hídlap.net

A Gadányi-terem az önkormányzat épületének déli szárnyában található, ott, ahol a volt Vármegyeháza és Bottyán-palota egybeépült. A kis terem főként kiemelt események, tanácskozások, találkozók, városi ünnepségek és díjátadók hosszú sorának ad otthont. Mindemellett belépve, pillanatok alatt megérezhetjük azt az atmoszférát, melyet galériákban, múzeumokban, képzőművészeti kincsek gyűjtőhelyein megtalálunk. A Gadányi-teremben az ott látható festmények ugyanis megadják az ünnepségek és a találkozók rangjához illő miliőt.

Gadányi Jenő élete egyébként több pontján is Esztergomhoz kötődött. Itt lelt barátokra és alkotótársakra, amikor például Berda József helyi költővel együtt töltöttek el jó néhány napot. Itt kapott menedéket és bemutatkozási lehetőséget is egyben, amikor a szabad alkotói világban élő képzőművészek számára „szűklevegőjű” 1950-es években mellőzték, s egyfajta belső száműzetésbe került. Történetéből kiderül, a művész nagyon szeretette ezt a várost, erről pedig végrendelete is tanúskodik, hiszen komoly gyűjteményt hagyott a Keresztény Múzeumra. Igaz ez az óhaja nem teljesülhetett, de az akkori hatalom szigorának ellenében Esztergom mégis a híres festő ügye mellé állt.

Rövid biográfiáját Kaposi Endre tollából ismerhetjük meg:

Gadányi Jenő Budapesten született 1896-ban. 1923-ban szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mestere nagybátyja, Vaszary János volt. 1920 óta szerepelt művészeti kiállításokon. Az ötvenes évek derekán Reményik Zsigmond, olykor Berda József, de leginkább Kassák Lajos társaságában többször is járt Esztergomban. Ezek a látogatások többnyire Dévényi Iván meghívásához kötődnek, aki 1954 októberében megszervezte Gadányi első esztergomi kiállítását. Ezen a tárlaton 29 mű szerepelt. Második esztergomi kiállítására 1955-ben került sor a Keresztény Múzeum restaurátorműhelyében, szigorúan zártkörű jelleggel, hisz Gadányi ekkor már „szilenciumra volt ítélve”. Ez alkalommal olvasta fel a modern művészetre vonatkozó gondolatait tartalmazó írását. 1956. október 7-én ugyanitt nyílt meg az a csoportkiállítás, melyen az Európai Iskolához tartozó hét művész – Vajda Lajos, Bálint Endre, Korniss Dezső, Rozsda Endre, Barta Lajos, Jakovits József, Anna Margit és Gadányi Jenő – szerepelt. 1957 nyarán Gadányi és Kassák újra Esztergomba utazott és három hetet töltött a városban. 1959 májusában Dévényi Iván nyitotta meg Gadányi újabb esztergomi tárlatát a Keresztény Múzeumban. Itt tárta közönség elé a művész egyetlen állami megbízásra készült munkáját, az 1958-ban szövött Lovak című falkárpitot. Ekkor jelentette meg a múzeum Gadányi 20 tusrajzát tartalmazó kiadványát is a művésznek a rajzról írott tanulmányával. Az alkotó 1960-ban hunyt el.

A Keresztény Múzeum rendezte meg a művész 1964-es esztergomi emlékkiállítását. Gadányi Jenő özvegye – férje szándékának megfelelően – az alkotó hagyatékát (180 darab grafikát és 120 darab táblaképet) a Keresztény Múzeumnak ajánlotta fel, de a múzeum a kulturális kormányzat intenciójára kénytelen volt lemondani a gyűjtemény fogadásáról. Végül Esztergom Város Tanácsa fogadta el az özvegy ajánlatát, melyről 1977. július 11-én született meg az átadási szerződés. A gyűjteményt azóta számos alkalommal mutatták be az ország különböző városaiban és Budapesten. Legkiemelkedőbb darabjai állandó díszei a polgármesteri hivatal termeinek, az egyik terem ráadásul a művész nevét viseli.