hídlap.net

A tisztet mindössze 4 hónapig betöltő Csák nembeli Ugrin például Szabolcs vezértől eredeztethető, aki egykoron a Vértes erdejét kapta Árpádtól és birtokán később Csákvára épült A Csák nemzetség első ismert tagja Ugrin ispán, akinek birtoka szomszédos volt a Kisfaludyakéval, ezért talán külön kultúrtörténeti érdekesség, hogy őt tekintik a Kisfaludy-ág ősének is. Ugrin előbb zágrábi, majd győri püspök volt, III. Béla halála után Imre király feltétlen és odaadó híve. Az uralkodó nem is volt hálátlan, 1204. április 24-én III. Ince pápával esztergomi érsekké neveztette ki, ám az érsek néhány hónap múlva meghalt és rövidesen követte őt a király is. Utódát Kalánt Róma 1204. augusztus 20-án helyezte az esztergomi érseki székbe. Kalánról kevés emléket őriztek meg a források. Beke Margit szerint elképzelhető, hogy Párizsban tanult. III. Béla kedvelt embere lehetett, hiszen ő viselte elsőként a "királyi udavari kancellár" címet. 1186-ban pécsi püspök lett. Imre királlyal már nem volt felhőtlen a viszonya, Kalán ugyanis Andrást támogatta a trónviszályban. A király erre -unokahúga gyakori látogatása miatt- vérfertőzéssel vádolta meg a püspököt Rómában. Ince pápa ugyan nem hitte el a dolgot, hiszen Kalán ekkor már meglehetősen idős férfi volt, de a tisztesség kedvéért az ügy kivizsgálásával az akkor még győri püspököt, Ugrint bízta meg. A vizsgálat bizonyította Kalán ártatlanságát olyannyira, hogy a rövidéletű Ugrin esztergomi érseksége után ő lett a magyar metropolita, ám Imre fiát, a gyermek III. Lászlót nem ő, hanem a kalocsai érsek koronázta meg, ami súlyos jogviták alapjául szolgált. László azonban -akit anyja temérdek kinccsel és a koronával osztrák földre menekített- hamarosan elhunyt Bécsben. Nagybátyja, András herceg végre elnyerte az áhított trónt és II. Andás néven sürgősen királlyá is koronáztatta magát 1205. május 29-én, ám a szertartást ismét a kalocsai érsek végezte, hiszen Kalán ekkor még nem kapta meg Rómától az érvényes érseki jóváhagyást. Hogy Kalán érsek ténylegesen mennyi időt tölthetett Esztergomban, egyáltalán tartózkodott-e itt, nem tudjuk Kinevezése valószínűleg formális maradt. Annyi bizonyos, hogy 1205. augusztus 1-je után már Pécsett találhatjuk. Ott élt és munkálkodott 1218 végén bekövetkezett haláláig. Neki tulajdonítják a pécsi bazilika építésének megkezdését is.

Kortársai a "vir doctus", tanult, tehetséges, nagyratörő jellemvonásokkal illették.

Mivel Kalán -talán az unokahúgával kapcsolatosan ért vádaskodások miatt- valójában sosem gyakorolhatta esztergomi érsekségét, időszerűvé vált egy jogilag is teljességgel elfogadható főpap kinevezése. Erre 1205. október 6-án sor is került (I.) János személyében. Vele 1199-ben találkozunk először az oklevelekben csanádi püspökként, de 1202-ben már mint kalocsai érseket említik. Már ebben a minőségében is, épp az esztergomi érsekség betöltésének vitája miatt őt tekinthetjük a magyar egyház fejének, hiszen a kis III. Lászlót és II. Andrást is János koronázta királlyá. Esztergomi metropolitává történt kinevezése után elsőként tisztáznia kellett azt a régóta húzódó jogvitát, amely az esztergomi és a kalosai érsekek között húzódott, jelesül például, hogy kinek az illetősége valójában a magyar királyok megkoronázása. Ez különösen nehéz feladat lehetett akkor, amikor éppen ő -még kalocsai érsekként- már két magyar királyt is megkoronázott.

