hídlap.net

Kedves Esztergomi Polgárok, Kedves Választóim, Barátaim s Ellenfeleim!
Elsőképp szeretném megköszönni a Ked­ves Esztergomi Polgárok, Választók bizal­mát és a lehetőséget, hogy a mindannyi­unk számára legkedvesebb városunk al­polgármestere lehettem, és ígérem, hogy mind a jelenlegi munkámban, mind meg­választásom esetén a megyei közgyű­lésben dolgozni fogok – Esztergomért, Önökért!

Program születik
Alig több, mint tíz esztendeje kapcsolód­tam be újra a helyi közéletbe, először mint a polgármester kabinetének vezetője, majd 2002-től alpolgármesterként. Vissza­gondolva a 2000-2002-es évekre, egy ki­csit olyan volt, mint egy több ezer részből álló kirakós-játék, és nem csak nappalokat, hanem éjszakákat töltöttünk Meggyes Ta­mással, Gulya Istvánnal a titkársági szobá­ban, és próbáltuk összeilleszteni a darabo­kat. Viccesen szoktuk felemlegetni, hogy az Arany János utcai éjjel-nappali bolt ab­ból élt, hogy nem alszunk. Temérdek fel­adat, temérdek kihívás és temérdek gond – ezek jellemezték a mindennapokat. A hivatal számítógép-ellátottsága csapni­való szinten állt, ebben a Széchenyi-terv nyertes pályázata hozta meg az áttörést. Ha visszaemlékezünk, a Bazilika és a vár sötétbe borult az estével, régi higanygőz lámpák világították meg az úttestet, ut­cáink több mint egyharmada földút volt, csatorna nélkül, komp közlekedett a Du­nánk két partja között, a Széchenyi tér ko­pott, fel-felpúposodó aszfaltját legfeljebb egy-egy jól sikerült hétvégi házibuli nyo­mai borították. S ezeken az álmatlan éjsza­kákon született meg a Program. Vég-nél­küli feladatlisták íródtak, kollégák tucatjai menekültek el a megnövekedett munka terhe alól. Minden túlzó dicsekvés nélkül állíthatom, gigászi munka kezdődött. A városunk lassan mozgásba lendült, új ut­cák teremtődtek, először a „hatvannégy utcás program” aztán az újabb harminc út és a többi – 2006-ra több mint százötven közterület újult meg…
2002-re megszületett a Gyarapodás Programja, és a polgármesterünk sokszor már-már erőltetett menete végre növe­kedési pályára állította a várost. Megál­modta a Szent Miklós Alapot, a kisdedje­ink támogatását, a felnövekvők segítését, iskolások ingyenes tömegközlekedésétől kezdve az iskolatej-programon keresztül a nagycsaládos szemétdíj-kedvezményig vagy az ingyenes tankönyvig. A most „füg­getlen” jelölt mögé felsorakozó szocialista erők minden igyekezete ellenére elkészült az élményfürdő, ami a válság előtti évben ugyan kis mértékben, de már nyereséget termelt. Ennek köszönhetően elkezdtek épülni a szállodák és bízzunk benne, ha a nyolc év alatt szétrabolt gazdaság újra erő­re kap, akkor befejeződnek és beteljesítik Esztergom hírét messzi vivő küldetésüket.

Tisztelt Esztergomiak!
Augusztus elsejével nyolc esztendő al­polgármesteri hivatása után, elvállalva egy fontos felkérést, Budapesten dolgo­zom, azonban szívben itt maradva: Eszter­gomban. S éppen azért, mert messzebb­ről nézve, személyes érdekektől teljesen mentesen – hiszen nem indulok képvise­lőjelöltnek a választáson –, talán tisztáb­ban is látva nézem szűkebb hazám, város­om történéseit, engedjenek meg néhány véleményt. Először is: független jelölt nincs. Egy olyan településen, ahol mar­káns politikai erők feszülnek egymásnak, ott a függetlenség hazugság. Főleg akkor, ha a politikai paletta szélső elemei, mint a Jobbik és a szocialisták ugyanazt a füg­getlent támogatják. A politika és pártok jellegéből fakad, hogy aki pártszínekben indul, az a párt által megfogalmazott filo­zófiát, eszmerendszert közvetíti a köz ér­dekében. Kiszámíthatóan és egyértelmű­en. A független jelölt pedig a saját karri­erjén kívül csak annyit ér el, hogy adósa lesz mindenkinek, támogatói benyújtják a számlát, akár pozíciókra, akár konkrét gazdasági eseményekre, és nem lesz mö­götte csapat, amelyik megvédi. S a városi közösség szempontja helyett egyéni ér­dekek vagy kisebb csoportok önös törek­vései jelennek meg. És az sem elvetendő, hogy ha a független jelölt kijelenti, nem költ kampányra, attól még valaki kifizeti a drága szórólapokat, az autóbuszos hirde­téseket, állja a rendezvények költségeit.

