hídlap.net

A „patikaház” épülete

Esztergom legelső gyógyszertára a Széchenyi tér 25. (illetve a másik oldalról Kossuth Lajos utca 1. szám) alatt állt, a ház jelenleg – lassan húsz esztendeje - a Gran Tours utazási iroda székhelye. A különleges kialakítású, barokk stílusú sarokház a 18. század közepén épült. Mint Prokoppné Stengl Marianna Belvárosi séta című kötetéből kiderül, a különleges kialakítás nemcsak a sarokház jellegből, de a belső terek elhelyezkedéséből is adódik. Főként látszik ez a külső szemlélő számára, ha a Kossuth Lajos utca felől pillant az épületre. Innen figyelhető meg ugyanis, hogy a zárt udvarból lépcső kanyarog az emeleti teraszra, illetve a függőfolyosóra. A művészettörténész azt írja: „az udvarból induló lépcsőfeljáró boltozata és a pince vasajtaja is 18. századi. Udvara nyitott volt, mai kapuja a lezáró fallal 19. századi. A hagyomány szerint gyertyaöntő műhelynek épült.” A ház egyedi kialakításai másrészt annak is köszönhetők tehát, hogy az adott korokban mindig valamilyen újabb építészeti megoldással bővült. A 19. században némileg átépítették a házat, ekkor váltotta fel a barokkot a klasszicista stílus, az íves párkányok és stukkók helyére egyenes vonalú keretek kerültek, az említett emeleti részen a historizáló stílusú külső erkélyrács az 1910-es években készült.

Az első esztergomi patika

Az első konkrét adat a gyógyszertár históriájában az 1758. december 22-ei dátum, ekkor állítottak ki egy hivatalos dokumentumot, melyen a patikát az „Arany Griffhez” névvel illetik. A tulajdonosról nem szól a korabeli írás, de más források egyértelműen igazolják, hogy az 1763-ban bevándorolt Gformer János patikus lesz a gyógyszertár tulaja. Mivel Gformernek nem született gyermeke, így örökösének felesége – Krakovitzer Anna – öccsét, Ferencet jelölte meg, akit maga Gformer János tanított ki a patikus mesterségre. A történet Gformer halálakor 1795-ben vesz új fordulatot, ekkor örökölte a Krakovitz család a patikát. 1801-ben Krakovitz Ferenc kért és kapott polgárjogot itt, később, 1829-ben fia, József vette át az intézmény irányítását. A dátum nem véletlen, az idősebb Krakovitz (más néven Krakovitzer) ez évben lett polgármester. Érdekes és egyben szomorú adalék, hogy az ő regnálása idején – 1831-ben – dúlt a városban kolerajárvány, melyben több százan haltak meg. 1838-ban árvíz sújtotta Esztergomot, 359 ház összedőlt, s minden valószínűséggel a patika épületének lábazatát és falait is nyaldosták a Duna hullámai ekkor, de a biztos alapokon nyugvó ház megmaradt a vészben. Érdemes megemlíteni, hogy az idősebb Krakovitzer fia, József 1848-ban – amikor a város, hazafias felbuzdulásból, öt nemzetőr századot állított ki – a negyedik század vezetője lett. E vonatkozás később a gyógyszertár sorsát is alakította, hiszen az 1849-ben elszenvedett vereség és a Bach-korszak elnyomatása arra indítja Krakovitzer Józsefet, hogy 1853-ban Holmik Ferencnek eladja a patikát.

Az egykori nemzetőr Sopron vármegyébe vonult vissza birtokára. A korabeli dokumentumok kevés információval szolgálnak erről az átmeneti időszakról, de annyi bizton tudható, hogy ez idő tájt kapja a gyógyszertár a Szent István nevet. Az írások arról is tanúskodnak, hogy 1886-ban már Zsiga Zsigmond volt a patika tulajdonosa, tőle 1911-ben Rochlitz Artúr vásárolta meg az ingatlant. Rochlitz, mint patikus már korábban is Esztergomban dolgozott, mégpedig a vízivárosi Sas Patika tulajdonosaként. A Szent István patika működtetője 1919. január 7-én halt meg. Mivel ekkor fia, Elemér még csak 16 éves volt, a gyógyszertár igazgatását a gondnok vette át néhány évre. A fiatal Rochlitz 1925-ben a szegedi egyetemen lett diplomás gyógyszerész, majd elfoglalta Esztergomban atyja helyét a Szent István patikában. Ele­mér nemcsak magas szakmai tudásáról, de a képzőművészek bőkezű mecénásaként is híres volt városszerte, többek között ő támogatta Bajor Ágostot is. Bélay Iván esztergomi patikákról is szóló, 2003-ban publikált dolgozatából tudjuk, hogy a gyógyszertárat 1950. június 28-án államosították, a korszellemnek megfelelően pedig a Szent István nevet nemes egyszerűséggel I-es számú patikára módosították.

Egy esztergomi patikusdinasztia

Sok esztergomi még ma is vagy patikaháznak, vagy Rochlitz-háznak hívja a tárgyalt, Széchenyi téri 25. számú saroképületet. Rochlitz Elemérről, illetve az esztergomi Szent István patikáról 2003-ban, a város első gyógyszertára fennállásának 240. évfordulója kapcsán beszélt az Esztergom és Vidéke hasábjain Nemeskéry Edvin főgyógyszerész. Ő mesélte el a cikk írójának, hogy Rochlitz Elemér az államosítást követően elvesztette a Szent István patika tulajdonjogát, őt magát pedig a Kossuth Lajos utca 41. szám alatti Kerschbaumayer patikába irányították. A Szent István patikát (melyet az államosítást követő időszakra vonatkozóan Bélay Iván I-esnek, Nemeskéry Edvin 2/9-esnek nevez) Mattyasovszky Felícia és Oláh József után, 1957-től ismét Rochlitz Elemér vezette. Ebben a státuszában Rochlitz 1977-ig volt, ez évben, június 9-én vonult nyugdíjba, akkor amikor az új Szent István patikát, a Madách Imre téren felépítették. Rochlitz Elemér 1984. november ­27-én hunyt el. Elemér testvére, Rochlitz Tibor az 1920-as évek második felétől Tatán, a Megváltó elnevezésű gyógyszertárban dolgozott, mely intézményt később meg is vásárolt.

Az államosítás e helynek sem kegyelmezett, 1950-ben egyik napról a másikra szüntették meg Rochlitz Tibor tulajdonosi jogait. Az államosítás könyörtelen gépezete még a patikát dekoráló magántulajdonban lévő képzőművészeti műkincseket sem kímélte, Rochlitz Artúr, a cégalapító ecsetvonásait őrző festmény is az „állam” kezébe került. Tibor ezután a bánya-társpénztár államosított patikájában dolgozott tovább beosztottként, majd később a felsőgallai gyógyszertár vezetője lett. Szakmai rátermettsége végül arra predesztinálta, hogy a megyei kórház főgyógyszerészeként létrehozza az úgynevezett infúziós laboratóriumot, melyet nyugdíjáig vezetett. A neves patikusdinasztiáról 2005-ben a tatabányai Horváthné Smudla Mária nyugdíjas gyógyszerész írta tiszteletteljes megemlékezésében: „a (Rochlitz) család a sok megpróbáltatás ellenére megőrizte a polgári értékeket, a kötelességtudatot, a szorgalmat, a tisztességet, a jó modort. Sokat tanultam tőlük a szakma, az emberség, az emberi tartás tekintetében”.