hídlap.net

Élete szakadatlan magasbatörés, és szakadatlan küzdelem. 1570-ben született Váradon (a későbbi Nagyváradon), egy olyan ősi nemesi családból, amely az első Árpád-házi királyok óta szakadatlanul jelen volt a hazai történelemben. Amikor született, a család éppen református volt, hanem amikor tizenkét éves lett, áttértek a katolikus vallásra. Gyakori volt ez a hitváltoztatás a reformáció korában: az érdekek és vallások elválaszthatatlanul kapcsolódtak össze. Katolikusnak, lutheránusnak vagy kálvinistának lenni — ez politikai hitvallást is jelentett, társadalmi világnézetet is, egyéni-családi érdekek kifejezését. 1555-től kezdve alapelv volt, hogy a földesúr szabadon választhatja a vallását, a jobbágy kénytelen követni őt: („Cuius regio, eius religio”, vagyis „Akié a hatalom, azé a vallás — így mondották a korban, így iktatták hol törvénybe, hol le nem írt, de gyakorolt jogszokásba). A harcosan protestáns Pázmányok harcosan katolikusok lettek, vagyis elfogadták egyetlen útként a Habsburg-uralmat. És a Habsburgokat szolgáló egyház már készülődött, hogy a reformáció mozgalmaival szemben, rendszeres ellenmozgalommá formálja a tömegek rekatolizálását. Ez a törekvés volt az ellenreformáció, és az ellenreformáció legfontosabb szervezete a jezsuita rend volt. Pázmány Péter jezsuita lett, és a magyar ellenreformáció legfőbb szellemi vezére. Amint mondotta: „Én még egy protestáns Magyarországban születtem, de egy katolikusban fogok meghalni.” Jóslatában nem járt messze az igazságtól. 1597-től „szószék és katedra” egyaránt versengett a fiatal teológiai doktorért. Tömegeket térített vissza a katolikus hitre prédikációival, vitairataival, pasztorációs tevékenységével. Legnagyobb hatású műve az Isteni igazságra vezérlő Kalauz, az első magyar nyelvű teológiai szintézis,a magyar katolikus hittani szaknyelv alapvetése. 1616-ban, Forgách érsek halála után mind a bécsi udvar, mind a magyar katolikus egyház őt látta a legalkalmasabbnak a magyar egyházfői méltóság betöltésére.

Némileg ellentmondva az egyházi jogrendnek, úgy lett esztergomi érsek, hogy jogilag jezsuita maradt. Ünnepélyes felszentelésére 1617. február 26-án került sor Prágában. Elsőrendű feladatának a magyar papképzés megindítását tekintette. 1623-ban megindította Bécsben a Pázmáneumot, a magyar világi papképzés mindmáig működő intézményét. Kezdetben mint prédikátor, most immár mint érsek szembesült azzal a ténnyel, hogy magyar nyelven igen szegényes a katolikus ájtatossági irodalom. Rendszeres vizitációkat tartott az esztergomi egyházmegye területén, kérlelhetetlenül eljárt az erkölcstelen életvitelű lelkészek ellen. 1629-ben VIII. Orbán pápa bíborossá nevezte ki. Bár minden kétséget kizáróan Habsburg-párti volt, mégis hamar felismerte a Bécstől független Erdélyi Fejedelemség szükségességét.1635-ben Nagyszombatban egyetemet alapított, amelyet majd Mária Terézia helyez át Budára, illetve Pestre. Ennek jogutódja az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, valamint a Piliscsabán működő és az Informatikai Karral hamarosan Esztergomban is megjelenő Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Mindezek mellett folyamatosan ír és prédikál. Művei a magyar nyelv végleges diadalát jelentik; az egyházi prózában számos elvont fogalmat ő fejezett ki először magyarul. Nyelvének feszes szerkezete, skolasztikán iskolázott világossága, árnyalt, sokszínű stílusa századokra követendő hagyományt teremtett, így vált írói munkássága az egész magyar irodalom számára gazdag örökséggé. Jelentőségét Kosztolányi Dezső fogalmazta meg legteljesebben: „Ő a magyar próza atyja és törvényhozója… Ha őt forgatom, nem érzem a nyelvújítás szükségességét, nem látom azt a hiányt, melyre egy század múlva, a 18. század elején döbbentek rá azok, akik tővel-heggyel új feladatokhoz akarták törni nyelvünket.” Az államférfit megbírálta a múló idő, az író azonban kétségtelen klasszikusaink közt foglalja el a helyét. S ma már megint jól tudjuk ezt. Pázmány Péter bíboros, érsek 1637. március 19-én hunyt el Pozsonyban. Temetési szertartását Telegdi János kalocsai érsek végezte, öt főpap koncelebrálásával. A gyászszertartáson jelen volt a teljes magyar klérus. Végakarata szerint a pozsonyi Szent Márton-székesegyház kriptájában, az Alamizsnás Szent János ereklyéi alatti sírboltban helyezték örök nyugalomra. Hagyatékában fennmaradt díszes mellkeresztje, emlékérme és sétabotja, melyek ma az esztergomi Keresztény Múzeumban láthatók, valamint az Albert von Horn által készített házioltára, melyet szintén az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár őriz. Szobra Budapesten, a Horváth Mihály téren, valamint az esztergomi Bazilikában áll.