hídlap.net

Magyarországon elsőként Esztergomban hoztak létre úgynevezett Technika Házát, ezt itt a helyi zsinagóga épületében valósították meg. Az építményről már korábban meséltünk olvasóinknak, ezúttal az ebben az építményben egykor működő, a város és a megye életében kiemelkedő fontosságú és egyben emblematikusnak is mondható Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségéről (MTESZ) lesz szó. A szervezet története tehát épp azt az időszakot öleli fel, amelyről meglehetősen kevés szó esik a zsinagóga épülete kapcsán. Németh János – a korabeli hivatalos nyelvezetet betartva – így összegzi a MTESZ-nek otthont adó zsinagóga háború utáni és a székházzá válás közötti történetét: „Az 1859. július 20-án felszentelt zsinagóga a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, állapota 1962-ig folyamatosan romlott. 1945-től Esztergom arculata jelentősen megváltozott, s az iparosodás következményeként a műszer- és gépipar egyik fontos bázisa lett. Az egyre növekvő gyáripar magával hozta, hogy a város műszaki értelmiségének száma is állandóan emelkedett. Az igényességben is meghatározó ipari ágazatok fejlődése törvényszerűen hozta magával a tudományos élet kibontakozását. Így már 1951-ben megalakult a Gépipari Tudományos Egyesület Esztergomi Szervezete, amelyhez újabb és bővülő igények társultak, a műszaki értelmiségnek a tudományos és társadalmi élet irányában megnyilvánuló szükségleteivel együtt elodázhatatlanul jelentkezett az otthont teremtő Technika Háza létesítésének igénye Esztergomban. Ezt a tényt megértette és magáévá tette a politikai és tanácsi vezetés, nem utolsósorban a város ipari vállalatai és azok vezetői.

