hídlap.net

A pallos és a jog összefüggéseinek története

Igaz ugyan, hogy a középkor jogrendje alapvetően a történelem eddigi legkifinomultabb törvénykönyvére, a római jogra épült –ennek alapján állította össze Gratianus, a 12. században élt bencés egyháztudós az egyházjogot is-, mégis ismerünk számos, tipikusan középkori jogi kategóriát. Ezek közé tartozik az úgynevezett ius gladii, magyarul pallosjog, vagy szabad ispánság.

A nemesek közötti bírói ítélkezések legőbb fóruma a királyi bíróság volt, ahol a personalis praesentia regia, vagyis a királyi személyes jelenléti bíróság ítélkezett, vagy a speciális praesentia regia, a királyi különös jelenléti bíróság tett igazságot az uralkodó valamely magbízottja által.A jobbágyok közötti peres ügyekben a földesúr ítélőtáblája, az úriszék hozta meg a döntéseket. Úriszék tartása minden birtokost megilletett.Sajátosan középkori jogi kategória volt a pallosjog, amely különleges privilégiumot (kiváltságot) jelentett és biztosította a privilegizált jogát a bűnözőkkel szemben alkalmazható legkülönfélébb ítéletek meghozatalára a kínzástól kezdve a csonkításon át a halálbüntetésig. Hazánkban a 13. századig pallosjoggal csak a megyésispánok és egyes egyházi méltóságok rendelkeztek, és elsősorban a rablók, gyújtogatók és gyilkosok fölött mondhatták ki akár a halálos ítéletet is, de szigorúan csak a király nevében. Felelősséggel is elvileg a királyi bírósági fórumoknak tartoztak, ám ezek az ügyek szinte soha nem kerültek felsőbb bírósági fórum elé. Ha jobbágyot sújtottak halálos ítélettel, akkor a büntetése akasztás volt, a nemeseket pedig fő- és jószágvesztés esetén lefejezték, innét ered a pallosjog elnevezés, ami a kivégzésnél használt széles pengéjű, egyenes, hosszú kardról kapta a nevét. A 13. század után a ius gladii-t privilégiumként megkaphatták egyes szabad királyi városok (libera civitas) is. Legfőbb jellemzőjük az volt, hogy nem tartoztak a megyésispán bíráskodási joghatóságába, egyenesen a királyi bíróságok valamelyikének voltak alárendelve. Ezért beszélhetünk tárnoki városokról –ezek voltak a leggazdagabbak- és személynöki városokról. Utóbbiak közé tartozott Esztergom is. A pallosjoggal rendelkező városok főállású hóhért is tartottak.

Károly Róbert volt az első magyar király, aki a pallosjogot egyes földesurakra is kiterjesztette, mint jelentős adományt, kedvezményt. Első ismert kiváltságlevele 1341. május 24-én kelt és pallosjoggal ruházta fel Magyar Pál gimesi várnagyot, pontosabban a birtokát, hiszen a privilégium épp úgy mint a nemesítés, mindig a birtoknak szólt, soha nem valamely személynek. Nagy Lajos folytatta a ius gladii kiterjesztését. A földesúr pallosjogát a birtoka határában fölállított akasztófa jelezte, a kiváltság pedig csak a birtokon elkövetett, vagy az ott tettenért ügyek elbírálására és a büntetés végrehajtására vonatkozott. E tipikusan középkori privilégiumot az 1848-as áprilisi törvényekben törölték el.

A szablyát tartó kar szobrának rövid története

A kar, mely a kardot tartja a város pallosjogát hivatott jelképezni. A ma látható szobor eredetijét a Balassa Bálint Múzeumban őrzik, azt 1783-ban helyezte ki az akkori városi tanács. A jelenleg látható szablyát tartó kar egy másolat, melyet a jogtörténet eme jelvénye előtti tisztelgésként a 90-es években helyeztette ki az önkormányzat a városháza homlokzatára. Jeles napokon, március 15-én és október 23-án az ifjúság egy-egy képviselője lép ki a palota erkélyére, hogy a kardot tartó kar árnyékában elszavaljon egy lélekemelő költeményt. A homlokzatból kiemelkedő szobor ekkor a magyar nép forradalmait, elnyomók elleni harcait is eszébe juttathatja a közönségnek.