hídlap.net

– Valóban rájöttek az emberek arra, hogy egy jól megépített cserépkályha ugyanazt a légteret 60–70 százalékkal olcsóbban melegíti föl a lehető legkellemesebb hőfokra, szabályozhatóan, kedvünk szerint, arról nem is beszélve, hogy mennyivel tisztábban, mint bármi más fűtési forma.

– Mitől jól megépített egy cserépkályha?

 – No, erre nehéz válaszolni. Jómagam édesapámtól tanultam, de nyugodtan mondhatom, hogy nálunk a családban ez tradíció, hiszen apai ágon összesen kilencen voltunk kályhások, igaz mára talán csak hárman maradtunk, én is nyugdíjas vagyok.

– Emlékszem rá, hogy abban a házban, amelyben felnőttem és most történetesen vendéglőként működik, még az édesapja rakta a kályhákat. Ritkán járok arra, de ha belépek, mindig a cserépkályhára vetődik elsőként a tekintetem, mert azt Horváth úr rakta át utoljára még az én ifjú koromban.

– Annak van már vagy harminc esztendeje. És még mindig működik? Jóleső érzés hallani. Különösen ha belegondol abba, hogy egy cserépkályha több, mint egy fűtési alkalmatosság, az valóban bútordarab, hiszen nagyon szépeket, ízléseseket lehet megrakni olyat, amilyet a megrendelő megálmodott. Arról nem is beszélve, hogy egy száz légköbméteres lakást ki lehet fűteni maximum 40 mázsa fával, és ez bizony nem elhanyagolható szempont. Ráadásul egy jól megépített kályhát, amit valóban úgy is használnak, ahogyan azt a mester elmondja, megmutatja, elegendő egy évben egyszer begyújtani, hiszen másnapra mindig marad annyi parázs, hogy csak rá kelljen tenni a fát és a tűz ismét meggyullad benne magától.

– Emlékszik-e arra a kályhára, amelyet először rakott az édesapjával?

– Bizony emlékszem. 1954-ben történt Orosházán. Volt ott egy kis üzem, ahol a csempéket is gyártották. Akkor már tanuló voltam édesapám mellett. Azután jött a forradalom, a cég tönkrement, így kerültünk Békéscsabára, de leginkább vidéken dolgoztunk, jobbára jártuk az országot és építettük a kályhákat. Sokat dolgoztunk. 1956-ban Székesfehérváron egy év alatt 254 cserépkályhát építettünk. Igaz, naponta tizenkét órát dolgoztunk, reggel hattól este hatig.

– Attól a perctől kezdve, hogy a tulajdonos a mesterrel megvásárolja a kiválasztott csempét, egészen addig, amíg abból kályha lesz, mi történik?

– A vásárláshoz feltétlenül szükség van a kályhásra, hiszen ki kell mennie, fölmérni, hogy mekkora területet akarnak kifűteni, milyenek a nyílászárók, mekkora lesz a hőveszteség és így tovább. Ezután kerül sor az építésre, ami már valóban komoly munka. Ma már kétféle csempét is árulnak. Az egyik, amelyik gyárilag méretre vágottan kapható, azt jóformán nem kell faragni vagy csiszolni, ha a kályhás nagyon pontosan indul, vízmértékkel egészen az aljától kezdve, akkor könnyű megépíteni. Azután vannak még a natúr kályhacsempék, amelyeket faragni, csiszolni kell. Először megfaragjuk egy úgynevezett faragókéssel, kell még hozzá egy huszonöt dekás kézikalapács, ezután lehet méretre csiszolni a csempét, mégpedig úgy, hogy ne legyenek hézagok, hiszen az esztétikailag nem volna szép. Arról nem is beszélve, hogy egy cserépkályha nem valami üres, szekrényszerű építmény. A belsejében tűzteret kell kialakítani, füstjáratokat – tehát meg van annak a módja, hogy miképpen kell kinéznie, mikorra a befejezéskor sor kerülhet a kályha tetejének a befedésére. Egy középméretű kályha belseje például úgy néz ki, mintha a belső tér el volna osztva öt felé. A hartmut rendszerű, tehát fatüzelésű kályhánál egy csigarendszerű füstjárat megy föl egészen a kéményig. Külön érdekessége volt ezeknek a kályháknak, hogy például orvosi rendelvény is szükséges volt hozzá, ha mondjuk fekvőkéményt raktunk, de az építtető asztmában szenvedett. Ilyenkor nem javasolták a vegyes tüzelésű kályhát. Akkor a kéményseprő megvizsgálta az illető fekvőkéményt, és ha alkalmasnak találta a fafűtésre, kiadta az igazolást. Az építtető adott esetben még kapott is 23 mázsa illetményfát.

