hídlap.net

1911 júliusában történt, hogy az egyik éjszaka kisebbszerű lökést éreztek az ágyban fekvők, de a járókelők is Eszter­gomban. A lökés csak öt másodpercig tartott, de mintegy öt perc múlva meg­ismétlődött. Az utóbbi, erősebb lökés során sok helyütt az ágy, asztal és a szé­kek kimozdultak a helyükről, a képek, tükrök féloldalra fordultak a házakban. Az esztergomiak kitódultak az utcára a kávéházakból és rémülten várták a fej­leményeket. A fővárosban és az egész megye területén végigvonult a rengés, de emberi áldozatot nem követelt a jelenség, sőt voltak sokan, akiket álmukban ért a föld mozgása és semmit nem is észleltek belőle azután reggelre kelve hallván a tör­téntekről, azt hitték, hogy csak ugratják őket. A leghevesebbek és legjobban érez­hetők a várhegy környékén voltak a löké­sek. Tíz esztendővel később, 1921 májusá­ban is megmozdult a föld Esztergomban és környékén. Ekkor szokatlan morajlás kísérte az eseményt, de komoly rombo­lást nem okozott, csak néhol meginogtak az asztalok, csilingelni kezdtek a csillá­rok. Annál erősebben rázta meg a lökés ereje Komárom vidékét, ahol a prímási birtokon komoly károk is keletkeztek. Hasonló, szokatlan mozgást tapasztal­tak az esztergomiak 1931 novemberében is egy szombati napon délután fél ötkor. Az emberek ekkor is különös morajlásra lettek figyelmesek. Sokan elmondták, hogy az volt az érzésük, mintha vala­miféle óriási súly esett volna le a szom­szédban.



A szenttamásiak azt hitték, hegyomlás történt. A morajlást követően azután megingott az emberek lába alatt a föld, akik pamlagon feküdtek hirte­len ülő helyzetben találták magukat. A Marosi-féle vaskereskedésben megcsör­rentek a láncok az edények és egyéb áruk kísérteties, félelmetes zajjal. Érdekes volt a piacon a gesztenyesütők viselkedése. A széken ülő asszonyokat gyakran tréfál­ták meg úgy, hogy valaki hátrahúzta a széktámlájukat és megrázta a széküket. Amikor megingott a föld, egyik-másik asszony hátraszólt, hogy „ugyan ne izél­jen már megint”. Azután mikor megfor­dultak nagy csodálkozásukra nem láttak ott senkit. Elképzelhető, hogy mennyire megijedtek, de hamarosan megtudták a dolog magyarázatát, hiszen futótűz­ként terjedt a városban a hír, hogy föld­rengés volt. A budapesti és a bécsi rádió még aznap közölte, hogy nem csak Esz­tergomban, hanem Szobon és Pest kör­nyékén is megmozdult a föld. Hasonló földlökés volt tapasztalható 1934-ben is. Mindössze néhány másodpercig tartott, de így is nagy riadalmat keltett és ezúttal komolyabb károkat is okozott. A legtöbb kémény a kaszárnyában és a kórházban dőlt le. Hasonló történt a polgármesteri házzal is. A Rochlitz-féle ház kéménye is nagy robajjal omlott össze, a ference­sek templomának tetején álló szobor feje leesett és Schleiffer Mátyás rendelőjének a teteje is beszakadt. Amint később Simon Béla a budapesti földrengési obszerva­tórium asszisztense megállapította, az esztergomi rengés nem tektonikus, tehát erőszakos földréteg eltolódás volt, hanem egy nagyobb beomlás okozta a megráz­kódtatást. Esztergom alatt egy hatal­mas barlang lehetett, amit a víz vájt ki, hiszen köztudomású, hogy a város alatt hőforrások is vannak a mélyben és a víz az idők folyamán barlangot vájt magának a mészkőben. Bizonyára összefüggésben van a történet azzal az 1927-es esemén­nyel, amikor a strand forrása egy időre elakadt majd később ismét a régi erejével kezdte sugározni a vizet, amely az 1934-es katasztrófa előtt két héttel zavarossá vált. Elképzelhető, hogy már akkor volt vala­miféle mozgás a mélyben, csak lényege­sen kisebb erejű. A valódi, tektonikus földmozgás egészen más jellegű és sokkal veszedelmesebb, pusztítóbb lehet, ám a szakemberek állítása szerint Esztergom olyan terület, ahol ez nem fordulhat elő, komoly aggodalomra így nincs ok.