hídlap.net

Tokod nagyközség már a római korban a lakott helyek közé tartozott. Emléküket a Várberek nevű fennsíkon, a kőszénmun­kálatok során felszínre került malom­kő, bronz szoborfő, különböző edé­nyek, fűtőcsövek, cserepek őrzik. Ezek 1894-ben Kruplanicz Kálmán volt alis­pán gyűjteményébe kerültek. Épp ebben az esztendőben Récsey Viktor végzett itt ásatásokat. Ez alkalommal egy római castrum maradványai kerültek elő. A honfoglalást követően a XIII. században már önálló település volt, határait V. Ist­ván erősítette meg 1272. augusztus else­jén. A 18. században a Stefaniták, vagyis a Szent István szeminárium birtoka volt, amint Bél Mátyás írja: „Táttól egy ágyúlö­vésnyire dél felé”. A Táttal átellenben lévő oldalán olyan dombok és halmok képződ­tek, amelyek egykor a törökök táboráról és sáncairól váltak híressé, mert 1685-ben, amikor Caprara Érsekújvárt ostromolta „erős sereggel felvonult erre a vidékre a budai török, és elfoglalván a halmokat és dombokat, köztük kijelölte magának a sáncokkal megerősített tábort”.



Különö­sen kívánatossá tette a területet védelmi szempontból, hogy átfolyik erre egy kis patak, de ahogy elhagyja a tokodi halmo­kat és kiér a síkságra, a korabeli leírások szerint „úgy elhatalmasodik és ellápo­sodik, hogy szinte járhatatlanná válik a terület.” Így azután azon a részen, ahol a törökök egykor kijelölték a táborukat, mintegy várban helyezkedtek el. Heister Sigbert császári tábornok mégis fényes győzelmet aratott fölöttük. Hauszler a fel­ső részt foglalta el és hátulról lest állított, majd a törököt a folyó mögé maga után csalta. Az elcsalt törököket bekerítették és egyesülve a lesben állókkal hatalmas csa­pást mértek rájuk. Az ellenség a mocsáron át nem tudott visszavonulni, így hanyatt-homlok menekülni kezdett.
Tokod egyébként a síkságból kiemel­kedő dombok ölén fekszik, ezek közül is kimagaslik Hegyeskő, Sárisáp és Ebszőny, de délről Csolnokkal is határos, szintén dombokkal elválasztva. Az 1696-os össze­írás szerint az esztergomi káptalan birto­ka. Az esztergomi várőrségnek is voltak ekkor a helység határában birtokai. Az 1784-1788-as II. József-féle népszámlá­lás idején is az esztergomi szeminárium tulajdona volt a település. Ekkor 706 lakos élt itt és 120 lakóház volt a községben.
Tokod nagyobb arányú fejlődését az itt talált szén és a szénvagyonra települt ipa­rosodás mozdította elő. A szénbányászat a településen és környékén a XIX. század első felében indult virágzásnak. A szénen kívül a Gerecse sziklás oldalain mészkö­vet is bányásztak. A vasút kiépítésének hatására 1892-től a környéken fellelhető kvarchomokra üveghuta, majd üveggyár épült. A gyárak leendő munkásai részére „letelepítő” lakótelepet építettek (Tokod-Üveggyár). 1992-ben Tokodaltáró kivált a településből. Várberek nevű dűlőjéről azt tartja, hogy ott Zrínyi Ilona vára állt egy­kor, amely később elsüllyedt. A várbereki forrás medrében mindenesetre találtak egy lélekharangot, amelyet a község egy újért becserélt.