hídlap.net

A történelmi források, a különböző nemességi jegyzékek és nyilvántartások sok Kakas(s) családról tesznek említést. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára őri­zetében lévő és Szölgyémy Gyula mérnök által összeállított al­bumban található családfa és leszármazási tábla szerint a csa­lád őse Kakas Márton, aki az 1500-as évek elején Szelindek várnagyaként szolgált. András fiától származó egyik unokája volt a híres diplomata, utazó, zalánkeméni Kakas István, aki Kolozsvárott, főtéri palotájában lakott, s perzsiai útja során, 1603 októberében halt meg.
A fentiek hitelességét sem cáfolni, sem igazolni nem tudjuk alapos családtörténeti kutatások nélkül. Az bizonyos, hogy a 15. században Erdélyben, a 16. században Nyitra megyé­ben, majd a 17. században Szatmárban, Abaújban, Hevesben, Zemplénben bukkannak fel ilyen nevű nemességszerzők, ill. családjaik. Ezeknek többsége armalista, azaz birtoktalan, csak személyében volt nemes. A források ugyanakkor egybe­hangzóan állítják, hogy a fenti Kakas családok közül több ág teljesen kihalt.
Az Esztergomban, főként a 19. századi levéltári forrásokban felbukkanó Kakass család és a többi, nemes Kakas(s) család között nem tudunk közvetlen rokonságot kimutatni, de tel­jességgel nem is zárható ki valamilyen fokú rokoni kapcsolat.
Az esztergomi Kakassok első említé­se 1789-ből szárma­zik, amikor – a megfe­lelő összeg lefizetése, a tűzoltáshoz szükséges bőrkannák bemutatá­sa után – Kakass Istvánt felveszik a szabad kirá­lyi város polgárai közé. A polgárkönyv szerint Vác­ról érkezett. Foglalkozá­sát nem ismerjük, de az adonyi uradalom tiszt­tartója rövidesen, már 1790-ben egy levelet in­téz Esztergom város ta­nácsához, melyben kéri, hogy segítsen visszaszerezni Kakass Istvántól bizonyos, őt (vagy az uradalmat) megillető iratokat.
Esztergomban Kakass Istvánt hamarosan kisebb városi tiszt­ségekre választják meg, 1795 és 1824 között a városi szegény­ház gondnoka, munkakörével kapcsolatos számadásokat év­ről-évre pontosan vezeti. Közben, 1801-ben kérelmet nyújt be egy szenátori állás elnyerése érdekében. Minden bizonnyal az ő fia volt az 1807-ben született Kakass Ferenc, aki később az Esztergomi Takarékpénztár pénztárnoka lett, a szabadságharc idején pedig a város rendészeti ügyeiért felelős kapitánya.



A család az 1820-as években a Buda u. 41-ben (ma: Kos­suth u. 66.) lakott. Kakass Ferenc igazi birtokszerző volt, aki a Hont megyei Bajtán és környékén szeretett volna kialakítani egy szép családi birtokot, s ennek érdekében minden pénzét földvásárlásba fektette. Végül álma valóra vált és sikerült ki­alakítania egy összefüggő birtoktestet, s halála (1887. május 15.) előtt nem sokkal már mintegy 100 holddal rendelkezett. Első felesége Góger Josefa, aki fiatalon meghalt, második fe­lesége Szelóczky Anna. Az utóbbival közös gyermeke az 1849. május 18-án született Kakass Kálmán, aki elemi és középis­koláit (Szent Benedek-rendi főgimnázium) helyben, a jogaka­démiát Győrben végezte. Jogi pályáját Pesten az ítélőtáblán gyakornokként kezdte, majd fogalmazó az Igazságügyi Mi­nisztériumban, 1873-ban alügyész, 1878-tól ügyész, 1895-től közalapítványi tanácsos. (Munkája: Igazságügyi tiszti címtár. Pest, 1872.)
Kakass Kálmán – noha munkája a fővároshoz kötötte – szí­vesen és gyakran tartózkodott szülővárosában, Esztergom­ban. Nem is adta fel itteni ingatlanait, háza, gyümölcsöse, sző­leje volt a Kiskúriában, Aranyhegyen, stb.
Kakass Kálmán 1919-ben sírbolt-alapítványt hozott lét­re családja elhunyt tagjai számára. Ebben – a városi alapítvá­nyi pénztár kezelésében – Esztergomra hagyott 3000 korona tőkét, melynek éves kamatait édesapja Kakass Ferenc, édes­anyja Szelóczky Anna és Irma nővére belvárosi temetői krip­tájának gondozására kell fordítani. Halottak napján pedig a kriptára tűzzenek egy lámpát és egy koszorút, valamint a bel­városi plébános által „Jó anyám lelke üdvéért csendes mise mondasson”.
A Kakass család több tagja a helyi, belvárosi temető VII. par­cellájában és a Jópásztor kápolnában nyugszik.