hídlap.net

- Bár nem én kezdeményeztem a vál­toztatást, megértem, hogy bánt téged és ezzel nem vagy egyedül. Egészen röviden összefoglalva, talán azzal indokolhatnánk a történteket, hogy Esztergomban volt már egy Babitsról elnevezett könyves­bolt és az egyik általános iskola is a nagy költő nevét viseli. Az pedig valóban elfo­gadható érvnek minősült, hogy ugyan­akkor Helischer József volt a nyilvános könyvtár megalapítója Esztergomban, mégpedig úgy, hogy a hagyatékát azzal a feltétellel hagyta ránk 1844-ben, hogy abból a város köteles nyilvános könyvtá­rat létesíteni, amelynek gondozására még jelentős összeget (3000 váltóforintot) is felajánlott. Ez a hallatlanul értékes gyűj­temény – amelyben még ősnyomtatvány is fellelhető – végül egy 1905-ben szü­letett városi döntés alapján vált valóban nyilvános könyvtárrá, beteljesítve így a végrendeletben foglaltakat.
- Ugyanakkor tudomásom szerint az alapító gyűjteményéből már csupán néhány kötet lelhető fel a könyvtárban.
- Valóban, és épp az ideiglenes ottho­nunk miatt – amely a Dobó Katalin Gim­náziumban van – a néhány 19. századi kötet ott is dobozokban. A többit – addig, amíg végleges helyünkre nem kerülünk – a Balassa Bálint Múzeum őrzi. Ezt az indokolta, hogy az előző, később elbontott helyünk megnyitásakor a könyvtár negy­venezer kötetből állt, 2007-re az állomány több mint a duplájára gyarapodott, de már közben – a muzeális értékű gyűjtemény megmentése érdekében, például árvíz miatt – már korábban megkezdődött a Helischer-féle hagyaték elköltöztetése.



- Jelenleg két helyen működik a könyv­tár. Egyrészt a Dobóban, másrészt a gyermekkönyvtár a József Attila Általá­nos Iskolában. Nem okoz ez némi fenn­akadást, nehézséget a napi munkában?
- No, nem csak két helyen műkö­dünk, mert kölcsönzünk az Aradi téren, a Szentgyörgymezői Olvasókörben továbbá Esztergom-Kertvárosban is. A nehézség talán abból adódik, hogy a gyűjteményt saját erőből szál­lítjuk a különbö­ző helyszínekre az igényeknek megfe­lelően. A nagyobb baj az, hogy az állomány egy része egyelőre, és bízom benne, hogy már nem sokáig, dobo­zokban van. Igaz, hogy létezik könyv­tárközi kölcsönzés, ami napjainkban annyit jelent, hogy az interneten meg­kéred a könyvet, ami egy-két nap alatt ott is van, de mégis más, amikor leve­szed a polcról az illető dokumentumot és az olvasó kezébe adod. Tényleges felelősséget mindazonáltal – amint azt anno jegyző úrnak is jeleztem – épp az állandó dobo­zolás miatt, nem tudok vállalni az állomány épségéért, hiszen a könyvek valós állapotá­ra majd akkor derül igazán fény, amikor a várva várt végleges helyünkön kikerülnek ebből a méltatlan állapotból.
- Az állomány minőségét tekintve egy tízes skálán az ország városi könyvtá­rai közül hányadik helyre sorolnád az esztergomit?
- Minden, anyagi okokból adódó állo­mány-gyarapítási nehézségünk ellenére gondolkodás nélkül a nyolcadik helyre sorolhatnám.
- Valójában mekkora az olvasói kör és egyáltalán az érdeklődés a könyvtár iránt?
- Amikor elbontották a régi könyvtárat és ideiglenesen kikerültünk a város köz­pontjából, bizony egy időre érezhetően csökkent az olvasók létszáma. Sokszor kértem a helyi televíziótól kezdve a Hídlap hasábjain keresztül a rendezvényeinken át az esztergomiaktól, hogy ha valóban fon­tos számukra a könyvtár ügye, évenként csak egy alkalommal sétáljanak fel ide, a „város peremére”. Iratkozzanak be hoz­zánk, akkor mi lennénk az ország legláto­gatottabb könyvtára. De a statisztikai ada­tok alapján már most is kimutatható, hogy a kezdeti visszaesés után hála Istennek nő az olvasók létszáma, sőt igénybe veszik speciális szolgáltatásainkat is. Vannak olyan, mozgásukban korlátozottak, akik­nek a munkatársaim helybe viszik, illet­ve cserélik a könyveket, de ingyenes vagy kedvezményes beiratkozási lehetőséget biztosítunk például a Roma Programban résztvevő érdeklődők számára is.
- Nem csupán egy „könyves” intéz­ményt vezetsz, hanem író ember is vagy. Most min dolgozol?
- Huszonegy könyvem jelent meg eddig, amelyek, mint látom, folyamato­san közkézen forognak, de 2007 óta nem írok semmit. Egyrészt teljességgel kitöl­ti az életemet a munkám és az immár 17 esztendős fiam nevelése, másrészt, amíg a nagy álmom nem teljesül és nem kerülünk vissza a belvárosba egy szép, új, megfelelő nagyságú, elérhető és emberközeli épület­be, addig az időm sem engedi meg, hogy belefogjak egy újabb könyv írásába.