hídlap.net

Sokat gondolkodtam a táncrendem felett, hogy mennyire érdemes belemennem abba, hogy a lap korábbi főszerkesztője állandó „hídlap lázban égve” nem rest sok-sok karaktert áldozni ránk. Gondolkodtam, hogy amikor mint közszereplő megemlítődik a Hídlap egy-egy oldalán is, az ugyanaz-e, mint az általa tett néhányunk emberi minősítésével, sok esetben becsmérlésével? Hogy trendin szólva okés-e ez, különösen attól az embertől, aki nyíltan bevallva volt „városház informátor” az előző városvezetés alatt. Nincs ezzel baj, minden rendszer kedveli az árulást, az árulókat ugyan kevésbé, de tudjuk ez a fogalom túlságosan sok féleképpen értelmezhető. Én abban hiszek, hogy ha elfogadtam egy rendszer pénzét fizetésként, akkor lehet, hogy bármennyire utáltam is a helyet, inkább hallgatok, mint elkezdjem a körön kívül kerülésem után kövekkel dobálni. És ez nem azt jelenti, hogy ha nem használom Darts táblának, akkor a fun klub tagja lennék…

Gondolkodtam magyarázzam-e mondatát, miszerint „Dorogról nem kéne osztani az észt” mondatokat olvas rám, hogy mi jogosít fel valaki arra, hogy Esztergomról és az itt folyó dolgokról véleményt alkosson? Pontosan tudja ugyanis, hogy hosszú ideje nem élek Dorogon, korábban is csak „aludni jártam oda”, mint ahogy azt is, hogy több mint 15 éve dolgozom a városnak és a városért, hogy a talán az ETV működése alatt valami le lett téve az asztalra. Pontosan tudja, mindezt, és még sok minden mást is, hiszen sokszor együtt tettük mindezt, máskor pedig rám, ránk számíthatott segítségként. Ha valakit az tesz esztergomivá, hogy születési helyként mi szerepel, - lásd párkányi főszerkesztő, aki 15 éve él Esztergomban – akkor azért „kritikusunk” is nagy bajban van. Úgy gondolom, ezen a témán kár tovább lovagolni, dolgoztunk eleget Esztergomban és Esztergomért, annyit szinte biztosan, mint „közös gyermekünk apja”. Ami szintén minimum erős túlzás, mert a Hídlap születése és felnevelése nagyon sok ember munkája, közülük tucatnyian kitűzhetnék magukra az általa annyit hangoztatott címkét.

Gondolkodtam azon is, így a késhegyét egy centiről nézegetve, hogy mennyire rántsak kardot, és ahogy ő megpróbál engem, minket hitelteleníteni, belekezdjek-e én is. Beszéljek-e arról, hogy vajon hol a határ, ahol a barátság és munka szétválik, hogy a hála létező fogalom-e, hogy miképp íródik át a történelem, a múlt, hogy mitől válik valaki hiteltelenné, hogy mit mutat az érem másik oldala? Inkább nem, ezek magánügyekkel, kapcsolatokkal sokszorosan átszőtt dolgok. Ezért csak azt kérem, hogy éljenek a kételkedés jogával, hogy minden támadás, amit kapunk jogos-e…

Hiszem, hogy ami Esztergomban folyik az nem ezen a szinten dől el, és a csatának sem itt kell zajlania. Hiszem, hogy nem személyeskedésekkel kell mutatnunk nagyságunkat, a gyalázkodásra nem gyalázkodással kell válaszolni. Mindenki maga dönti el, kinek ki a hiteles ember, kinek mi a hitelesség. Nekünk a békére kell törekednünk, és nem csak beszélni róla, nem újabb „keresztes háborúba indulni” vagdalkozni.

Ámon Adrienn