hídlap.net

A kollekcióhoz tartozó tabellán egyebek között a nagyívű életpálya legfontosabb állomásait olvashatjuk, így a kompozí­ciók mellett újra sorra vehetjük a mes­ter művészetének történetét. Az egy­kori tanító, aki az esztergomi főiskolán szerezte meg első oklevelét, képzőmű­vészeti alkotásaiból 1957-től állított ki. A városhoz való kötődését jól mu­tatja, hogy Esztergom nem csak szárba szökkenésének első helyszíne, de egy­ben örököse is, hisz a sajnálatos halállal két intézmény – a Keresztény Múzeum és a Balassa Bálint Múzeum is – Petőcz képeivel lett gazdagabb. A mostani ki­állításon egy olyan világba nyerhet be­pillantást a néző, amilyenre ritkán van lehetősége a városban. Festményeit és rajzait megcsodálva a temetésen őt bú­csúztató Feledy Balázs szavai juthatnak eszünkbe: „Petőcz Lajos rendkívül érzé­keny kezű képzőművész volt, aki a rajz­tollat egészen kivételes biztonsággal ke­zelte, óriási és mély karakterérzékkel, s munkáin jól érvényesült egy (a szemé­lyiségében is meglévő) egészséges iró­nia. Ahogy a mitológiai vagy szakrális témáihoz, portréábrázoláshoz, a sze­génység és gazdagság ellentétének képi megrajzolásához vagy éppen mesék il­lusztrálásához fogott, rögtön érezni le­hetett, hogy pontosan tudja: mit akar. (…) A rajzok összetett bonyolultsága, sokszínűsége sajátosan tevődött át fes­tészetébe is. Itt figyelhettük meg iga­zán, hogy vibráló, sokfelé figyelő szemé­lyisége milyen változatosan mutatko­zik meg művészetében. A művész nem takarékoskodva az árnyalatokkal, erős, tiszta színeket használt, többször hideg tónusokkal. Képei tudatosan szerkesz­tettek, térmegbontó individuális konst­ruktivizmusa olyan festőt állított elénk, aki magabiztos a formálásban, a kompo­nálásban”. Petőcz Lajos kiállítása márci­us 28-áig látható az El Greco galériában.