Hangzatos „függetlenség”
Drága Édesanyám gyermekkoromban mindig azt mondta, hogy idegenektől cukrot elfogadni nem szabad. Mert a cu­kor nincs ingyen, a cukor mögött sokszor gaz szándék húzódik meg. A választási tá­mogatás sincs ingyen.
Kósa Lajos, Debrecen – az ország máso­dik legnagyobb városának polgármestere – a minap azt mondta, hogy az esztergo­mi Jobbik-MSZP-LMP-MDF „összefogás” a „független” jelöltért olyan bizarr, hogy nem csodálkozna, ha az említett szerveze­tek kampányfilmjén 18-as karikajel lenne „csak erős idegzetűeknek” intő felirattal.
Az elmúlt évek politikai sárdobálása Esz­tergom város polgármestere ellen annak köszönhető, hogy nem hajlott meg tisztes­ségtelen gazdasági szándékok előtt, és ta­lán ha kicsit „szigorú következetességgel” is, de mindig keményen kiállt a város kö­zösségének összérdeke mellett. Nem volt hajlandó tisztességtelen gazdasági előny­höz juttatni a városközpont felújításá­nak ellenérdekű feleit. A sors pikantériája, hogy akkor a ma „független jelölt” konkrét megbízással éppen a város és a befektető csapatát erősítette szakértelmével, és láss csudát, ma azoknak az embereknek a tár­saságában mutatkozik, illetve azok támo­gatják, akik mint ellenérdekű felek a mai napig akadályozzák a Szent István strand­fürdő felújítását, illetve a városközpont fel­újítását. (De emlékeim vannak arról is, ami­kor Tétényi Évával tévéműsorban keltünk ki a Fehér Torony törpe megvalósítása el­len, most az egyik támogató szervezetben az akkori kivitelező foglal helyet…)

Színes köpönyegek forgatása
A másik véleményem a színekkel és a szín­tévesztéssel kapcsolatos. Feleségem édes­apja, egész életében baloldali gondolko­dású volt, a mostani helyhatósági válasz­táson szocialista színekben indul. Őszintén megmondom, nem drukkolok neki, azt szeretném, ha abban a körzetben is Fide­szes jelölt nyerne. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy nála becsületesebb, jobb embert, nagypapát alig találhatunk. A kilencvenes években sokat szenvedett, nevezzük úgy, hogy piros színű, erősen megkérdőjelezhető tisztességű embe­rek támadásaitól. Ezen csekély tisztessé­gű emberek egy része, illetve baráti köre mára narancssárga dzsekit rántott magá­ra (esetleg narancssárga sálat tekert a nya­kára). Ez a kaffkai átváltozás nem javított a jellemen, és nem is látjuk őket Meggyes Tamás támogatói között sem.

Fejlődés a visszafejlesztő évek dacára
A harmadik és utolsó véleményem inkább összegzés: 2000-2002 között az első Or­bán-kormány időszaka alatt (Tamás idő­közi választáson elért győzelmétől szá­mítva) komoly sikereket értünk el a Szé­chenyi-terves pályázatok terén, például: vár-díszvilágítás, új padok, kovácsolt­vas szeméttárolók, a Várhegy felújítása a Melocco-szoborral, országzászló állítása, a Bánomi áttörés első üteme, a Bazilika dísz­világításának terveztetése, az Élményfür­dő megterveztetése és megépíttetése, il­letve: számtalan útfelújítás. Bizonyára már nem sokan emlékeznek rá, hogy 1998-ban Orbán Viktor miniszterelnök úr esztergo­mi látogatása kapcsán „megígérte” a Mária Valéria hidat. 2001-ben az átkelő átadásra került, rá egy évre elkészült a hídról lejö­vő Árok utcai elkerülő szakasz. Ugyaneb­ben az évben létrejött Magyarország első határon átnyúló kistérsége, amelyből „ki­nőtt” a ma már több mint száz települést tömörítő együttműködés, az Ister-Granum Eurorégió, és ennek alapjain létrejött Eu­rópa első bejegyzett „nemzetközi vállalko­zása”, úgynevezett EGTC-je.
2002-2010 között Esztergom ellenzé­ki városként, a polgári oldal egyik utolsó bástyájaként tartotta magát. A nyolc év alatt kevesebb támogatást kapva, mint az első Orbán-kormány utolsó két évében. A nyolc esztendő során mégis el tudott ké­szülni a Bazilika díszvilágítása, a Széche­nyi tér teljes rekonstrukciója (felerészben állami-európai uniós forrással), a Bánomi áttörés második szakasza (25 százalékos állami-uniós közreműködéssel) – az esz­tergomiak közösségnek kitartásának és áldozatvállalásának köszönhetően. Vi­szont visszavonásra került az elnyert Do­bogókői út felújítására és a Rákóczi téri kettős körforgalom építésére megítélt támogatás. Mindeközben a város magá­ra hagyva milliárdokat költ és költött út-, épület-, óvoda-, általános és középiskola- és egyetem-fejlesztésekre.
A 2010-es önkormányzati választáso­kat véleményem szerint az országban 90 százalék felett nyeri meg a Fidesz. Ha ez Esztergomban is így történik, vajon med­dig lehet polgármester az, aki egy mas­szív Fideszes képviselő-testületi többség­gel szemben áll? Vajon fontos lesz-e több ezer Fideszes önkormányzat mellett egy MSZP-Jobbik-LMP vezetésű város, vajon fontos lesz-e a kormánynak így a megyei jogúság és az Alkotmánybíróság eszter­gomi székhellyel?
Az országgyűlési választások előtt Or­bán Viktor pártelnök úr megígérte, hogy választási győzelem esetén „nagy, közös terveket fogunk megvalósítani Tamással”. Eljött hát Esztergom ideje, a böjtnek vége, most a hűség a legnagyobb lehetőség…