hídlap.net

A festői Szenttamás városrészben ma lát­ható Duna Múzeum helyén a korai Árpád-korban egy örmény település, Ermen volt található, mely a tatárjáráskor elpusztult. A terület királyi birtokká vált, és azt a magyar királyok a Szent Ágoston rend­nek adományozták. A szerzetesek Szent Anna tiszteletére emeltek itt templomot és kolostort, illetve később teológiai főis­kolát alapítottak. Ennek az épületnek a romjai a korabeli metszeteken is látható, illetve a Szent Anna romjain jött létre e területen egy kisebb település, Zsember a XVII. században, melynek központja a mai Vörösmarty és Kölcsey utca volt. A terület szomszédságában lévő Szenttamást az esz­tergomi káptalan kapta meg Zsemberrel együtt. A káptalani birtok központja így Szenttamás község lett. Valószínűsíthető, hogy a Duna Múzeum épületét 1730-ban a kanonok építtette, innen ered az elne­vezés: kanonoki ház.



Az építmény első ábrázolását egy 1735-ös, „Strigonium – Gran” elnevezésű metszeten már láthat­juk. Ugyancsak az épület ez időben tör­tént felépítéséről, meglétéről tanúskodik egy korabeli levél, melyet Galgóczy János kanonok az érseknek címzett és amely­ben arról ír, hogy „46/47 évben építet­tem a káptalani ház melletti kápolnát”. 1770-ben készült Antony Felkis térképe a káptalani városról, melyen a káptalani háztól északra eső terület – a mai város­központ – teljesen beépített volt, az utca­vonalak megegyeznek a maiakkal. A káp­talani ház irodalmi említése 1790. február 20-ához köthető, amikor falai közt őrizték a magyar királyi koronát. II. József 1790. január 28-án rendelte el a korona Bécsből Budára történő szállítását, az út egyik állo­mása pedig Esztergom volt. Az eseményről így emlékezik a korabeli krónikás: „Egész Esztergom vármegyében amerre elvitetett a korona, más és más nemesi sereg kísérte mindenütt. Esztergomban eleibe mentek száz lovasok s ugyanannyi gyalogok, mind csinos magyar öltö­zetben. (…) Február 20-án este kilenc órakor érkezvén a korona Esztergom határába, kezdettek minden felé ágyúk és harangok meg­szólalni. Bevitetett a városba, melyben azelőtt is valaha lakott ezen palládium, sok gyertyák és szövét­nekek világánál. Elől ment a lovasság s gyalogság, két oldalról háromszáz fehér magyar ruhába öltözött lány gyertyával, a tolongó népnek pedig a legszélesebb utca is keskeny volt. Ezt követték az Esztergom és Hont vármegyei uraságok. A koronát a prépost kivilágított szobájába felvitték a legelső urak és egy selyemmel bevont asztalra tévén, magyar beszédet mondott felette a püspöki helynök úr. Aztán a koro­na kivétetett és mindenek nézhették”.
Az épület múltjából két ábrázolás fon­tos a története szempontjából. Az egyik 1830-ban készült, egy szenttamási káp­talani uradalom központját ábrázoló tervlap, melyen a nagy ház földszint­jét láthatjuk. A másik ábrázolás Johann Aminger 1834-es szépia rajza, amelyen a káptalani ház homlokzata vehető ki, ez a mai kinézettel megegyező. Az épület a trianoni békeszerződés miatt más tulaj­donba került, mivel a határmódosítás eredményeképpen a káptalan jelentős birtokokat vesztett, a ház emeleti részét ezután Mile Lajos ügyvéd kapta meg. Az építményt a második világháborúban több találat is érte, ezt követően végeztek rajta állagmegóvási munkálatokat, illetve 1955-ben teljes egészében felújították. Az 50-es évektől a pilisi erdészeté volt, majd 1976-ban megvásárolta a vízügy.

Vízügyi múzeum a Duna-parti városban
Egy 1961-es döntést követően 1973-ban kapott ideiglenes enge­délyt a Magyar Vízügyi Múzeum, majd 1976-ban megszületett a vég­leges helyről szóló döntés, melynek értelmében Esztergomban gazda­godhat ez a közgyűjteményi ág. Az intézmény 1980-ban nyitotta meg első állandó kiállítását, mely a Duna és a magyar vízgazdálkodás tör­ténete címet kapta. Ez a bemuta­tó 18 évig várta nyitva az érdeklő­dőket. Küllemében és tartalmában 2001-ben változott meg a múze­um jelentősen, azóta a "családbarát múzeum" mottó jegyében az állan­dó kiállítás tematikái: a víz fizikai és kémiai tulajdonságai, vízszabályo­zás, árvizek, árvízvédelem, a magyar térképészet históriája, a vízellátás és csatornázás története, egyetemes és magyar technikai és vízügyi kro­nológia. Fontos része az intézmény­nek a földszinti Európai Közép Galé­ria, ahol a modern képzőművészet képviselői mutatnak be időről-időre kiállításokat munkáikból.