– Mitől fordulhatott elő, hogy visszafüstölt egy kályha?

– Annak számtalan oka lehetett. Leginkább az, hogy ősszel, az első fűtésnél először is föl kell melegíteni a kéményt úgy, hogy melegebb legyen, mint a külső hőmérséklet, ellenkező esetben a füst visszaáramlik. Előfordult éppen Esztergomban, hogy egy lakótelepi lakásban begyújtottak, nem melegítették elő a kéményt, az alsó szinten nem voltak otthon és ott, a nyitott kályhaajtón keresztül áramlott vissza a füst.

– Gondolom az sem mindegy, hogy milyen agyagot használ a kályhásmester.

– Nem bizony. Csak nagyon jó minőségű, úgynevezett zsíros agyagot szabad használni, hogy azt homokkal lehessen soványítani. Az a legjobb, ha olyan az agyag minősége, ami könnyedén elbír kétharmad rész homokot. Abból olyan kályhát lehet építeni, hogy még harminc év elteltével is kalapáccsal kell szétverni.

– Hogyan kell először befűteni egy újonnan épített cserépkályhába?

– Elsőként, amint már mondtam, a kéményt kell fölmelegíteni. Ezután ügyelni kell arra, hogy az első fűtéseknél négy-öt kiló fánál többet ne tegyünk a kályhába, az ajtót hagyjuk nyitva, nem szabad bezárni legalább egy héten keresztül, hogy a fejlődő gőz el tudjon párologni, hiszen egy középméretű kályhában van körülbelül nyolcvan-száz liter víz. Ha nem tud elpárologni, szabályosan felrobbanhat a kályha.

– Működött Esztergomban valamikor kályha-és csempegyár. Vajon az érdektelenség miatt szűnt meg?

– Nem. Emlékszem, 1956-ban úgy jöttünk Esztergomba Békéscsabáról, hogy édesapámat oda hívták üzemvezetőnek, bár én jöttem előbb, csak éppen lakhatásról kellett gondoskodni. Chvala Rudolf volt akkor a gyár igazgatója. Igaz, nem volt szakember, hiszen akkoriban ez úgy ment, hogy a megyei párttitkárság egyszerűen kinevezte az üzemek, gyárak vezetőit annak ellenére, hogy ha jól emlékszem, ő történetesen pék volt. Mindenesetre az ő vezetése alatt kezdtünk dolgozni.

– Emellett elnézték, vagy legális volt, hogy magánházaknál is építettek kályhákat?

– Ez hivatalosan történt, a gyárban rendelték meg a kályhákat. Persze hihetetlenül alacsonyak voltak a munkabérek. Ezt úgy oldotta meg a gyár, hogy megvehettünk egy kályhára való csempét, hétvégén fölépítettük valahol a megrendelő igénye szerint, így pótoltuk ki a jövedelmünket. Talán ma már hihetetlennek tűnik, de sokan öt-hatezer forinttal mentek el nyugdíjba a gyárból, mert azt mondták, hogy ugyan, ezek hétvégén úgyis megkeresik a pénzüket. Sajnos ez hivatalosan így működött. Szívesen vette át a szakmát az édesapjától? Nagyon szerettem csinálni. Igaz, édesapám nagyon szigorú volt, de sosem korholt vagy bántott, azt viszont nem engedte például, hogy ha cserepet kellett vágni, akkor leüljek. „Munka közben nem ülünk!” – mondta mindig. De mindenre megtanított annyira, hogy később már oda sem figyelt arra, hogy mit hogyan csinálok, egyszerűen megbízott bennem.