hídlap.net

Itt elsőként arról ír a szerző, hogy az anyaföld, a nemzetegység egy jelentős részének elvesztése folyományaként új szellemi irányzatok indultak meg Magyarországon. Ennek a tragédia miatti sebek gyógyítására leginkább alkalmas új rendszere a népművelés és népiskolák kialakítása volt. A vármegyében ezt a szellemiséget Padányi Andor vármegyei főtanfelügyelő elnök képviselte leginkább. Bárdos ezt írja: „Padányi Andor aláírásával kiadták a „Felhívás a nemzetvédő népművelésre” című dokumentumot. E szerint Esztergom vármegye területére kiterjedő munkakörrel megalakult a Nemzetvédelmi Bizottság, amely hozzálátott feladatának végrehajtásához”. Az idézett felhívásban aztán a bizottság feladatai kapcsán egyebek között ez olvasható: a nemzeti öntudat felébresztése, európaiságunk tudatosítása a történelmi múlt feltárásával és megismertetésével, a nemzeti történelemmel, a nemzeti irodalommal és a nemzetgazdasággal kapcsolatos ismeretterjesztés szervezeti feltételeinek megteremtése, annak tudatosítása, hogy állami létünk nemzeti jellegének és keresztény szellemiségének megóvása mellett, munkaerőnk ok- és célszerű növelésére bőséges munkaalkalmat, tisztességes jólétet, méltányolást és egyenlő jogokat talál és kap itt mindenki az egyenlő kötelességteljesítés érdekében. A felsorolásban lévő célok kísértetiesen hasonlítanak Magyarország jelenlegi állapotához mért kívánt célokhoz, de ezen tán nincs is mit csodálkozni. Az idézett tanulmányban eképpen folytatódik az átalakulás története: „A Nemzetvédelmi Bizottság megalakulásával szinte egy időben alakult meg a Vármegyei Szabadoktatási Bizottság is, amelynek elnöke szintén Padányi Andor volt, főállású titkára pedig Bocsánczy Lukács lett”. Az új kialakult helyzetben szabályrendelet határozta meg a bizottságok munkáját. Ebben a szabályrendeletben olvashatjuk, hogy „a bizottság az általános nemzeti és valláserkölcsi, továbbá kulturális érdekek figyelembevételével irányítja a népművelést célzó tevékenységeket, gondoskodik analfabéta tanfolyamok, ismeretterjesztő előadások, népszerű zenei és szavalóestélyek, rendszeres műterem- és kiállítás-látogatások, ismeretterjesztő és továbbképző tanfolyamok, népfőiskolák, nők továbbképzését szolgáló tanfolyamok szervezéséről, továbbá népházakat, munkásotthonokat, népkönyvtárakat létesít”. Ezen népművelési programra 1923/24-ben részben fedezetet biztosított a minisztérium által a vármegyének adott 60 ezer korona államsegély. A korabeli minisztériumi verdikt azt is előírta, hogy a fent leírt programok előadóit, vezetőit, szervezőit milyen díjazás illeti meg. A művelődés és oktatás mellett új irányt vettek a különböző egyesületek is. „1919. november 25-én megalakult az önkéntes, karhatalmi jellegű, de kulturális és gazdasági szerepkört is magára vállaló Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) Városi és Vármegyei Főosztálya.(...) Az aktívan fellépő MOVE megalakulását követően 12 előadásból álló sorozatot hirdetett a Széchenyi Kaszinóban. Ezek témája egyebek között kiterjedt a szépművészetekre, az ország szétdarabolására, a nemzetromboló forradalmakra, a honfoglalásra, a magyar királyság eszméjére. A Waldfogel József vezette egylet az előadások és egyéb programok mellett Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet létrehozásával és működtetésével segítette tagságát.

