hídlap.net

Dominóeffektus

A Dun & Bradstreet Hungária Kft. (D&B) kockázatkezelési szakértő cég február 2-án hozta nyilvánosságra legfrissebb elemzését, amely a magyar gazdaságban a vállalkozások összetételét, az iparágak jelentőségének, kockázatosságának állapotát, változását, a fizetési késések alakulását vizsgálja a 2007-től 2009-ig terjedő időszakban. Az eredmények azt mutatják, hogy 2010-ben minden eddiginél több vállalkozás válhat fizetésképtelenné.

Ha a körbetartozás témája felmerül, első gondolatunk nagy eséllyel az építőipar lesz, hiszen ez az a terület, ahol az elmúlt években a legnagyobb méreteket öltött a kiegyenlítetlen számlákat maga mögött hagyó alvállalkozói láncolatban álló cégek száma, illetve az általuk a levegőben lógó adósságok összege. Az elemzés szerint idén sem lesz ez másképp: a legkockázatosabb iparág az építőipar és a szállítmányozás mellett a szálláshely-szolgáltatás, a vendéglátás és a bútorgyártás lesz. Az utóbbi iparágban tevékenykedik Teplánszki Zsolt, aki már korábban is felhívta lapunkon keresztül a figyelmet a vállalkozások nehézségeire, problémáira. Az asztalos kisiparos a körbetartozást tartja az egyik legnagyobb problémának, hiszen a ki nem fizetett munka után nekik ugyanúgy ki kell fizetni az adót és a járulékokat, mintha a pénz beérkezett volna. „Vannak, akik önhibájukon kívül lettek fizetésképtelenek úgy, hogy őket is becsapták, de sajnos akadnak olyanok is, akik úgy rendelik meg a munkát, hogy tudják, a végén nem fizetnek. Sajnos, ezt ma nálunk még mindig büntetlenül meg lehet úszni. Szomorú és elképesztő, hogy az adótörvények is a pórul járt, ki nem fizetett vállalkozók ellen vannak: nemhogy segítenének nekik behajtani a kintlévőséget, még jól meg is büntetik késedelmes fizetés esetén, mintha nem lenne elég, hogy a munkájáért nem kap bért, saját pénzéből veszi az alapanyagot, fizeti az alkalmazottakat és az összes járulékot.” – panaszkodott Teplánszki Zsolt.

Sok az eszkimó, kevés a fóka?

Magyarországon a rendszerváltás óta folyamatosan nő a társas vállalkozások száma. Hiába tombol másfél éve a válság, 2008-ban 5,65 százalékkal, 2009-ben pedig 4,44 százalékkal több céget jegyeztek be a megelőző évekhez képest. Tavalyelőtt a hagyományos, elsősorban gyártó és nagykereskedelmi cégekkel szemben a szolgáltatók felé tolódott el a cégek darabszám szerinti összetétele. A legtöbben a szakmai, tudományos tevékenységet – tanácsadás, mérnöki-, reklámipari-, jogi-, adó- és egyéb szakértői tevékenység – végző cégek vannak, ők az összes bejegyzett társas vállalkozás 14 százalékát képviselik, a kiskereskedelemmel foglalkozók aránya 11 százalék. Harmadik helyen az építőipar áll 10 százalékos részaránnyal, amely az elmúlt években látott sok megszűnés és fizetésképtelenségi eljárás ellenére is növekedett az elmúlt két évben a folyamatos utánpótlás miatt.

A területi arányokat vizsgálva kiderült, hogy Fejér, Pest és Hajdú-Bihar megyében nőtt leginkább, Tolna Vas és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében pedig a legkevésbé a bejegyzett cégek száma. A vizsgált időszakban még inkább fokozódott a cégek földrajzi koncentráltsága: közel 54 százalékuk működik Budapesten és Pest megyében.

A fizetésképtelenségi eljárások száma 2009-ben is rekordot döntött, ami annyiban nem meglepő, hogy minél több cég működik, annál több kerülhet csődeljárás alá. A szomorúbb tény az, hogy a bedőlési valószínűség, tehát a működő cégekre vetített fizetésképtelenségi eljárások aránya is növekedett. 2007-ben a cégek 2,21 százaléka, 2008-ban 2,34 százaléka, 2009-ben pedig már 2,84 százaléka nem tudta szállítóit fizetni.

Hol a fizetési morál?