Az 1210-es években két jelentős esemény történt hazánkban. Az egyik a királyné, Gertrud meggyilkolása, a másik pedig II. András keresztes hadjárata. Az előbbit illetően figyelmet érdemel János érsek levele, amelyet az összeesküvőknek fogalmazott: "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz és ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem." Csakhogy a mondatban sehol nem volt vessző, így az érsek állásfoglalása legalábbis kétértelmű. Bár két külhoni forrás is említi az inkriminált mondatot, hitelességének ellentmondani látszik, hogy amikor András király 1217-ben megindította a szentföldi hadjáratot, az ország kormányzásával János érseket bízta meg. A királlyal történt számtalan konfrontálódás után mozgalmas élete végén János érsek összeütközésbe került Rómával is. Püspökké szentelte ugyanis Pécsett a kánoni kort még el nem érő Konstantinápolyból Magyarországra érkező Gros Bertalant, aki tanultságának mértékét tekintve is kifogásolható volt. A pápa szankciókkal sújtotta az érseket, eltiltotta többek között jövedelmei élvezésétől is, felügyeletével pedig a veszprémi püspököt bízta meg. Az 1220-as évek elejétől János érsekről nem szólnak a források.

Az Aranybulla körüli időszakban a vezető szerepet egyre inkább Ugrin kalocsai érsek veszi át. János közel két évtizedes főpapság után 1223. novemberének tájékán hunyt el. Utóda néhány hónapra I. Tamás, majd Róbert lett. Róbert előkelő származású francia, a liége-i egyházmegye szülöttje. Beke Margit szerint feltételezhetően ő volt a későbbi IV. Béla nevelője. Előbb királyi kancellár, majd veszprémi püspök, 1226. március 13-tól pedig esztergomi érsek. Érseksége idején történt, hogy a pápa sérelmezte, miszerint az Aranybulla 24. cikkelye ellenére zsidók és izmaeliták megmaradhattak nyilvános pénzügyi hivatalokban. Erre II. András összehívta az előkelőket és kiegészítette az Aranybullát a híres ellenállási záradékkal, amelyben felhatalmazta a mindenkor esztergomi érseket, hogy ha ő vagy utódai nem tartanák be a bullában foglaltakat, a mindenkori esztergomi érsek fenyítéket alkalmazhasson. Róbert idején érkeztek András királyhoz a kunok követei kérvén, hogy keresztelje meg őket és a Kunországban (Havasalföld, Moldva) maradt kunokat. Az érsek püspökeivel együtt útnak indult és Béla királyfi valamint Endre herceg jelenlétében Barcot és Membrok kun hercegek, valamint 12000 kun alattvaló felvette a keresztséget. Ezen túl az érsek templomokat épített, papokat szentelt és megszervezte a kun püspökséget. A kunok további megtérítését egyébként elsősorban a domonkos rendi szerzetesek végezték. II. András halála után Róbert érsek koronázta királlyá IV. Bélát 1235. október 14-én. Még élt az idős főpap, amikor 1239. szeptember 29-én Béla király kiadta azt az oklevelét, amelyben a Szent István által alapított Szent Esztergomi Egyház székhelyét "locum primatis"-ként nevezi és eddigi jogaiban és szabadságában megerősíti valamint engedélyezi, hogy a Kis Dunába ömlő Hévíztől a Veprech vízitoronyig alattvalói részére várost építsen. Ez a mai Víziváros. Róbert utolsó tevékenysége volt, hogy 1239. október 18-án megkeresztelte a királyi pár által várva várt elsőszülött fiút, aki a keresztségben az első szent magyar király emlékére az István nevet kapta. Az agg érsek két héttel a keresztelő után halt meg. Testén vezeklőövet és egy szekrényben önsanyargató eszközöket találtak. Róbert érsek szentül élt és szentül halt meg. Boldoggá avatását megindították.