A Gépipari Tudományos Egyesület kezdeményezésére és szervező munkája alapján vetődött fel a probléma megoldásának lehetősége a romos kultuszház hasznosítása révén. A városi tanács a Magyar Izraeliták Országos Irodájától 1962-ben megvásárolta az objektumot, a Komárom Megyei Tervező Iroda társadalmi munkában elkészítette az átalakítási és berendezési terveket, a Kohó- és Gépipari Minisztérium anyagi eszközökkel nyújtott segítséget. Mérnökök, közgazdászok, technikusok ajánlották fel segítségüket és több mint 12 300 óra társadalmi munkával járultak hozzá az 1963-ban meginduló építkezéshez. Ez a széles körű társadalmi megmozdulás ékesen szóló bizonyítéka annak, hogy a műszaki értelmiség mennyire fontosnak tartotta és magáénak érezte a Technika Háza létesítésének ügyét. Az átépítés 1964-ben befejeződött, az MTESZ Esztergom Városi Szervezetének megalakulása és a Technika Háza felavatása 1964. szeptember 28-án történt”. A szervezet helyi egységének története összefonódott az esztergomi és környékbeli iparágak fejleményeivel, fejlődésével. Az indulás utáni években különböző szakmai, tudományos ágak egyesületei is bekapcsolódtak a MTESZ által végzett munkába, illetve a székház 1964-es megnyitása után csatlakoztak a már korábban megalakult egyesületek, így például az 1951-ben alakult Gépipari Tudományos Egyesület, a szintén 1951-ben alakult Országos Erdészeti Egyesület, az 1963-ban megalakult Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület, az 1963-ban alakult Építőipari Tudományos Egyesület, az ugyancsak ez évben létrejött Magyar Elektrotechnikai Egyesület, a Magyar Agrártudományi Egyesület, az 1977-ben alakult Neumann János Számítógép-tudományi Társaság és az egy évvel később létrejött Magyar Kémikus Egyesület KÖGYO Dorogi Csoportja. A történetíró – természetesen maradva a kor diktálta hangvételnél – így ír néhány jelentősebb MTESZ-fejleményről: „Szakembereink részt vettek a (1968-as, a szerk.) gazdasági reform előkészítésében, a Magyar Tudományos Akadémia egyes kutatási témáinak kidolgozásában, a Veszprémi Akadémiai Bizottság munkájában, a Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási és Továbbképzési Intézete országos méretű továbbképzési feladatainak megoldásában. (…) A MTESZ az egész város szellemi értékét is növelte azáltal, hogy nemcsak közreműködője volt országos szintű programoknak, de több témát és kezdeményezést indított el sikeres útjára Esztergomból, és több országos rendezvénynek adott otthont a Technika Háza falai között. Itt tartották a vezetéstudományok fejlesztésének céljából 1966-ban az „I. Vezetéstudományi Konferencia” nevű rendezvényt, amely ezután vált nemzetközi hírűvé. Esztergomban hirdették meg 1971-ben a munkahelyi vezetők képzésének és továbbképzésének – később országosan érvényesített – programját. Helyi kezdeményezés eredménye volt az „Elektronika a mezőgazdaságban” című konferencia megszervezése 1976-ban, az iparszerű mezőgazdasági termesztés elősegítésére. A konferencia sikere szinte követelte, hogy ettől kezdve évenként megrendezzék, állandó színhelyéül Esztergomot választva. A nagyszámítógépek kultuszának időszakában helyi felismerésből született annak a konferenciának a gondolata, amely a kisszámítógépes rendszerekkel foglalkozott, ezek ugyanis a sajátos magyar viszonyok között nem hagyhatók figyelmen kívül. A konferencia nemzetközi méretű érdeklődést keltett. Hasonlóképp Esztergomhoz kötődött az évenként megrendezett úgynevezett NC-szeminárium, a számjegyvezérlésű szerszámgépek témájában”. Érdekesség lehet a ma élők számára, hogy a több évtizeddel ezelőtti állapotok végül is nem sokban különböztek a mostaniaktól. Az Esztergomot és környékét, illetve az országot, vagy akár a nagyvilágot érintő problémák a 60-as, 70-es és 80-as években is ugyanúgy foglalkoztatták a szakembereket és a vezetőket, mint napjainkban. A műszaki- és tudományos élet képviselőiről szóló idézett összegzésben minderről ezt olvashatjuk: „Napjaink egyik legfontosabb feladata az erőforrások ésszerűbb, takarékosabb felhasználása. Ennek megfelelően az energiagazdálkodás is a figyelem középpontjába került. Ezen a téren a szakemberek, tudósok aktívan kivették a részüket. Az esztergomi MTESZ tennivalója ez ügyben a szakmai képzés és a továbbképzés lett. Tanfolyamokat szerveztek valamennyi egyesületben, a megye iparára is látható hatást gyakorolt az iskolarendszerű munkahelyi vezetőképzés és továbbképzés. Ugyanilyen fontosságú témakör volt a környezetvédelem. Az ezzel összefüggő feladatok egy jelentős részét jelentette a Duna menti iparvidék környezetvédelmi helyzetének vizsgálata, a nemzetközi együttműködés keretein belül készült szakelőadások, rendezvények, publikációk”. (…) „A Technika Háza kulturált és otthonos környezete lehetőséget teremtett a szakmai klubok működésére. Az azonos érdeklődésű, illetve azonos szakterületen dolgozó szakemberek szívesen jöttek össze alkalmanként eszmecserére, tájékozódásra. Így alakultak ki a szakmai egyesületek keretében azok a klubok, amelyek tagjai később rendszeresen találkoztak és tematikus programokon vettek részt. Ezek között említhetők a főmérnökök, a főtechnológusok, az anyagellátási szakemberek, a termelésirányítók, a gyárvezetők és az üzemorvosok klubjai. (…) Az esztergomi MTESZ tevékenysége és eredményei felkeltették a rendezvényeket látogató külföldi szakemberek érdeklődését. Ennek kapcsán kezdeményezték a további együttműködést. A szervezet helyi megalakulása utáni évtizedekben csehszlovák, bolgár, lengyel, szovjet, német, jugoszláv, román, finn és vietnámi delegációkat fogadtak az esztergomi műszaki szakemberek és tudósok.

A néhány fős klubtalálkozóktól, tanfolyamoktól, kiállításoktól, filmvetítésektől, a százfős előadásokon, üléseken át egészen a több ezer fős kongresszusokig sok mindennek adott otthont a Technika Háza az évek folyamán”. A Technika Háza, illetve a MTESZ közös története egészen a rendszerváltás utáni időkig összefonódott, majd 2006-ban az egyre nehezedő gazdasági helyzetben és az átalakulást hozó idők szigorú szavának engedve a szövetség a várossal kötött megállapodásban átadta az épületet Esztergomnak. Az önkormányzat az eredeti funkcióhoz bizonyos értelemben közel álló, azt tiszteletben tartó „tartalommal” töltötte meg az egykori zsinagógát, ahol ma a városi művelődési intézmény üzemel.