A D&B vizsgálata azt mutatja, hogy a vevőknek nyújtott, számlákon szereplő fizetési határidő 2007-ről 2008-ra még nőtt, 2009-ben azonban már valamennyit csökkent a bizalom fokozatos mérséklődésével. Tavaly a számlán megjelölt átlagos fizetési határidő 30,5 nap volt. A cégek a számlák közel felét fizették ki határidőre, a másik felével átlagosan 21 napot késtek, vagyis hitelezőiknek átlagosan majdnem 52 napot kellett várniuk a pénzükre. Ez az adat 2007-ben még 47 nap volt, tehát a fizetési morál az elmúlt két évben romlott. A legnagyobb késedelemmel fizető szektorok listája évek óta hasonlóan alakul: a 30 napnál nagyobb késedelem az ingatlanos cégekre, az építőiparra, a papíriparra, fafeldolgozásra, és a kutatókat is meglepő módon az információs és kommunikációs ágazatra jellemző. Földrajzi összehasonlításban Veszprém megye cégei lehetnek büszkék magukra a példaértékű fizetési fegyelemért, a legrosszabbul fizető cégek pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében vannak.

Az elmúlt év során volt több időszak is, amikor a késve fizetések aránya csökkent, és javult a fegyelem, amit a szállítók növekvő bizalmatlansága, szorosabb vevőellenőrzési, minősítési rendszerek, és szigorúbb behajtási folyamatok sarkalltak. A fizetési késedelmek összesítését és vizsgálatát alkalmazzák a gazdasági elemzők a fizetésképtelenség bekövetkeztének előrejelzésében.

Nincs pénz, nincs probléma?

A körbetartozás ellen annak feltűnése óta nem sikerült hatékonyan fellépni a döntéshozóknak. Hiába fogadták el a csődeljárásról és a közbeszerzésekről szóló törvényt, hiába módosították a polgári törvénykönyvet, hiába készülnek feketelisták, hiába alakulnak újabb és újabb kockázatelemző, adósságkezelő és behajtó vállalkozások, a fizetésképtelenség ma a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája. Itt fontos megjegyezni, hogy a nemfizetés nem csak a magyar cégekre jellemző, a külföldi tulajdonú multik is szeretnek visszaélni a hazai vállalkozások türelmével.

A körbetartozás felszámolásához átfogó állami intézkedésre lenne szükség. Ma az elhúzódó, költséges és kevés sikerrel kecsegtető peres eljáráson kívül nincs olyan hatékony eszköz a vállalkozók kezében, amellyel törvényesen kikényszeríthető lenne az elvégzett munkáért járó teljesítés. A törvény ugyan lehetővé teszi a fizetésképtelen cég vezetőjének magánvagyoni felelősségre vonását, amennyiben bizonyítható, hogy tudott a fizetésképtelenség veszélyéről, de ez az eljárás szintén nehézkes és hosszadalmas, vagyis nem nyújt védelmet a kevésbé tőkeerős kis- és középvállalkozások számára.

Helyben, összefogással

Teplánszki Zsolt szerint helyi szinten kell keresni a megoldásokat. „Az esztergomi kisiparosok ezúton is kérik az önkormányzatot, továbbra is fordítsanak kiemelt figyelmet arra, hogy az általa finanszírozott beruházások kivitelezői minél több helyi céget és vállalkozót bízzanak meg az alvállalkozói munkákkal. Ez mindannyiunk közös érdeke, mert az idevaló iparos valószínűleg színvonalas munkát végez a saját városában, így megmarad sok család munkahelye, az önkormányzat iparűzési adóbevételhez jut, és a pénz jelentős része is a városban marad. Ezt látom az egyetlen útnak, mivel kisvállalkozóként a közbeszerzési eljárásokon indulni, és az Európai Unió felé terjeszkedni szinte lehetetlen.” – vélekedett az asztalos kisiparos.

Csődprognózis

A D&B statisztikai számításokkal és szakértői elemzésekkel évek óta kiemelkedő előrejelző képességgel vetíti előre egy adott cég fizetésképtelenségi eljárás alá kerülésének valószínűségét. Az összes minősített cég mutatóinak átlaga, amely a társas vállalkozások egészének állapotát jellemzi, 2009 során folyamatosan csökkent, és az év utolsó napján az év legalacsonyabb, tehát legmagasabb kockázati szintet mutató értékén végzett, azonban a csökkenés üteme lassult. Ebből arra lehet következtetni, hogy ebben az évben változatlanul magas bedőlési arányra kell számítani, nem kizárt, hogy újabb csődrekordok dőlnek meg, azonban a romlás lassulása némi bizakodásra is okot ad. A gazdasági elemzők szerint egy dolog biztos: a válság végéről