hídlap.net

Az már korábbi e rovatbéli írásainkból is kitűnhetett, hogy az Esztergom belvárosában lévő házaknak több szempontból is kacskaringós a története. Jellemzője ezeknek a históriáknak, hogy az egyes épületeket meglehetősen gyakran adták-vették egymás között a nagyobb rangban lévő tehetősebb emberek. Hogy egy kicsit a helytörténet korai időkben élő ingatlanpiaci vonatkozásaira is felhívjuk a figyelmet, itt jegyezzük meg, hogy ennek egyik oka feltehetően nemcsak a mindenkori belvárosi telkek és ingatlanok állandó magas értéke, de a történelem által diktált hol jobb, hol rosszabb gazdasági körülmények miatti változó állapot is volt. A most tárgyalandó Meszéna-ház történetében is pontosan ez az egyik jellegzetesség, a meglehetősen gyakori tulajdonos csere. A ház elődjének számító telek első ismert birtokosa, Sámboky István volt, aki 1720-ban adta el az ingatlant Dezsőffy Ferenc várőrségi kapitánynak. A korabeli iratok arról tanúskodnak, hogy a vásárlást követő harmincnegyedik évben Pethó Sebestyén városbíró - későbbi országgyűlési képviselő - megvette a telket. Prokoppné Stengl Marianna Műemléki séta című könyvében olvashatjuk, hogy „a Bottyán János utca 5. szám alatti ház 1755-ben épült, s annak építtetője Pethó Sebestyén városbíró volt”. A helytörténész leírásából az is kiderül, hogy az eredeti ház a most láthatónál sokkal szerényebb kivitelezésű volt, a városbíró a szomszédságban lévő pompás építményhez, Terstyánszky János alnádor házának eleganciájához igazíttatta elképzeléseit. Így vált a korabeli trendeknek megfelelő patinájú építménnyé ez a ház. Nagy sajnálattal kell ugyanakkor megjegyezni, hogy a szép kialakításért felelős építész neve nem maradt fent, de a történészek úgy gondolják, hogy valószínű, hogy helybeli mesterek munkája az. A ház históriája 1771-ben vett új fordulatot, annak folyományaként, hogy Esztergom vezetői egy évvel azelőtt a Városház teljes felújítása felől döntöttek. Pethónek, úgy látszik, anyagi gondjai voltak - talán éppen az építkezés miatt, mert az építés idejére bérbe adta házát a városnak. Ekkor húzathatta fel gyorsan és kevés költséggel az emelet oldalszárnyait. Az anyagi problémák nem múltak, és a belvárosi ingatlan ára bizonyára jó lehetett, így Pethó Sebestyén egy év múlva az egész házat eladta, az új tulajdonos Lieszkovszky Mihály káptalani helytartó lett. Hogy betartsuk ígéretünk, még tudunk „tekerni egyet” az ház leporelló-szerű históriáján: 1785-től már gróf Dormer János királyi kamarásé a ház, akinek özvegye 1824-ig lakta. A kacskaringónak még ekkor sincs vége, az ingatlan ezután még háromszor cserélt gazdát.1847-ben Meszéna Ferenc (1816-1907) jurátus (ügyvéd) vette meg, aki együtt lakott bátyjával, Meszéna Jánossal. Róluk kapta nevét a patinás épület, amely ma is lakóházként szolgál.

A ház különleges ékessége az eredeti, fafaragású, úgynevezett „napsugaras" kapu, a középpontban a kopogtató gombjával. Az országosan híres, kivételes kialakítású mestermunka már számos, Esztergomról szóló kiadványban, könyvben, filmben fotón szerepelt. A gyönyörűséges kapun belépve a hatszakaszos, fiókos dongaboltozattal fedett kapualjba érünk, majd jobbra látható a barokk pince íves, kőkeretes nyílása, majd az emeletre vezető, kétszer megtört falépcső, kovácsoltvas korláttal. A Meszéna-ház ezen részletei is igazolják, hogy egy letűnt, szép korszakban mi minden más volt az ingatlanok építésénél fontos, mint a korszerűség.