hídlap.net

Egy rövid szondáztatást követően a cikkíró számára az derült ki, hogy még Esztergomban is kevesen tudják, hogy az Aranybulla a Prímási Levéltárban található. És bár az egyetlen megmaradt példánnyal büszkélkedhet városunk, igaz, hogy „ez a ’bulla, nem az a ’bulla” - erről azonban majd később, haladjunk sorjában.

Kicsit merész talán a kijelentés, hogy az Aranybulla az első olyan társadalmi szerződés volt, mely a több, mint 700 évvel későbbi magyar demokráciát alapozta meg, mi mégis megkockáztatjuk. III. Honorius pápa 1222. december 15-én kelt levelében a következőket olvashatjuk: „Magyarországon újabban elhatározták, hogy az egész nép gyűljön egybe évente kétszer, s kedves fiunk Krisztusban, András, a magyarok kiváló királya személyesen tartozik köztük megjelenni. Ilyenkor a zavargó tömeg józan önmérsékletében megzavarodva a királytól, kellemetlen, sőt jogtalan dolgokat szokott követelni, mint például azt, hogy az ország mágnásai és nemesei közül azokat, akiket gyűlölnek, méltóságukból és tisztségükből fosszák meg és zárják ki az országból, javaikat osszák szét a nép között. Emiatt zavarban van a király, s hogy a forrongó tömeg ilyetén kívánságának eleget tegyen, megsérti az igazságosságot, megszegi a békét, s ezáltal csökken a királyi hatalom. Attól tart, ha joggal nemet mond a jogtalan követelésekre, saját maga és övéi személyes veszedelembe kerülnek.” A magyar király alattvalóinak különböző szabadságjogairól szóló Aranybulla tehát nemcsak a korszak társadalmi fejlettségének mércéjévé de a későbbi korok számára is irányadó passzusává vált a politikatudományok tekintetében. A bulla keletkezésének okai között a fenti pápai idézet mellett áll egy másik meglátás is. Eszerint II. András galíciai hadjárata idején a királyi hatalom annyira meggyengült, hogy távolléte alatt nejét, Gertrúdot, Simon bán megölte, így a magyar király által is folytatott keresztes háború idején Magyarországon nőtt az anarchia. A kialakult kaotikus helyzetben II. András egyfajta kényszer hatására adta tehát ki az Aranybullát, mely előbb ugyan jogi alapvetésnek, később egyre inkább egy mellőzendő passzusnak számított. Ez utóbbi megállapításra utal, hogy az 1222-ben kiadott társadalmi szerződés csak rövid ideig volt érvényben, 1231-ben egyes cikkelyeit törölték, míg más részeit módosították, illetve újakat csatoltak hozzá. A további verziókat I. Lajos király alkotta meg a kor követelményeinek engedelmeskedve. Többek között ezen uralkodónk hagyta ki az Aranybullából a serviensek (nemesek) végrendelkezési szabadságáról szóló részt. Olvasóink bizonyára afelől is nagy érdeklődéssel vannak, hogy az Aranybulla hiteles másolata – az eredeti példányok egyike sem maradt meg - miként került az esztergomi Prímási Levéltárba. A csűrcsavaros históriában való eligazodásban Torma Károly 1885-ben keletkezett „Adalék az esztergomi Aranybulla-másolat provenientiájához” című dolgozata ad segítséget. Ebben arról olvashatunk, hogy a 19. században élt kutatónak 1862-63-ban alkalma volt Kornis grófi család levéltárának egy részét átnézni. Ekkor akadt rá Torma azokra a levelekre, melyekben Barkóczy Ferenc, esztergomi érsek (1761-1765) és gróf Kornis Antal erdélyi főkormányszéki tanácsos özvegye, Petki Annamária „András király privilegiumáról” váltott szót. Mint azt a kutató több más adatokból és egyeztetésekből kiderítette, Kornisékhoz az említett erdélyi feleség révén került az Aranybulla másolat, mégpedig úgy, hogy azt az erdélyi fejedelem levéltárából a gróf özvegyének Petki János nevű kancellár édesapja kapta meg. Amikor Barkóczy esztergomi érsek tudomására jutott, hogy az erdélyi származású özvegy grófnénál van a híres irat, akkor levélben is több alkalommal arra kérte, hogy azt adományozza a Prímási levéltárnak. Az adakozás okát a történetíró egyértelműen a megözvegyült Annamária ájtatosságának tudja be. Az Aranybulla másolatának valódiságát az eredetivel egyező, ahhoz tartozó pecsétek megléte igazolja. Amikor Barkóczy érsek megkapta a másolatot, azon még négy függőpecsét volt található, most ezekből csak három van meg, a hiányzó darab elveszett.

A fontos irat eredetijéből hét példányt készítettek. Ennek egyrészt az ókorba visszanyúló hagyománya volt, hogy a jelentősebb dokumentumokat két vagy több eredeti példányban állítsák ki. Az eredeti példányok elkészítésére - ez esetben hét darab Aranybullára - volt szükség ahhoz, hogy minden érintett őrizhessen egy példányt. Az Aranybullát megkapta a pápa, a két érseki székhely, Esztergom és Kalocsa, az ország nádora, a Szent János lovagrend, a Templomos Lovagok rendháza, (illetve ez utóbbi kettőnél a történészek szerint az is lehetséges, hogy a székesfehérvári Ispotály és a tengerparti Vrána templomos rendháza) és egy példány természetesen maradt a királynál. Hiába készült ugyanakkor hét példány, egyik eredeti sem maradt fenn korunkra. Az originális iratról azonban másolatok készültek, ezek közül egyetlenként őrzi az esztergomi Prímási Levéltár. Ennek a másolatnak az eredetiségét számtalan királyi megerősítésen túl a pápai követ és négy magyar főpap is garantálta. Ez a példány II. Endre királyhoz köthető, az Aranybulla ezen másolatát 1318-ban, tehát kereken 690 évvel ezelőtt készítették el.

Az Aranybullához tartozó arany pecséthez hasonlót II. Géza 1156-ban kiadott oklevelén találunk először. II. András többször is adott ki aranypecséttel megerősített iratot, ezekből kettő megtalálható a Magyar Országos Levéltárban. Ezen pecsétek ugyanazzal a pecsétnyomóval készültek, mint az Aranybullán látható függőpecséteknél. A pecsét előlapján a király trónon ülő alakját látjuk, jobbjában liliomos lándzsaszerű jogart tart, baljában pedig kereszttel díszített országalmát. A köriraton ez olvasható: András, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics és Ladoméria királya. A pecsét hátlapján sávozott pajzs, a sávok második, negyedik és hatodik részében két-két oroszlán látható egy-egy szívvel, a pajzs csücskében pedig szintén egy oroszlán kép van. A hátlap felirata: II. András, III. Béla király fiának pecsétje.