hídlap.net

Esztergom a tájképfestők Mekkája, ezzel a tán nem túlzó, bár kétségtelenül nem egészen eredeti megállapítással kell kezdenem Lábik János képei láttán. S bár a párkányi alkotó továbbra sem konkré­tan a városra fókuszált, hanem, mint már annyiszor ezúttal is a tájban elhelyezkedő természetes vizeket tette meg munkái fő elemévé. A kiállításhoz rendelt kis füze­tecskében Prokopp Mária egyetemi tanár kedves leírását olvashatjuk: „Lábik János ősi párkányi család fia, a Duna bal partján, Esztergommal szemben töltötte az elmúlt 75 évet. Ma is itt dolgozik frissen, fiatalo­san, derűsen. Szép lélek, boldog ember! Igazi lírikus!



Különleges érzéke van a ter­mészet világa iránt. Főképp a víz iránt. Ősei halászok voltak, ő is szenvedélyesen horgászik. Együtt él, együtt lélegzik a tájjal, a vízzel, a fákkal, a növényekkel és a mindeneket éltető, körülölelő napfén­nyel, Isten csodálatos teremtett világával. Különösen kedveli az őszi és a téli tájat, ahol a fák sötét ágait nem takarja el a lomb. Így tisztábban látható a törzsek és az ágak felfelé törekvése a kék ég felé. A sötétbar­na törzsek és ágak gazdag variációjában – úgy érezzük – önmagát az életet jeleníti meg. Sok nehézséggel teli évtizedeket, amelyeken azonban mindig ott ragyogott a napfény, amely a hideg havat és zúzma­rát is fénylővé tette. Emberek ritkán sze­repelnek képein. A természet őszintébb, tisztább, igazabb. Rajzai között bár látunk portrét, így az édesapjáról készített kitű­nő jellemábrázolást, de ez nem tartozik fő érdeklődési körébe. Szívesen és szeretettel festi azonban Esztergom ősi királyi várát a Bazilikával, Közép-Európa legnagyobb templomával, amely az ő párkányi hori­zontjának csúcsán áll.”
Lábik János kiállítása május végé­ig tekinthető meg az Aquasziget galériájában.