A társasági élet fellendítése érdekében szilveszteri mulatságot, műkedvelő előadásokat, szabó-varró, gyékényfonó és egyéb hasznos ismereteket nyújtó tanfolyamokat szervezett. (…) A MOVE Esztergomi Főosztálya kezdeményezésére 1921. augusztus 17-én a Széchenyi Kaszinóban, 11 városi egyesület részvételével megbeszélést tartottak, melyen elhatározták, hogy megalakítják a Szent István Szövetséget. Ennek alakuló ülésén Leopold Antal prelátus kanonokot választották meg elnöknek. Elfogadták Anthony Béla polgármester javaslatát, mely szerint a szövetség elnöksége mindig másik egyesület székházában ülésezzen, ezzel is jelezve, hogy nem kívánják megsérteni egyiknek sem az autonómiáját. A szövetséghez végül tizennyolc egyesület csatlakozott”. Ide kapcsolódik Bárdos tanulmányának azon része is, melyben az ez idő tájt működő esztergomi olvasókörökről ír. „Az év programját az adventi, a nagyböjti, a népakadémiai és a Nemzetvédelmi Bizottság térítésmentesen igénybe vehető előadásai biztosították. A MOVE tevékenysége – az 1919-1920-as években – a művelődésen, műkedvelői ismeretterjesztői tevékenységen túl kiterjedt a sportra és a gazdasági élet egyes szférájára is. Az 1919-1920 évek uralkodó egyleti, köri programjai az előadássorozatok, a műkedvelő színjátszó előadások, a farsangi, szüreti mulatságok és nem utolsósorban a közös részvétel élményét nyújtó egyházi ünnepek, körmenetek voltak. Az évadonként 12-13 előadásból álló „Hazafias Kultúr Előadás”, „Népakadémia” és „Női Konferencia” sorozatok voltak. Előadóként a helybéli tanítók, tanárok, vezető hivatalnokok, egyházi személyiségek működtek közre. (…) A vármegye falvaiban népszerűek voltak az állattenyésztéssel, gyümölcstermesztéssel, méhészettel, szőlészettel, borászattal foglalkozó előadások, háziipari tanfolyamok. A műkedvelő együttesek korabeli divatos népszínműveket, operetteket tűztek műsorra. Az egyes előadások városi viszonylatban szinte hetente követték egymást. Az olvasókörök a fentiek mellett, 200-400 kötetes könyvtáraik segítségével megteremtették az olvasás lehetőségét is. (…) A kifejezetten ismeretterjesztési, szórakoztató céllal megvalósult programok mellett nagy népszerűségnek örvendtek a különböző háziipari tevékenységekkel kapcsolatos tanfolyamok: játékbaba- és labdakészítés, kosár- és kákafonás, szabás-varrás, fafaragás, batikolás. Ez utóbbiak meghirdetői elsősorban a MOVE és a Munkásnő Egyesület voltak”. A népfőiskolák történetének intenzívebb fejezete is ezekben a Trianon utáni években volt. Az Esztergom évlapjaiban ezt olvashatjuk erről: „Ebben az időszakban a népfőiskolai mozgalom egyik országos központja Szeged, a másik Esztergom volt. Ezzel összefüggésben adott otthont a város 1921-1922 nyarán az országos népfőiskolai oktatóképzésnek is. (…) Esztergomban az első népfőiskolai kurzus 1921. február másodikán nyílt meg 26 hallgatóval a Belvárosi Olvasókörben. Az előadások óraszámát heti 22-ben határozták meg. Esztergommal párhuzamosan kísérleti céllal Dorogon és Táton is indultak népfőiskolai tanfolyamok. Ezt követően országos előadóképző tanfolyamot rendeztek Esztergomban, mintegy száz fő részvételével. A hallgatók, akik foglalkozásuk szerint elsősorban tanítók és tanárok, kisebb részt papok és hivatalnokok voltak, az ország 54 településéről érkeztek a képzésre. Az előadói kar részben országos, részben helybeli szakemberekből került ki. Esztergomban megnyílt a Belvárosi Földmíves Népfőiskola, a Földmíves Nők Népfőiskolai Tanfolyama, a Szentgyörgymezői Földmíves Népfőiskola, az Ipari Kereskedői Népfőiskola, az Úrihölgyek Népfőiskolai Tanfolyama, a Munkásnők Népfőiskolai Tanfolyama, a Háztartási Alkalmazottak Népfőiskolai Tanfolyama. Esztergomon kívül Dorogon, Süttőn, Tokodaltárón, Táton, Bajnán és Nagysápon kezdődtek népfőiskolai tanfolyamok, az esztergomi erők bevonásával. (…) A népfőiskolák előadásait a korszak legkorszerűbb elvei alapján és technikai lehetőségei (vetítőképes előadások) felhasználásával tartották a városban működő középiskolák világi és paptanárai” (…) „A konszolidációs időszak népművelési törekvéseinek fontos, mondhatnánk központi területe volt a helyi tudományos élet szervezeti kereteinek megteremtése. Az adott helyzetben a kultúra, a történelem, a régészet, a művészettörténet és a néprajz volt az, amely meghatározta a vármegye székhelyének arculatát, és egyben megteremtette a feltételeit a nemzetnevelő népművelésnek és szabadoktatásnak (…) A humán tudományok művelése részben az 1894-ben alakult Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat, részben pedig a Keresztény Múzeum égisze alatt zajlott. A szerző végül a képzőművészeti, a zenei és színházi életet vázolja. „Ezekben az években a legismertebb esztergomi képzőművészek Bajos Ágost, Einczinger Ferenc, Klómann Nándor és Pirchala Imre festőművészek, Holló Kornél szobrász, Hellebrandt Béla ötvös és Szilasi József iparművész voltak. (…) A városban működő – elsősorban a templomi – énekkarok és zenekarok gyakran adtak hangversenyt a templomokban vagy a Vármegyeháza dísztermében. Az évi 10-15 koncert sikeres lebonyolítása nyomán vetődhetett fel egy városi zeneiskola létesítésének gondolata. 1920-ban megalakult az Esztergomi Fúvószenekar, valamint az Esztergomi Polgári Zenekar. (…) A nagyszámú műkedvelő színházi előadás mellett, több sorozatban is szerepelt Heltai Hugó „Kultúr Színház” társulata és a budapesti „Fehér Színpad” is. Múlt heti és e heti helytörténeti cikkünk illusztrációit a www.esztergom-anno.hu oldalról kaptuk.