hídlap.net

Esztergom egyik legjelentősebb korsza­ka pontosan annak magyarok által való alapítása, mely a honfoglalás időszakában történt. Esztergom környékét – a Dunától északra és délre eső területeket egyaránt – 900 végére szállták meg véglegesen a magyarok. A Dunántúlon Esztergomban, Dömösön, Pilismaróton, Bajóton, Bajnán, Sárisápon és Süttőn ismerünk honfogla­lás kori lelőhelyet. Ugyancsak ebből az időszakból származnak azok a nyelvi emlékeink, melyek arra utalnak, hogy a honfoglalás idején a korábban itt élt szlá­vok közül ugyan sokan elmenekültek, de néhány közösség megmaradt, miként a magyar hadakban is szolgáltak szláv har­cosok, és az ő révükön a magyar nyelvben megtapadtak a szláv kifejezések, illetve a földművelés ezen szláv kultúrája is hatás­sal volt a magyarokra. Esztergom azután vált a magyar történelem oszlopos részé­vé, miután az augsburgi vereségen okulva és a Nyugattal való kiegyezést választva Géza fejedelem hozzáfogott hatalma megerősítéséhez. Ekkor a fejedelmi törzs által korábban kialakított székes­fehérvári központ helyett – fekvése miatt – Esztergomot választotta szék­helyéül.



Itt építette fel első kővárát a római erőd helyén, és innen küldte követségét 973-ban Ottó császárhoz Quedlinburgba, hogy hittérítőket kérjen. Eszter­gomban keresz­tény templomot építtetett Szent István vértanú tiszteletére, s tör­ténelemtudomány mai ismerete sze­rint itt keresztelték és bérmálkozott Szent Adalbert prágai püspök vezetésével a fejedelem Eszter­gomban született fia, Vajk, vagyis Szent István, a későbbi király. Ugyancsak nagy szerepet kapott Szent Adalbert püspök abban, hogy István és a német hercegnő, Gizella házasságot kössenek. Adalbert egyházvezető rövid magyarországi tar­tózkodása ellenére nagy hatással volt István királyra, aki a vértanúsága után szentté avatott püspök tiszteletére székesegyházat építtetett a mai Bazilika helyén és Szent Adalbertet az első érsekség védő­szentjévé tette. Az, hogy Esztergom az ország legjelentősebb településévé fej­lődött, főként annak köszönhető, hogy ide koncentrálódott a hittérítő papokkal együtt a nyugatról érkezett kereskedők és iparosok populációja. A fejlett árupi­ac kialakulását nagyban segítette a város dunai hajóforgalma és az, hogy a dunai rév itt vámhely is lett egyben. 997-ben, Géza fejedelem halála után István lett az ország vezetője, akit, miután a nyitrai hercegséget elhagyta a mai Bénynél, a Garam mellett épített hatalmas, hármas sáncgyűrűvel védett földvárban fejede­lemmé tettek meg. István innen indult 998-ban a lázadó Koppány ellen harcba, s serege élére Hont, Pázmány és Vecellin német lovagokat állította. Az említett Garam melletti várban gyűjtötték össze a hadsereget, melyre aztán döntő szerep jutott a Koppány elleni csatában. 1001-ben István királyt Esztergomban, a tudo­mány mai megállapítása szerint feltehe­tően a Szent István vértanúról elnevezett templomban koronázták királlyá.
A história színesítése végett érdemes idézni Zolnay Lászlót, aki Szent Adal­bertről és Szent István királyról is ír művében: „Adalbert arra a helyre ment, amely egész Magyarországnak szék és fő városa. Itt pedig egy nagyon becsült bálvány (ydolum) állt, amelyből gyakorta démonoknak szava szólalt. Ennek látásá­ra-hallására, imádására azidőben a kör­nyező helyekről sokan sereglettek össze. Amikor aztán ezt a bálványt mérhetetlen sokaság állta körül, Szent Adalbertus, a szent püspök, aki Krisztusért bátor lélekkel készült a halálra, bátran, a bál­vány papjainak szeme láttára felgyúj­totta azt”. A Zolnaytól idézett legendás bálványdöntés után Szent István király átvette atyja, Géza körkápolnás palotá­ját, s ezzel egy időben megkezdte a Nagyboldogasszonynak és bálványdöntő Szent Adalbertnek szentelt Bazilika építését.