hídlap.net

Benedek érseket 1087 (?)-ben Acha követte a magyar főpapok sorában. Származását nem ismerjük, de neve alapján valószínű, hogy egy előkelő magyar család klerikussá lett sarja volt. Neve is arra utal, hogy világi papból és nem bencés szerzetesből lett érsekké. Koszta László szerint elképzelhető, hogy az 1083-as szentté avatások idején már ő kormányozta a magyar egyházat, ilyen módon tevékeny részese volt annak, amikor István király, Imre herceg, Gellért püspök, valamint Zoeard-András és Benedek remeték ereklyéit oltárra emelték. A történészek azt is feltételezik, hogy jelen volt a zágrábi püspökség megalapításánál, bár annak pontos idejét nem ismerjük. Amint érsekségének kezdetét, úgy halálának pontos idejét sem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a somogyvári bencés apátság alapítólevele már nem említi, így valószínűleg 1090 környékén hunyt el. Achát majd' 10 esztendőre Szerafin követte az esztergomi székben. Neve fölvett név, így feltételezhetően bencés szerzetesből lett főpap valószínűleg Szent László halálának az évében, 1095-ben Az udvari papságot összefogó királyi kápolna tagja volt már igen korán.

Műveltségét is valószínűleg itt, a kápolna iskolájában szerezte. A bakonybéli összeírás eredeti oklevelét is ő írta, de tudjuk, hogy liturgikus feladatokon túl részt vett a politikai döntések előkészítésében és végrehajtásában is. Ezt látszik bizonyítani, hogy a somogyvári bencés apátság 1091-ben történt ünnepélyes megalapításánál a dinasztia tagjai, az ország egyházi és világi előkelői illetve a külföldi vendégek mellett Szerafint is megemlítik, mint a királyi kápolna tagját és jelenlévő tanút. Bizonyos tehát, hogy bizalmas kapcsolatban állt a királlyal, így -tevékenysége elismeréseként- Szent László esztergomi érsekké választatta. A király azonban rövidesen meghalt, így Szerafin érseksége valójában Könyves Kálmán uralkodásának idejére esett.

Kálmán -amint tudjuk- nem volt a trón várományosa. Papnak nevelték, sőt püspökké is szentelték. Mivel azonban Szent Lászlónak nem volt fiú utóda, kézenfekvővé vált, hogy a legidősebb Árpád-házi herceget, Kálmánt válasszák királlyá. Fölmentését a püspöki méltóságból valószínűleg Szerafin kezdeményezte a pápánál. Kálmán és az érsek együttműködésének egyik legfényesebb bizonyítéka az 1100 körül megrendezett Tarcali Zsinat, amelynek határozatai a király első törvénykönyvét alkották. Ez a törvénykönyv részben fölülvizsgálta, részben kiegészítette László törvényeit. Legfőbb újításnak azt tekinthetjük, hogy a zsinat kiterjesztette a püspökök bíráskodási jogát és kormányzati hatalmát világi ügyekben is. Bár a Tarcali Zsinat megszervezésében és lebonyolításában minden bizonnyal oroszlánrésze volt Szerafin érseknek, konkrét egyházkormányzati szerepvállalásáról kevés emlék maradt fenn. E nagyszerű főpapot kiemelkedő tudású és műveltségű érsekeink között tisztelhetjük. Bizonyíték erre, hogy hasonlóan művelt emberekkel vette magát körül. Tanultsága megkönnyíthette az együttműködést a hasonlóan művelt Kálmán királlyal. Ez a széles látókörű főpapokból álló kör fölismerte, hogy a magyar kereszténység fordulóponthoz, korszakváltáshoz érkezett. Munkálkodásuk nyomán hazánkban "a hit elérte a tökéletes vallásosság erejét" és ezért új szabályokra volt szükség. Amint Kozma László rámutat: "Szerafin és utóda, Lőrinc érsek Kálmán királlyal és főpaptársaikkal együtt egy kiépült egyházszervezet és a pogányságot végleg feladó, szokásaiban és erkölcseiben is kereszténnyé vált társadalom új működési normáit alkották meg."