hídlap.net

Esztergom 972-től uralkodói, 1001-től királyi székhely, az ország gazdasági-, egyházi-, kulturális életének központja volt a 13. század közepéig. Az 1242. évi tatár pusztítás után a királyi székhely végleg Budára költözött, azonban Esztergom, mint egyházi központ továbbra is az ország jelentős városai közé tartozott.

1526-ban a török elleni mohácsi csatában 1500 lovasa élén elesett az esztergomi érsek is, - a várost végül 1543-ban maga Szulejmán szultán foglalta el pusztító ostrommal. Ettől kezdve Esztergom a Török Birodalom legfontosabb észak-nyugati erődítménye a Duna folyam völgyében, fontos török végvár. A törökök oldaláról a Nyugat elleni támadások egyik fő kiinduló pontja volt, illetve a keresztények oldaláról nézve Buda és Magyarország felszabadításának kulcspontja. 1543-tól, tíz év megszakítással (1595-1605 között, amikor visszafoglalták), 1683-ig, tehát kereken 130 éven át volt török kézben. A visszafoglalásáért vívott számos ostrom során a középkori város szinte teljesen megsemmisült, épületei romba dőltek csupán a vár és az alatta fekvő Viziváros erődítményei maradtak meg részben. A török kiűzése utáni város - jórészt a réginek romjain, de kisebb területen épült újjá.

A középkori városról egykorú, írott adatok, oklevelek, krónikák, és a régészeti kutatások leletei, az alapfalak, kőfaragványok, egyéb régészeti leletek tanúskodnak. A város területén az érsekség és főkáptalan mellett három prépostság volt Esztergomban. Mint egyházi központban sok szerzetesrend telepedett meg a városban, egyes források tíz kolostorról szólnak. A különböző városrészeknek olykor több temploma is volt, összességében a középkori Esztergomban 38 templomról vannak adataink, melyek közül eddig 21-nek sikerült maradványait azonosítanunk.

Ezek közé tartozott az említett három prépostság egyike: a Szent Tamás prépostság is. Felmerül a kérdés: mikor, és miért épült itt templom Becket Szent Tamás tiszteletére? A kérdésre a rövid választ - főleg Györffy György kutatásai alapján - a következőkben adhatjuk meg: az 1170-ben meggyilkolt, és 1173-ban már szentté avatott Tamás érsek tisztelete gyorsan elterjedt Európában. Angliában 1185-ben Balduin canterbury-i érsek tervezett prépostságot, illetve társas káptalant alapítani emlékére a Canterbury melletti Hackingtonban, ahová a mártír hamvait is át akarták helyezni. Ez azonban különböző okok miatt elmaradt. Ezzel szemben egy 1191. évi adat arról szól, hogy az esztergomi Becket Szent Tamás prépostság megkapta a pesti vásárvám felét, - tehát a Szent Tamás templomnak ekkor itt már állnia kellett. A korai magyarországi építést és Becket korai helyi tiszteletét több dolog is bizonyítja. Ezek között az egyik legfontosabb érv, hogy az esztergomi érsekségnek voltak kapcsolatai a korabeli angol egyházzal. Kutatóink egy része úgy tartják, hogy Lukács esztergomi érsek (1158-81) és Becket Tamás párizsi tanulmányaik idejéből személyesen is ismerték egymást. Tudjuk, hogy Lukács az 1156 előtti években Párizsban végezte tanulmányait, ahol az angol Girardus Puellánál tanulta a kánonjogot, majd érseksége idején Beckethez hasonló keménységgel védelmezte egyházának jogait a királlyal szemben. Becket Szent Tamás tiszteletének korai magyarországi elterjedését igazolják továbbá a régi Magyarország területén szép számmal előforduló templomi patrocíniumok, illetve az ezekből keletkezett helységnevek egy része is. Egy 13. század végi bolognai dokumentum, valamint az 1510. évi másolatban fennmaradt magyar nyelvű Margit-legenda pedig arról tudósít, hogy Árpád-házi Szent Margit kedvelt olvasmányai közé tartozott Becket legendája. Becket Tamás volt tehát a példa Margitnak.

A Becket Szent Tamás prépostság (egy 1285. évi oklevél említése szerint, mint az érsekség egyik kisebb káptalana működött a 12. század végétől 1543-ig, Esztergom törökök általi elfoglalásáig.Történetéről középkori oklevelek, egyéb írott források tanúskodnak. Prépostjait és kanonokjait 1209-től az esztergomi főkáptalan tagjai sorában említik. A társas káptalan 6 kanonokból állt, akik minden vasár- és ünnepnapon énekes misét és vesperást tartottak, hét közben pedig egy „hetesnek” naponta kellett misét mondania a Szent Tamás templomban. Prépostja a főkáptalanba tartozó prépostok közül a harmadik, rangban pedig a főkáptalan kanonokjai között a hetedik helyen állt. Tekintélyét tanúsítja egy 1211. évi adat, amely szerint ekkor az érseknek a pápához küldött megbízottja, és aki 1222-1245 között több alkalommal a pápa megbízásában jár el Magyarországon. Maga a prépostsági templom és káptalani épületek már 1543-ban elpusztulhattak, amikor a vár védői a hegytetőn elhelyezett török ágyúütegeket lőtték. A várral szemközt emelkedő, azzal majdnem azonos magasságú hegy tetején a törökök 1594-ben erődítményt építettek, amelyet „Tepedelen”-nek (= Fej-lyukasztó) neveztek. Az egykorú leírások szerint a kétszáz főnyi őrséget befogadó erőd fontos szerepet játszott Esztergom török kori ostromaiban. Alaprajzát Claudio Cogorano olasz hadmérnök 1595. évi felméréséből ismerjük, képét több 16-17. századi látkép megörökítette. Egy 1685. évi metszet még jelöl kisebb épületromokat a hegytetőn, a palánkvár szétbontásakor azonban a romokat is elbontották, ill. a fal-maradványokat eltemették.

A 12. századi templom alapfalának csupán kis részletét sikerült eddig feltárnunk 1992-ben a hegytetőn, a Becket Tamás utca 20. sz. ház kertjében. A 185 cm vastag alapfal jelentős méretű épületre enged következtetni – melynek régészeti feltárása még a jövő feladata.