnan nemigen lehet már levenni, miközben a baloldal enigmájává vált, így folyton magyarázkodásra szorul. Magyarázza is folyton-folyvást, hogy ő nem baloldali – a baloldali orgánumokban, a szocik egy-egy lapírója meg is interjúvoltja erről, hogy akkor most lesz-e ő országos baloldali politikus. Ugye lesz. Sokan dolgoznak ezen otthon és külföldön, amúgy jó internacionalista módjára. Sokunk által sokáig tisztelt és kedvelt Bartus László, aki emitt még a jó emlékű Petőfi Művelődési Házban és a Petőfi Moziban, illetve a tanítóképző főiskolán is dolgozott, majd a Hit-gyüli és némi idegrendszeri kiborulás, meg 168 órás szoc-lib politikai újságírás után a tengerentúlon vetődött partra, s így újbóli hazámfiaként az Amerikai Népszava főszerkesztői székéből támogatja a polgármester bal-sorsát, egyben jellemzően mocskolva rendszeresen a nemzeti-keresztény kormányt cikkeiben.

Minden napra jut egy mese, s Tétényi népmesei hősöket középpontba állító beszédeinek alakjai megelevenedtek. A hősök egy része valóban hős, még ha hétköznapi is, kétkezi munkával, szabadidejét feladó dolgozó pártkatona, igaz álruhában. Olyan láthatatlan mentében, melyről maga sem tudja, hogy rajta van, a szimpatizánsok jelentős része ugyanis nem tudja milyen politikai machinációk mentén fortyog a már említett boszorkánykonyhák üstjeiben a szándék zavaros állagú levese. Nem tudják, mert titok, hogy mi végre működik a tétényista gépezet, s páran önös vélt/valós sérelmeik, vesztett életük csorbáinak kiköszörülését látják a „Bottyán-palota forradalomban”. Nem tudják, hogy ha zarándoklatra hívják őket Esztergomért, akkor annak „végpontja az MSZP majálisa” lesz (idézet Tétényi Évától), nem tudják, hogy mert a mai napig titok, hogy mi is hangzott el azon a megbeszélésen, ahol Nyíri képviselő jelenlétében és a Mesterházy-Gyurcsány-Lendvai hármassal találkozhatott a színfalak mögött Esztergom első asszonya. A találkozóról kiadott fényképek arról tanúskodnak, jó hangulatú, elvtársi (?) volt a találkozó. Titok az is, hogy miért kell a törvényes választásokban foglalt többségi demokráciát semmibe venni, a választások után is kampányolni. Persze érthető, hogy, amikor kiderült, hogy a „Fidesz igen, Meggyes nem!” szlogen balfogás volt, akkor ezt a tévedést el kell mismásolni, „felejtőssé” kell tenni.

Ha a valóság nem igazodik a vágyainkhoz, akkor találjunk ki mást, ha Esztergom nem akar baloldali lenni, akkor azzá alázzuk – így megy ez náluk. Körülbelül ez lehet az alapgondolat: minden korábbi közmegegyezést fel kell rúgni, minden törvényt, minden megállapodást, ha az nem felel meg az új hatalmi törtetők kedvének. Vesszen minden az ellenállás romantikája érdekében. Régi praktika az anarchia idején, a képzeletbeli vagy valós molotov koktélokat nem lehet egy pontra dobni, a lángok martalékává válhat sok minden más is. Esztergomban az elmúlt évben gyakorlatilag majd mindennel így lett, amit megtartani kívántunk még a választások előtt. Sutba került a szellemi- és pénzi hitel, a működés, a közbékesség, a szolidaritás, a közmegértés, a közéleti párbeszéd és a tisztaság. Pedig többen vannak azok, akik még emlékeznek, hogy miként jutottunk el a mostani időpontig, az a bizonyos „anti-Cavinton” nem mindenkinél működik. Nem feledtük az 1945 utáni rezsim kijózanító és nem felszabadulást hozó uralmát, az 1956-os forradalom világra szóló, de mégis magányos fáklyalángját, a Kádár-rendszer egyre puhuló, kispolgári tömegeket gyomrukon át magához édesgető diktatúráját majd keserédes bukása utáni úgynevezett rendszerváltás álmából lett kialvatlanságát sem. És élnek mindennek esztergomi fejezetei, melynek most egy csúfondáros, komor és vészjósló korszaka termett meg. A kavargó közérzelmek, alanyi forradalmárok tündöklése és pártmutyik után sokan hisszük, jönni fog egy feloldás, hisz ha tatár, török, német és ruszki után még mindig itt vagyunk, így ez sem fogja elvenni jókedvünk reményét.

Mészáros Tibor